Sziget 2002

Lassan vége a nyárnak, a fecskék hamarosan melegebb éghajlatra költöznek, néhány fa már kezdi bontogatni rozsdaszínű koronáját. És mi az, ami mindezekkel együtt jár? A Sziget!

Idén nem nagyon készültem, mivel sok más dolgom lenne, és a sziget.hu amúgy sql errorokkal megtűzdelt weboldalán sem találtam annyi jó programot, mint a régi szép időkben. De ahogy múltak a napok egyre több haverom sorolta a kötelező, kihagyhatatlan koncerteket. Időközben megérkeztek a belépők is, és próbáljon már meg valaki heti jeggyel a kezén otthon maradni. Megpróbáltam, nem jött össze. Tehát akkor Sziget. Egy hét ide vagy oda nem lehet kihagyni. Sör 1 euró, és a legjobb csajok a világon - isteníti a rendezvényt Németországban a média. Az utóbbi állítás 101%-ban igaz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy még a miniszterek is minden rekordot megdöntve érkeztek, mi több, tódultak a szigetre.

Itt volt Kovács Kálmán informatikai, Kiss Péter munkaügyi, Csillag István gazdasági, Kóródi Mária környezetvédelmi, Juhász Ferenc honvédelmi, Görgey Gábor kulturális, Jánosi György ifjúsági, és Lamperth Mónika belügyminiszter. Természetesen Medgyessy Péter is együtt bulizott kormányapparátusával kistehén pólóban, lekörözve a FIATAL Demokrata Orbán Viktort aki még soha nem volt a szigeten.


Demszky Gábornak úgy látszik nem jött be az általánosnak mondható, napi 5-6 kilométeres gyalogtúra, ezért jobbnak látta, ha járművel közlekedik. Szerzett is magának egy locsolókocsit, így már semmi sem állhatott útjában, hogy megtalálja a számára legkedvesebb programot. Ez rövid időn belül sikerült is neki, hiszen találkozott a szigetre látogató nyugdíjasokkal, akikkel önfeledt szórakozásba kezdett. A rémült idősek, akik először voltak a rendezvényen, megjegyezték: Ez nem olyan, mint a tévében. Gondolom kellemesen érintette őket a félmeztelen, tarajos punkok, a spanglizó rasztafárik és a kőkeményen headbangelő rockerek látványa. Az egyik öregember órákig nem jutott szóhoz. A nap végére viszont kivetkőztek gátlásaikból és saját nyugdíjas szigetet követeltek maguknak. Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi hozhatta lázba őket ennyire? A hatalmas pogó a Destruction koncerten, vagy Dave Clark techno reszelése a fényár hangárban?

Mint tudjuk a sziget már nem a régi. Az egykori fő attrakciónak számító rock bandák erősen a háttérbe szorultak, és inkább a jelentéktelen populáris irányba történik elmozdulás. Ez meglátszik a látogatottsági mutatókon is. Idén az előző év ugyanazon napjához viszonyítva minden nap kevesebb vendég érkezett. A szervezőknek rá kell jönniük, hogy komoly tartalmat kell felmutatniuk, ha szeretnék a szigetet a világhírű rendezvény fényében megtartani.


Persze aki jól átböngészte a műsorfüzetet, nem unatkozott. Idén is felléptek kiváló együttesek, előadók, akiket főleg a kisebb helyszíneken lehetett megtekinteni. Jelen volt a taraj nélküli ős-punk banda a UK Subs, a kiváló jazz-funk muzsikát játszó Herbaliser, az elektronikus és világzenét nagyszerűen ötvöző Transglobal Underground, na és persze Stereo MC's. A Dreadzone-t telt ház, illetve sátor fogadta. Senkit nem érdekelt a bent uralkodó hihetetlen hőség. Semmi bemelegítés vagy egyéb halandzsa, az angol srácok egyből belevágtak a közepébe, és lezúzták mindannyiunk fejét dub-elektro kompozíciójukkal. Vasárnap este a Pannon Világzenei színpadon Natacha Atlas kápráztatta el a nagyérdeműt csodálatos hangjával, valamit fantasztikus zenekarával. A Krishna sátorban esténként a Gouranga band és a Mantra zenélt masszívan. Megmozdult a Very Bad Things, Bandanas, Másfél, a Polly is Dead, a Korai Öröm. Tehát alapjában véve szép számmal lehetett programokat találni, néha bizony előfordult, hogy egyszerre két helyen kellett volna lennem. A bulik kiértékelése több oldal terjedelmű lehetne ezért, ezzel most meg sem próbálkozom. Az eső szerencsére csak az első és az utolsó napon esett, de ez senkit nem érdekelt.