Spider-Man

Grafika: Playstation minőség, és ezzel azt hiszem szinte mindent elmondtam. A Pókember grafikája nem nagyon felel meg a mai pécés standardnak, a textúrák szegényesek, a modellek (néhány kivételtől eltekintve) elnagyoltak. A belső terek kialakítása meglehetősen sivár, 90 fokban kapcsolódó falakat látni mindenütt. Az egyetlen igazi pozitívum, amit elmondhatunk róla, hogy egy átlagosnál gyengébb gépen is korrektül fut, ennek köszönhetően a régebbi masinák tulajdonosai is jól ellesznek vele. A Spider-Man a THPS2 motorját használja, és ez sajnos meg is látszik rajta, az apróbb csinosítások (magasabb felbontású textúrák, választható 32 bites színmélység) ellenére is.

Kezelőfelület: Gamepad tulajdonosok előnyben, a billentyűzetről való irányítás kissé nehézkes, de ezt már megszokhattuk a hasonszőrű Playstation-átiratoknál. A menüket is átdolgozhatták volna, egy pécés gamernek nem lesz teljesen egyértelmű, hogy az állás betöltése menüpontot az options felirat alatt kell keresni. Állást menteni amúgy is csak a fejezetek végén lehet, az epizódokon belül csak checkpoint-ok vannak.

A kamerakezelés néha a legszörnyűbb Tomb Raider-es pillanatokat juttatja az ember eszébe, nagyon idegesítő, amikor értékes másodpercekig azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, és most merre is kéne elindulni. A játék egyértelműen legrosszabbul megvalósított része.

Játékmenet: Ezzel szerencsére nincs semmi baj, a stílus kedvelői értékelni fogják a változatos feladatokat. A verekedés lehetne egy kissé változatosabb, de az ugrálós/üldözős feladatok bőven kárpótolnak mindenért. A hangulat nagyon rendben van, a játék mindent (és mindenkit) felvonultat, ami egy autentikus Pókemberes játékhoz szükséges. Külön jó pont jár a bőségesen adagolt képi és szöveges poénokért, ezek nagyban hozzájárulnak a hamisítatlan Spiderman-feeling megteremtéséhez.

Hangeffektek: A szinkronhangok jók (Spidey hangja például kifejezetten tetszett, gyanítom, hogy megegyezik a rajzfilmsorozatban hallottal), a beszólások tartalmi minőségét fentebb már méltattam. A környezeti effektek esetében már nem ilyen rózsás a helyzet, ezek bizony elég tompán szólnak, és egy normális 3D-s hangtámogatást is el tudtam volna viselni.

Zene: A Neversoft (jó szokásához híven) most is nagyszerű zenét rakott a játéka alá (akárcsak a THPS2 esetében). A főtéma nagyon dögösen szól (a régi rajzfilmsorozat zenéje az Apollo440 feldolgozásában), és a játék alatt is kellően "rajzfilmszerű" muzsikákat hallhatunk, a pörgős játékmenet diktálta feszes ritmusban. Ezek az in-game zenék ugyan nem túl változatosak, de ezt a bunyó közben nem nagyon lehet észrevenni.

Multiplayer: Ilyen lehetőségünk nincs a Spider-Man-ben, mondjuk nem is nagyon hiányzik.

Intelligencia és nehézség: Normal fokozaton kellemes kihívást nyújt a játék, bár a verekedős részek még itt sem túl nehezek. Az easy/kid mode tényleg csak a kezdőknek ajánlott, ha van némi tapasztalatod a Pókember-típusú játékok terén, akkor mindenképpen valamelyik nehezebb fokozatot válaszd. Az ellenfelek AI-ja korrekt (már amennyi mesterséges intelligencia szükségeltetik egy alapvetően verekedős játékhoz), kár hogy az üldözős részeknél (pl Venom kolléga repkedése a házetetőkön) a delikvensek mindig ugyanarra mennek, így pár próbálkozás után könnyen kitanulható az útvonaluk. A főellenfelek legyőzéséhez néha taktikázni kell, a játék agymozgatós része egyébként kimerül pár kacsoló megfelelő sorrendben történő meghúzásában. Pókunk kalandjainak sajna elég hamar vége lesz (8-9 órás átlag játékidővel lehet számolni), de ezek a játékok nem a kéthónapos végigjátszásaikról híresek, emiatt (kivételesen) nem érdemes háborogni.

Összegzés: Ha nagyon cinikus akarnék lenni (és miért is ne lennék) akkor azt mondanám, hogy az Activision gyorsan le akart nyúzni még egy rókabőrt egy tavalyi sikeréről, és hozzávágott a pécés közönséghez egy gyors konverziót. A pécés Spider-Mant kizárólag az menti meg a villámgyors elfeledéstől, hogy az eredeti PSX-es verzió igen jól sikerült, és ez még egy ilyen tessék-lássék átiraton is érezteti a hatását. Ha kijavítják a bugos irányítást, és felturbózzák a grafikát, akkor most valószínűleg örömódákat zengenék a Pókember pécés eljöveteléről, így azonban maradt a három csillagocska, ami a középszerű játékokat szokta volt jelölni nálunk. Ha imádod a Pókember dolgait, és a cikk elején említett Spidey-szubkultúrához tartozol, akkor nyugodtan adj az értékeléshez még egy csillagot (sőt, ha akarsz, kettőt is) mert ezt a játékot nektek, rajongóknak készítették, és ti bizonyára a hibáit is könnyebben elnézitek, mint mi, a Pók-mánia által meg nem érintettek...