Nem hisz a Facebooknak a Facebook-generáció

Fura paradoxonok sorát hozta ki a magyar fiatalok médiahasználatát vizsgáló felmérés. Nem olvasnak, és még kevésbé hisznek a leírtakban.

A tévé még ma is a legnézettebb média, de a fiatalok - a rádióhoz hasonlóan - inkább háttérzajként tekintenek rá. A státus és az iskolázottság növekedésével szerepe csökken, rengeteg diplomás nem is fogyaszt így tartalmat - kezdte a sajtóbeszélgetést Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a tanulmány vezető kutatója. Persze mindezt nehéz mérni, egészítette ezt ki Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezetője, hiszen sokan az interneten néznek tévés tartalmat, de milliók elérésének ma is a tévé a legjobb eszköze. Papír újságolvasó viszont alig maradt, ez látszik is az eladási adatokból, és annak nincs is háttérfogyasztása.

"A 18-29 éves korosztály közéleti témákkal legnagyobbrészt csak a Facebookon találkozik. Egy online hírportál cikkét azért nyitják meg, mert az a falukon felbukkan, mert a Facebook algoritmusa beválogatta oda, mert a profil alapján úgy gondolta a rendszer, hogy ez az egyén érdeklődésére számot tarthat. A fókuszcsoportok alapján ennél sokkal ritkább a doménnév alapú direkt megnyitás. Ez irtó veszélyes tendencia. A közösségi médiában működik egy un. visszhangkamra jelenség, aminek a lényege, hogy a múltbeli választásaim alapján találja ki a rendszer, hogy nekem mi tetszik, magyarán a preferenciáim alapján kínál fel a jövőben hasonló tematikájú cikkeket. Ez egy spirálhatást vált ki, egyre inkább ugyanarra tanul rá a rendszer, magyarán egyre kevésbé fogok találkozni olyan tartalmakkal, amik a korábbiaknak ellentmondanak, más forrásokból származnak, mint amit megszoktam." - mondta Bokor Tamás.


"Azonban nagyon-nagyon érdekes paradoxont jelent, hogy a hírfolyamos fogyasztás ellenére a Facebook, mint információforrás hitelessége a béka feneke alatt van a 18-29 éves generáció fejében. Ezt az ellentmondást még nem nagyon tudjuk feldolgozni." - egészítette ki az adjunktus. Martin József Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a Transparency International Magyarország ügyvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a Facebookon látható tartalmakat nem az amerikai cég állítja elő. "Olyan tartalmakból lesz pénzük, melyeknek a költségeit nem ők viselik. Szerepüket tehát az egyéb médiumoktól lehet is külön kezelni, meg nem is."

Pulai András kicsit megvédte a platformot, mondván ők is tudatában vannak ennek a visszhang-jelenségnek, és igyekszenek egyéb tartalmak beengedésével oldani azt, más kutatások szerint pedig az gyengébb, mint eddig gondoltuk. "Ez, hogy az emberek azokat a tartalmakat fogyasztják, ami visszaigazolja az ő saját elképzeléseiket, más médiánál is látszik." Martin József Péter egy új szempontot is behozott, a Budapest - vidék ellentétet. "Budapesten kívül nagy számban vannak jelen azok, akik csak az állami televízióból tájékozódnak, onnan viszont elég szűrt információkat kapnak."

Pulai András elmondta, hogy közéleti tartalom fogyasztása terén 40 év körül van egy határozott törésvonal, afelett sokkal inkább érdeklik az embereket a mindennapi életüket befolyásoló döntések. Hitelesség tekintetében az állami média és a hazai rádiócsatornák a sereghajtók, a sort pedig a külföldi hírportálok vezetik, őket követik a magyar híroldalak és a magyar magazinok. "Idősebbeknél nyilván más adatokat kapnánk. A rádiócsatornák lesújtó eredménye nyilván az állami frekvenciakiosztásnak köszönhető." - mondta Bokor Tamás. "Persze mindezt szkeptikusan kell kezelni, mert hiába teljesítenek jól a külföldi csatornák, ennek az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy azt egyébként az egyén fogyasztja-e. Vagy mit tekintenek egyáltalán külföldi forrásnak: egy angol blogot vagy mondjuk a Washington Postot. A minőségi differencia a mérésben nem jelent meg, mint ahogy a nyelvtudás, a tényleges megértés sem. Véleményekről, attitűdökről beszélünk."


"A rádiófrekvenciákkal való a mutyizást egyértelműen korrupciónak tekintik a fiatalok, tehát nem igaz az a hiedelem, hogy az emberek nem tudják mi történik az országban. A gazdagabbak, a városban élők, az iskolázottabbak tudatosabbak a kérdésben." - mondta Pulai András. "A fiatalok 70 százaléka szerint korrupció nélkül nem lehet érvényesülni Magyarországon, kétharmaduk szerint nem érdemes becsületesnek lenni. Ezzel szemben a közéleti döntéseiknél ezt már nem veszik ezt figyelembe; 60 százalékuk szerint minden politikus korrupt, ezért ez nem is szempont. Kialakult egy apatikus helyzet, amikor a választók érzékelik a jelenséget, nem tetszik nekik, de a politikai döntéseiket érdemben nem befolyásolja. Ez egy nagyon érdekes paradoxon." - tette hozzá.

"Markánsan válnak szét az un. hétköznapi ügyek a tőlünk távol eső nagykutyás történetektől. Az, hogy a számlát nem kérem a mesterembertől, hogy ÁFA-nélkül fizessek, az egy win-win szituáció, mind a ketten jól járunk, ezért ez az emberek szerint nem korrupció. A hálapénz ott korrupció, ahol az orvos egyébként is sokat keres; nővérnek, ápolónak adni ugyanúgy nem korrupció." - mondta Bokor Tamás. Az apátiából sikerélményekkel lehet kitörni, ha a bűnösők bűnhödnek, és az állampolgárok és az intézmények közötti bizalom erősödik. - mondta Martin József Péter. Rengeteg oknyomozó cikk jelenik meg, de utána nem történik semmi, az emberek elfásultak, beárazták ezt.

"Milliárdos nagyságrendű lopások helyett a miniszter egymilliós hotelszámlája üti át az ingerküszöböt. Minél részletesebb, minél hosszabb, minél jobban kibontott, minél alaposabb egy anyag, annál kevesebben olvassák el." - emelte ki Bokor Tamás. A több tizmilliárdos MET-sztori ismertsége a legalacsonyabb, ez bonyolult, az emberek nem értik, az összeget végképp nem is tudják felfogni. A megjelentek reményei szerint ez a lefelé tartó spirál oktatással, és másfajta tálalási móddal, a nagy ügyek kisebbre bontásával megfordítható.