Metánkitörés okozta a tömeges kipusztulásokat?

Az óceánok mélyéről feltörő színtelen, szagtalan természetes gáz hatalmas robbanásának tulajdonítják amerikai geológusok a Föld történetének legnagyobb, 251 millió évvel ezelőtti tömeges kipusztulását.

A Geology szaklap szeptemberi számában George Ryskin professzor azt hangoztatja, hogy egy rendkívül gyors, robbanásszerű metángáz kiáramlás a Föld tengeri fajainak 95 %-át, valamint a szárazföldi állatok és növények 70 %-át irtotta ki a Perm korszak végén - jóval a dinoszauruszok kora előtt. Ryskin szerint a metán bakteriális bomlás következtében folyamatosan termelődött a tengerfenék alatt, nagy koncentrációkba felgyűlve a történelem előtti álló és mélyvizekben. Egyetlen kis zavar - egy meteorit-becsapódás, egy földrengés, vagy egy tengermélyi vulkán - elindíthatta a folyamatot, melynek eredménye egy katasztrofális kitörés.

"A kitöréseknél a víz "kifutott", hatalmas mennyiségű metánt és más gázokat juttatva a légkörbe és óriási területeket árasztva el a szárazföldön" - mondta Ryskin. Hozzáteszi, hogy ugyanez a pusztító mechanizmus volt megfigyelhető Kamerun Nyos-tavi katasztrófájánál 1986-ban. A tó egy közel 120 méter magas gáz-víz szökőkutat létrehozva kitört, halálos széndioxid-felhőt bocsátva ki magából, miközben a jelentős mennyiségű terület került víz alá. Ryskin szerint a helyzet sokkal rosszabb lehetett a Perm korszakban; számításai szerint a történelem előtti óceánok könnyedén hordozhattak elegendő metánt, hogy az tízezerszer nagyobb energiát szabadítson fel, mint a világ teljes atomfegyver-készlete egyszerre.

A tudósok hosszú ideje kíváncsiak, mi okozhatta a tömeges pusztulást, különböző lehetőségeket, mint az aszteroida becsapódás, vulkán kitörések, vagy egy ősi üvegházhatás latolgatva. Ryskin hipotézise hét különböző megfigyelési bizonyítékot hoz fel, beleértve a rendkívül gyors tengeri és szárazföldi kihalásokat, a légkör széndioxid-koncentrációjának hirtelen tetőződését, egy drasztikus negatív kén- és szénizotóp- elmozdulást, és egyes helyeken fémes és üveges túlhevített hulladék részecskék, az úgynevezett mikrogömböcskék jelenlétét.

"Nincs döntő bizonyíték az elméletemre, azonban ez az egyetlen hipotézis, ami a fenti bizonyítékokat egyben megmagyarázza" - összegzett Ryskin. Az idők során hasonló, kisebb kitörések számításba vehetők más eseményeknél, mint az éghajlatváltozások, beleértve a bibliai áradást is. Mindezek felett azonban más "lomha", nyugodt tengerek ma is felhalmozhatják a metánt a mélyben, ami jövőbeli kockázatot jelent.

"Úgy vélem, ilyen kitörésekre a jövőben is számíthatunk, bár talán nem a közeli jövőben és egész biztosan nem ugyanazon méretben. Nem tudom megjósolni a pontos idejét vagy helyszínét. Nagyon fontos lenne elkezdeni a kutatásokat, hogy felderítsük a metánmező helyeit" - mondta Ryskin.