A programok többet tudhatnak majd az embereknél?

A gépektől tökéletességet várunk, míg az ugyanúgy akár élet - halál kérdésekről döntő embereknél nem ilyen magas a mérce.

Robert Trappl, az Osztrák Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet (OFAI) igazgatója szerint egyre több robot és automatizált rendszer van világszerte, ezért szükség lenne valamilyen robotetikára, amelynek alapjait már Isaac Asimov megalkotta. A robotautóknál a rendszernek bizonyos esetekben életről vagy halálról kell döntenie, de eközben nem szabad elfelejteni, hogy az emberek is ezt teszik, igaz, közel sem mindig tökéletesen. A gépektől tökéletességet várnak el, ezért hibátlanul kell működniük. Az emberek és a gépek közötti együttműködés feltétele, hogy a rendszereknek legyenek személyiségjegyeik és képesek legyenek közeledni az emberek felé.

Szerinte az általános mesterséges intelligenciától még távol vagyunk, de kisebb részterületeken a gépek már képesek nagy teljesítményre, elég csak a sakkprogramokra vagy a Watsonra gondolni. Ezek elszigetelt funkciók, de például a Watson képes volt a beszédfeldolgozásra, a párhuzamos adatfeldolgozásra és a tanulásra. Ezek a funkciók azonban jelenleg nem férnek bele egy okostelefonba, de a Watson 20 év múlva már bele fog férni.

"Az Osztrák Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet (OFAI) nemzetközileg sokkal ismertebb, mint Ausztriában. A 23 tudósunk különböző témákkal foglalkozik, ezek egyike az "intelligens zenei feldolgozás és gépi tanulás" is. Az egyik kérdés az, hogy egy program képes-e a zenét kifejezésmóddal ellátni és akár egy bizonyos művészt utánozni. De dolgozunk a felmérések érzelmi szempontú interpretációján is, ami azt jelenti, hogy a termékekkel kapcsolatos kérdéseket "szentimentális elemzések" segítségével értékeljük ki. Kutatjuk továbbá, hogy az érzelmek miként alakulnak ki a csoportokon belül és hogy ezek a folyamatok befolyásolhatók-e."

"A személyiségmodellezés rendkívül érdekes dolog. Az 1990-es években az volt a kérdés, hogy egy rendszer képes-e leképezni az érzelmeket. Akkoriban egy kollégámmal együtt kiadtam a Creating Personalities for synthetic actors című könyvet, amelynek lényege, hogy az intelligencia önmagában nem létezik. Csak a vágy, az igények és a sóvárgás miatt tudnak az állatok és az emberek intelligenciát kifejleszteni, s végső következtetéseket levonni. Úgy tűnik, hogy a mesterséges rendszerek mindazt tudhatják majd, mint az emberek, sőt, többet is. Ebben nem látok elméleti határokat."

"A mesterséges intelligenciának bizonyos dolgokat jobban kell csinálnia az embereknél, egy szuperintelligencia kialakítását viszont nagyon valószínűtlennek tartom. Sokkal valószínűbb, hogy 20 éven belül a mai munkák 40 százalékát intelligens rendszerek végzik majd el. Át kellene gondolnunk, hogy ezt a fejlődést társadalmilag miként tesszük elviselhetőbbé. Az nem elég, ha például Franciaország a heti munkaidőt 40 óráról 35 órára csökkenti, minden államnak ezt kell tennie" - hangsúlyozta az OFAI igazgatója.