Nem sikerült az automatikus dokkolás

A NASA 110 millió dolláros, az automatikus dokkolási technikát demonstrálni szándékozó kísérleti űreszköze 100 méternyire a kijelölt céltól visszavonulót fújt, amikor a tehetetlen mérnökök legnagyobb meglepetésére megmagyarázhatatlan okból kifogyott az üzemanyaga.

A Demonstration of Autonomous Rendezvous Technology, röviden DART, egy légi indítású Pegasus rakétáról vágott neki a világűrnek pénteken, magyar idő szerint 18 óra 27 perckor, megkezdve emberi segítség nélküli küldetését, ami a jövő emberi űrhajói és a robot teherhajók automata irányításának alapköve lett volna. A DART-ot egy sci-fiszerű aggyal és szemmel látták el, ezek segítették a dokkolási célpontként megadott műhold befogását és néhány méteren belüli odamanőverezését a földi irányítás beavatkozása nélkül.

Félórányi repülés után a DART elhaladt az antarktiszi McMurdo állomás felett és lesugározta első adatait. A műhold végrehajtotta rendszerei és műszerei ellenőrzését, amikor is minden normálisnak tűnt. Utólag a hivatalos szervek elmondták hogy volt néhány navigációs hiba, de azokra számítottak. "Az első rendellenesnek minősíthető esemény az volt, hogy nagyobb navigációs hibákat észleltünk, mint amire számítottunk a McMurdo feletti első átrepülés után" - mondta Jim Snoddy, a projekt vezetője.


A Pegasus rakéta 475 mérföldre vitte fel a DART űrjárművet
Azonban a DART sikeresen folytatta repülését a rákövetkező több mint hét órában és belépett a küldetés találkozási fázisába, megközelítve az amerikai hadsereg MUBLCOM kommunikációs műholdját. Az 1999 májusában fellőtt kis egységet optikai célpontok alapján azonosította be és követe nyomon a DART. "Nagy pontosságú, kipróbált automata irányítású, ami hibátlanul teljesített" - mondta Snoddy. "A DART befejezte a célpont alatti szabad sodródását és felkészült a végső megközelítéshez, ami még szintén terv szerint zajlott."

Amikor a DART 2,9 kilométeres távolságba ért a MUBLCOM mögött bekapcsolt a fedélzeti zárt ciklusú irányítás. "Ez az a fázis, amikor a gépnek rendkívül precízen vezérelt megközelítést kell alkalmaznia, ez a művelet több órát is igénybe vehet. Ekkor észleltünk túlzott üzemanyag-fogyasztást" - magyarázta Snoddy.


A DART becsomagolva az indításhoz. Feladata annak kipróbálása lett volna, hogyan lehet az űrben teljesen automatán egy másik járművel kapcsolatot teremteni
A küldetés mérnökei a repülés nagy részéből semmit sem láttak, 30-60 perceket kellett várniuk az űreszköz adatcsomagjaira, melyeket a földi állomások fölé érve sugárzott le. "11 óra elteltével a MUBLCOM 100 méteres távolságba került. A DART Fejlett Videó Irányítási Szenzora azonosította és befogta a célpontot. Rögtön ezután kaptuk az irányítórendszer által kiadott biztonsági visszavonulási utasítást, amit a rendszer üzemanyag-kiürüléssel indokolt."

A DART ennek hatására biztonságos pályára húzódott, ami 10 éven belül a légkörbe vezeti, ahol azután megsemmisül. A küldetés ezzel befejeződött.


A Pegasus egy Stargazer L-1011 alján
Snoddy szerint a manőverek elvégzésének kétszereséhez elegendő üzemanyag volt a DART-on, emellett pedig nem találtak semmilyen szivárgásra utaló jelet. A küldetést részleges sikerként értékelték, mivel a DART egyes technikáinak, mint a szemnek és nagy részben az agynak is sikerült bizonyítania. Azonban a lényegre, az emberi beavatkozás nélküli dokkolásra nem került sor. "Olyasmivel próbálkoztunk, amivel előttünk még soha senki" - mondta Snoddy a DART egyik munkatársa.


A tervezett 24 órás küldetés kommunikációs és hibakijavítási lehetőségét költségcsökkentési okokból korlátozták, a mérnökök azonban úgy vélekedtek, hogy a repülési idő rövidsége miatt amúgy sem lett volna különösebb esélyük a gondok orvoslására.

Animáció a DART program lényegéről. Mérete 7 MB, formátuma QuickTime