Megjelent a 6,2 GHz-es Core i9-14900KS, az Intel leggyorsabb processzora

Új lapka ül az Intel 14. generációs asztali gépcsaládjának trónjára, és egyben tökéletes példa arra, hogy már miért nem megahertzekben versenyeznek egymással a chipgyártók.

A régebbi PC-rajongók emlékezhetnek arra a '90-es évektől a 2000-es évek elejéig tartó szakaszra, amikor az egyre növekvő órajelek voltak a gyorsaság mércéi a processzorok teljesítményének terén. Az AMD is részt vett ebben, az akkori időkben ők adtak ki először 1 GHz-es órajelen ketyegő Athlont, majd a címet utána az Intel 2 GHz-nél visszavette. Az egyre nagyobb számok marketing ereje akkora volt, hogy az Intel Pentium 4 processzorai kifejezetten az órajelsebesség növelését helyezték előtérbe az órajelenkénti utasítások rovására.

A vállalat a 689 dolláros Core i9-14900KS modell megjelenésével újra felidézi a régi időket. Az i9-14900KS 6,2 GHz-es sebességre képes, ami egy kis előrelépés a legutóbbi generációs i9-13900KS és az i9-14900K modellekhez képest, amelyek 6 GHz-es órajelen teljesítettek. Más, a közelmúltban megjelent csúcskategóriás Intel asztali chipekhez hasonlóan ez is rendelkezik "Adaptive Boost" technológiával, amely lehetővé teszi a chip számára, hogy 100 Celsius fok eléréséig növelje az energiafogyasztást és a teljesítményt.

Az órajeleket leszámítva a Core i9-14900KS ugyanannyi magot/szálat tartalmaz, mint a Core i9-14900K. A 8 teljesítmény és 16 energiatakarékos magot tartalmazó lapka akár 32 szál támogatására is képes. Minden más, beleértve a 36 MB L3 gyorsítótárat és az Intel UHD 770 integrált grafikát ugyanaz maradt. A legfontosabb előnye, hogy a leendő vásárlóknak nem kell túlhajtaniuk a processzort, hogy elérje ezt az őrületesen magas, 6,2 GHz-es P-mag turbó órajelet, az Intel mindent megtett ezért, hogy dobozból kibontva nyújtsa ezt.


Ez a fajta órajelnövelés egyszerre lenyűgöző és fenntarthatatlan. Egyrészt az Intelnek sikerült még magasabbra tornásznia az órajeleket anélkül, hogy megváltoztatta volna az architektúrát vagy a gyártási folyamatot, így elérték a 12., 13. és 14. generációs processzorcsaládok többéves iterációjának csúcspontját. De egyben az i9-14900KS nevetséges mennyiségű energiát használ fel minimálisan gyorsabb teljesítmény eléréséhez, emlékeztetve minket a fizika törvényeire, amelyek miatt leállt a a megahertz háború.

Az Intel specifikációjában az i9-14900KS esetében 320 W-os TDP-szint szerepel, ami jelentősen magasabb, mint a Core i9-14900K 253 W-os TDP-je (bár a gyártók gyakran figyelmen kívül hagyják az Intel specifikációit, és lehetővé teszik, hogy a CPU-k gyakorlatilag korlátlan TDP-vel működjenek, és a hőszabályozásra támaszkodva megakadályozzák, hogy a processzorok megsüljenek). Az energiafelhasználás növekedése általában aránytalan a teljesítménynövekedéshez képest. Ilyen, csak dicsekvés okán megjelenő, de nem praktikus processzorok valószínűleg a jövőben is lesznek, de ez lehet a végállomás az Intel Core i9 márkanév, a 14. generációs Core processzorcsalád, az LGA 1700-as processzorfoglalat és a Raptor Lake processzorarchitektúra számára.