El akarja oszlatni az SSD-vel kapcsolatos téveszméket a Seagate

A Seagate azt szeretné, ha megértenénk néhány tényt a lemezmeghajtókat felváltó SSD-k mítoszával kapcsolatban: az SSD-gyártási kapacitás soha nem éri el a HDD-gyártók kapacitását, és hogy az SSD-k nem illeszkednek rosszul a lemezes munkaterhelésekhez.

Ezen pontok a Seagate egy prezentációjában szerepelnek, gyakorlatilag válaszként a Pure Storage vezérigazgatója, Charlie Giancarlo állítására, miszerint "öt éven belül nem fognak új lemezrendszereket eladni", vagyis 2028 végére. Más szóval a lemezes és hibrid tömbök vásárlói ezt követően is vásárolhatnak lemezes meghajtókat a meglévő HDD tárolókba, de az új tárolórendszerek flash-alapúak lesznek. Érdemes kiemelni, hogy a Pure nem SSD-gyártó, NAND-chipeket vásárol és azokból saját Direct Flash Module (DFM) meghajtókat épít. Az SSD-szállítók és a NAND-gyártók nem támogatják a Pure Storage állításait, legalábbis nyilvánosan nem.

A lemezmeghajtó-gyártók - a Western Digital, a Toshiba és a Seagate - szerint bár az SSD-k felváltják a lemezmeghajtókat a notebookokban és az asztali számítógépekben, valamint a vállalati 2,5 hüvelykes meghajtók piacán is, de nem váltják fel a nagy kapacitású, 7200 fordulat/perc fordulatszámú meghajtókat a vállalati és a nagyszámítógépes piacokon. Ennek oka, hogy az SSD-k teljes birtoklási költsége jelentősen magasabb, mint a HDD-ké, és ez így is marad. A Seagate úgy véli, hogy a lemezmeghajtók 2027-ig megőrzik árelőnyüket az SSD-kkel szemben. A HDD-k és SSD-k teljes birtoklási költsége a beszerzési költségekből és a működési költségekből áll, ami alapvetően a működtetéshez és a hűtéshez szükséges energiát és egyéb kisebb költségeket jelent.

A Seagate azt állítja, hogy az SSD TCO a termék élettartama alatt nagyobb, mint a HDD-é, mondván, hogy az eszköz beszerzési költsége messze a TCO legjelentősebb eleme. Egy NAND gyár felépítése rengeteg pénz. Például az SK hynix M15X DRAM-gyára Koreában 3,86 milliárd dollárba kerül, és 2025 novemberére készül el. NAND-ból 2023-ban 333 exabyte-ot gyártottak. A TrendForce és az IDC elemzései szerint 2027-ben 3686 exabyte kombinált NAND és HDD kapacitásra lesz szükség. Ebből 963 exabyte-ot a NAND-iparág tudna megépíteni, a HDD-k pedig 2723 exabyte-tal járulnának hozzá. Ha ezt a lemezes hozzájárulást NAND-dal helyettesítenék, az előre jelzett költség 206 milliárd dollárral több lenne.


A merevlemez legnagyobb előnye, hogy hatodannyiba kerül, mint az SSD
A Pure azonban nem azt mondja, hogy 2028 után nem fognak több HDD-t eladni, hanem hogy "öt év múlva nem fognak új lemezrendszereket értékesíteni". A Seagate érvelésében nincs különbségtétel az új lemezalapú tárolórendszerek és a helyettesítő lemezes tárolórendszerek között. Ez a Pure számára mozgásteret biztosít állításaihoz, mivel csak annyit kell bemutatnia, hogy az új rendszerek SSD-ket használnak lemez helyett, és az elemzők és a kutatóházak számára szinte lehetetlen lesz különbséget tenni a régi és az új tárolórendszerek között. Ha például egy cég 2029-ben egy meglévő HDD-alapú rendszerben bővíti a kapacitást, és 1000 exabyte-nyi lemezzel bővíti a tárolási szintet, akkor az egy új rendszer eladása? Nyilvánvalóan nem a szó szoros értelmében vett "új rendszer". Mégis, a lemezkapacitású tárhelyek abban az évben növekedni fognak, ami nyilvánvalóan megcáfolja a Pure állítását.

Ha a lemezkapacitás-szállítások, vagy még jobb esetben az egységszállítások 2029-től kezdődően csökkennének, az lenne a legegyértelműbb jele annak, hogy a Pure állítása helytálló. A Seagate azt mondhatja, hogy a 2027-re tervezett NAND gyártási kapacitás és a teljes SDD+HDD exabyte szükséglet közötti szakadék olyan hatalmas, hogy az ilyen különbségek nem számítanak.


A céges munkaterhelések 90 százalékához bőven elég a HDD sebessége
A harmadik pont pedig az SSD-k illeszkedése a hagyományos lemezes tárhelyek mellé. Felmérések szerint csak a munkaterhelések 10 százaléka igényel valós idejű adatátvitelt, és csak 1 százalékuk alacsonyabb kapacitású és ultravalós idejű adatátvitelt. A Seagate ezzel azt mondja, hogy a HDD-k és az SSD-k nem zárják ki egymást, hanem egymást kiegészítik. Így mivel az SSD-k 6:1 árprémiummal rendelkeznek a HDD-khez képest, és mivel a NAND gyártási kapacitás korlátozott, és a vállalati munkaterhelések nagy részének nincs szüksége SSD-sebességre, a HDD-ket nem fogják SSD-kkel teljes mértékben felváltani.

Ha az SSD-árak úgy zuhannának, hogy az SSD-felár 4:1-re vagy kevesebbre csökkenne, és ha az SSD-kapacitás-kínálat nem lenne olyan korlátozott, mint ahogy azt a Seagate feltételezi, akkor a vállalatok a lemezek helyett az SSD-ket választanák. Elvégre ki ne szeretne gyorsabban hozzáférni az adataihoz, ha erre lehetősége van? Tehát a Seagate és a HDD-iparág álláspontja elsősorban arra épül, hogy az SSD-k ára hatszorosa a HDD-nek, és ha ez csökkenne, akkor a NAND-gyárak 2028 után nem tudnának elegendő exabyte-nyi flash-lemezt gyártani ahhoz, hogy a HDD-ket elkezdjék helyettesíteni. Ha a NAND-gyártók úgy látnák, hogy a piacon egyértelműen és stabilan több NAND-ra van szükség, talán az árprémium csökkenése miatt, akkor több gyárat építenének. Ez időbe telne, valószínűleg a 2030-as évekig és azon túl is eltartana.