Laptop és GPS felügyeli majd a teheneket?

A számítástechnika, a korszerű navigációs helyzetmeghatározó eszközök és a mezőgazdaság kiválóan összepasszolnak - legalábbis egy amerikai kutató szerint.

A kutató úgy véli, a nem is olyan távoli jövőben a szarvasmarhák például már Globális Helyzetmeghatározó Rendszerrel, vagyis GPS-szel ellátott nyakörvvel fognak legelni, amelyekkel majd irányítani lehet, hogy merre menjenek. Ezek a készülékek pedig átveszik majd a villanypásztorok szerepét és feladatát is, hiszen az állatok áramütést kapnak, ha elhagyják a kijelölt területet. A gazda a notebookja előtt fog ülni, azon keresztül figyeli majd az állatok mozgását és még megannyi tényezőt (időjárás stb.). Tehát gyakorlatilag a gazdálkodónak a lábát sem kell kitennie a házából, pontosabban az előszobájából.

Mindez Zack Butlernek, a hanoveri Dartmouth Kollégium tanárának a véleménye, ugyanis ő és a kollégái kifejlesztettek egy olyan rendszert, amelynek a segítségével az állatokat egy virtuális kerítés segítségével egy területen lehet tartani. Ráadásul ez a kerítés mobil is és bárhová vihető, az állatok ugyanis mindig követik. A rendszer részeként minden állat egy, a már említett nyakörvet viseli, továbbá szükség van még egy laptopra, egy hangszóróra, a GPS műholdas helyzetmeghatározó rendszerre és egy rádiós kártyára is. A virtuális kerítés kiválasztott koordinátáit a területen elhelyezett átjátszó állomásokon keresztül elküldik az állatok nyakörvébe. Amennyiben egy szarvasmarha közelít a kerítéshez, bekapcsol egy olyan védelmi mechanizmus, amitől az állat megijed - például egy elektrosokk vagy egy éles zaj, netalán visító hang - így az állat marad a kijelölt területen. A kerítés helyzetét tetszőlegesen lehet változtatni.


A fejlesztők már kipróbálták a virtuális kerítést igaz annak csak a "rögzített" változatát - amelynél tíz szarvasmarhával egy négyzetkilométernyi területen alkalmazták a rendszert - sikerrel. A mobil verziót szintén sikerrel kipróbálták, de azt még nem állatok, hanem csak hallgatók bevonásával.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egy olyan mechanizmust találjanak, ami tényleg elriasztja a virtuális kerítéstől, illetve annak átlépésétől a teheneket. Tapasztalatuk szerint az olyan zajok és hangok, mint például egy tigris üvöltése, egy kígyó mozgása vagy a kutyaugatás ugyan lelassítja az állatokat, de nem mindig hatásosak és nem igazán akadályozzák meg, hogy a szarvasmarhák tényleg ne lépjék át a kerítést. A legjobb megoldásnak Butler szerint jelenleg egy összetett védelmi mechanizmus tűnik, amiben lenne elektrosokk és valamilyen zaj vagy hang is, amelyek annál erőteljesebbek lesznek, minél közelebb ér az állat a kerítéshez.

A rendszer egyébként főleg például az ausztrál gazdáknak lenne érdekes, akik az állatcsordáikat hatalmas területeken vándoroltatják keresztül.. Jelenleg az állatokat általában lóhátról, helikopterről vagy motorkerékpárról terelik, közben pedig állandóan megnyitják előttük az újabb legelőket. A kerítések kibontása, a villanypásztorok hatástalanítása és maga a terelés pedig időigényes és sok embert kívánó feladat.

Az elektronikus nyakörveknek ráadásul van még egy előnyük. Bármilyen szenzorral elláthatók, így például figyelemmel kísérhető akár az állatok egészségügyi állapota is - egyszerre az összesé vagy akár csak egyetlen példányé is - és a kapott adatokat vissza lehet jutni a szerverhez, amit azonnal ki is lehet értékelni. Így például könnyen megakadályozható egy járvány kitörése, hiszen a beteg állat elkülöníthető vagy levágható, anélkül, hogy a többi is megfertőződne.