Romazuri - fájóan felszínes karikatúra

Íme egy újabb francia komédia, azonban szerencsére ezen olykor röhögni is lehet, ahogy kifigurázzák a sztereotípiákat.

Hogy tetszett a Romazuri?

Tetszett, jó film.

Közepes lett.

Gyengén sikerült.

Még nem láttam.

A francia közönségkomédia él és virul. Erre A sóher után a legfrissebb példa a Romazuri, mely egy, a nézőt azonnal moziba vonzó alapötlettel rukkolt elő. A film politikus-író főhőse ugyanis olyannyira belehabarodik abba, hogy a toleranciáról hablatyol mindenféle komolyabb meggyőződés nélkül, hogy azzal kénytelen szembenézni, hogy egy 9 tagú roma család költözik a kertjébe. Ez persze igencsak próbára teszi emberünk tűrőképességét.


Már csak ennyi alapján is nagyjából elképzelhető, hogy mi vár ránk, illetve a politikusra a viszonylag jól belőtt játékidő alatt, főleg, hogy a készítők szánt szándékkal nem is merészkednek tovább a sztereotípiáknál. Naná, hogy az egyik oldal merev és karót nyelt, a másik oldal pedig lármás és simlis, de persze a szíve mélyén mindenki érző ember. Persze ez sokáig nem derül ki, ugyanis inkább karikatúrákat láthatunk, ráadásul olyan szinten, hogy Christian Clavier karakterétől néha azt várnánk, hogy rajzfilmes hangeffektek kíséretében kezd el fel s alá rohangálni, miközben lufiként fújódik fel a feje.

A Romazuri szerencsére még véletlenül sem valami prédikáló film, de még oktatni sem akar minket az elfogadásra (legalábbis nem teszi azt erőszakosan) - ez nem is az efféle filmeknek a dolga, hiszen aki ilyen szempontból deficites, az nem valami szórakoztatóipari termék segítségével fog észhez térni. Ellenben a forgatókönyv nem rest kifigurázni mindkét oldalt, persze nem túl eredeti módon, leginkább csak a sztereotípiákon röhögve.

Azonban bármennyire is sablonos ez a megközelítés, egyszerűen működik a maga fantáziátlanságában is. Túl nagyok a lecsapott ziccerek; eleinte nézőként szégyelljük magunkat, hogy ennyire tipikus poénokat kell néznünk, de idővel, ahogy a karakterek leülepednek, azon kaphatjuk magunkat, hogy előbb mosolygunk, később pedig arra is lesz példa, hogy tátott szájjal röhögünk némelyik megmozduláson, vagy viccesen idióta szituáción - utóbbiból akad pár. Utólag persze fogalmunk sem lesz róla, hogy mi ütött belénk, de ezen már felesleges rágódni.


Ha az idei cigány tematikájú komédiákat nézzük, akkor bizony örömmel jelenthetjük, hogy Magyarország 1-0-ra vezet a franciák ellen, hiszen míg a Brazilok egy nagyon jól sikerült film lett, addig a Romazuri csak tolerálható, "elmegy" kategóriás. Még véletlenül sem rossz, vannak emlékezetes pillanatai, de sajnos nagyobb a füstje, mint a lángja, hiányzik belőle a nonstop fergetegesség. Bár, ha valakinek a vég nélküli harsányság is elég humor gyanánt, akkor minden bizonnyal élvezni fogja a végeredményt.

A film egyik erénye, hogy szép lassan beférkőzik az ember bőre alá, amit nehéz megmagyarázni, hiszen sem a főhős, sem a jövevény romák nem túl szimpatikusak, azonban mégis kialakul közöttük egy alantas dinamika, ami szórakoztatónak bizonyul valamilyen szinten. A végeredmény messze van a tökéletestől és fájóan felszínes, de mivel csak a görbe tükrös szórakoztatás a célja, ezért könnyen csúszik.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Romazuri (Á bras ouverts) magyarul beszélő, francia komédia, 92 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Philippe de Chauveron forgatókönyvíró: Guy Laurent és Marc de Chauveron operatőr: Philippe Guilbert zene: Hervé Rakotofiringa producer: Christian Clavier és Patrice Ledoux szereplők: Christian Clavier (Jean-Etienne Fougerole) Ary Abittan (Babik) Elsa Zylberstein (Daphné Fougerole) Cyril Lecomte (Erwan Berruto) Nanou Garcia (Isabelle Cheroy) Mirela Nicolau (Simza)