A CIA és az FBI sem tudott a lehallgatási programról 

Éveken át hátráltatta az adatgyűjtést, hogy a két szervezet munkatársait sem avatták be a titokba.

Edward Snowden jóvoltából ma már az amerikai (mi több, globális) lehallgatási program számos részletét ismerjük, most azonban egy újabb dokumentum jelent meg, ezúttal a New York Times jóvoltából, amely az információ szabadságával kapcsolatos törvény keretein belül kényszerítette a kormányzatot annak kiadására. Az érdekes anyag a továbbra is titkos részek mellett számos újdonságot is tartalmaz.

Az amerikai kormány még 2009-ben tett közzé egy alaposan lerövidített, nyilvános felhasználásra szánt változatot, most azonban a teljes anyagot átadták, igaz néhány fontosabb részlet esetében megtartották a titkosítást. Ebből kiderül, hogy a 2001-es terrortámadást követően a Bush adminisztráció az NSA segítségével gyorsan bevezette a Stellarwind programot, amelyről azonban még a legfelsőbb körökben sem tudott mindenki. A többnyire bírói jóváhagyás nélkül végzett, az amerikai állampolgárok nemzetközi hívásaira vonatkozó tömeges lehallgatások gyakorlata így például nem volt ismert James A. Baker előtt, aki akkor az igazságügyi minisztérium hírszerzési ügyekkel foglalkozó főügyvédje volt - ő később, rutinmunkának vélt anyagok tanulmányozása révén jött rá a részletekre, ezt követően azonban gondoskodott arról, hogy a bírói jóváhagyásra vonatkozó esetleges kérelmek kizárólag azon bírákhoz jussanak el, akik tudtak a programról.

A Fehér Ház csak jóval később, egyes részletek kiszivárogtatását követően intézkedett a megfelelő jogi háttér kidolgozásáról, de még ekkor sem engedték meg John Ashcroft főügyésznek, hogy saját helyettesét is bevonja a körbe. Nagyjából ekkorra vált világossá, hogy a titkolózás a felderítésben is gondokat okoz, mivel sem a CIA elemzőinek, sem pedig az FBI ügynökeinek túlnyomó része nem ismerte a programot, ezért nem tudták mire vélni az egyre szaporodó, új besorolással ellátott ügyeket. 2004-ben az igazságügyi minisztérium több felső vezetője Ashcroft kórházi szobájában vonta kérdőre a Fehér Ház egyik tanácsadóját, erre válaszul pedig maga Bush elnök léptetett életbe néhány változtatást, amelyek azonban továbbra is titkosak - azt csak Snowden révén tudhattuk meg, hogy a vita egyik pontja a bírói végzés nélküli tömeges lehallgatások kérdése volt.

A most közzétett anyagban szerepelnek Snowden által kiszivárogtatott prezentációk, de az is kiderül belőle, hogy az FBI ügynökei a korábban megszokott "előzetes" és "teljes körű" nyomozások mellett ekkor, a Bush-éra alatt kapták meg a harmadik kategóriát, amelyet akkor "összegzésnek" hívtak. Ennek keretében hajtották végre a gyanúsnak vélt telefonszámok lenyomozását, de maguk az ügynökök sem tudták, hogy ezt milyen lista és milyen gyanú alapján végzik. Ma már az esetleges veszély mértékét felmérni hivatott ügyekből évente több tízezer akad, ám ezek a korai időszakban, 2006 előtt nem sok eredményt hoztak, hiszen alig néhány ügyben jutottak konkrét eredményre - hogy mára mennyiben változott meg a helyzet, azt persze nem kötik az orrunkra.