Elemezték a Borrelly üstököst

A bolygókon túl húzódó jeges és sötét Kuiper övből elkóborolt Borrelly üstökösről készült első közelképek bebizonyították, hogy magja hosszú, sötét, egyenetlen és száraz. A Borrelly magja csupán a második melyet közelről láthattunk (az első a Halley üstökös volt 1986-ban).

A felvételeket a Deep Space 1 (DS1) űrszonda készítette és juttatta vissza bolygónkra, ami 2000 kilométeren belülre merészkedett az üstököshöz 2001 szeptemberében. A DS1 megfigyelései fényt deríthetnek a Naprendszer kialakulásakor uralkodó, négy és fél milliárd évvel ezelőtti körülményekre.


Az adatokat a DS1 fedélzetén található kamera és spektrométer kombinációjával gyűjtötték be, amikor az utolsó útján elrepült a Borrelly mellett, megmutatva a mag sötét, durva, kevés vízzel vagy hidratált ásványokkal megtűzdelt felszínét. Maga a mag 8 kilométer hosszú, számos vetődés, gerinc és kiemelkedő terület látható, kráterei azonban nincsenek. A kráterek hiányát a gyenge felszínnek tulajdonítják, ami állandóan változik. A felvételeken kivehetőek a felszínről élénken párolgó por és gáz sugarak is. A tudósok szerint a mag szárazsága a viszonylag magas hőmérséklete - 25 Celsius fok - eredménye, melyet a Nap hevítése okoz, valószínűleg ennek hatására tűnt el a víz. Úgy hiszik a Borrelly azon kevés üstökös egyike, melyek a legtávolabbi bolygók mögött húzódó Kuiper övből származnak. Összetétele visszatükrözi azokat a rideg körülményeket, amik négy és fél milliárd évvel ezelőtt kialakították.

Tanulmányozásuk azért fontos, mert egyes nézetek szerint az üstökösök juttatták el a vizet a primitív Földre, mitöbb ezek az objektumok szórhatták el az első szerves anyagokat bolygónkon, letéve az élet alapköveit.

Az egyetlen másik üstökös, ami ilyen közelről látható volt, a Halley, ami eléggé különbözik a Borrelly-től. A Halley egy átmeneti üstökös, ami eredetileg a sokkal távolibb Oort felhőből érkezett, mely a legközelebbi csillag határáig terjed. 1986-ban a csillagászokat lenyűgözte a Giotto űrszonda által a Halley-ről visszaküldött felvételek. Ezek a képek sötétnek, egyenetlennek mutatták az üstököst, a felszín alóli gázkitörések sugaraival fűszerezve.