Flatout 2

A külön események között megtaláljuk az ügyességi feladatokat, ami az előző részben is a különlegességet jelentette, s bár több, kreatívabb és trükkösebb feladat elé nézünk, valami miatt engem mégsem ezek fogtak meg. Szívesen elszórakoztam azzal, hogy minél magasabbra lőjem ki a sofőrt, vagy éppen darts, foci, rögbi, bowling játékot játszak vele, de mégis sokkal élvezetesebb és megunhatatlan számomra a különböző területeken való roncsderbizés.

Igazi aréna hangulatban eleresztik egyszerre a 8 autót, bújkálás nincs, legalább 45 másodpercenként bele kell érni valakibe (bár olyan nem nagyon volt, hogy 35 alá ment volna a számláló), a cél pedig minél többször és minél nagyobbat ütni az ellenfeleken, illetve bennemaradni a három utolsó túlélőben - innen már gyerekjáték a legutolsónak maradni. Ahogy a versenyeken is, itt is számít hányszor és mekkorát ütköztünk a többiekkel.

A kis koccanás a slam, a komolyabb csattanás a power hit, az ellenfér megpördítése (vertikálisan), a super flip, majd az igazán ízes csattanás, mikor a másik sofőr repül, a blast out, illetve, ha a kocsija is elszáll, akkor crash out. Ha pedig sikerül végleg padlóra küldeni valakit, az a wrecked. Ezek sorban 1X-2X-3X stb. pontot jelentenek, amiket a végén pénzzé alakítanak nekünk. Ráadásul pályázhatunk minden versenyen a legtöbbet zúzó, a legtöbb kárt okozó, a leggyorsabb és a legtöbb tereptárgyat leromboló sofőr díjára is, amivel együtt a versenyen való jó szereplésért járó pénz már eltörpülhet.


A pénzre viszont szükség lesz, legalábbis egy jó ideig, amíg be nem szerzünk mind három ligában legalább 2-3 autót és azokat nem tuningoljuk fel maximumra. Minden szinten találunk kisautót, nagy négykerékhajtású terepjárót, első és hátsókerék-meghajtású versenyautót. Ezek közül nyilván a terepjáró jobb lesz ütni-vágni, míg a szélsebes versenyautó az aszfaltpályán fog bizonyítani, mikor érmet kell szerezni. A tuningolási lehetőségek ugyan viszonylag korlátozottak, de éppen jók arra, hogy szép lassan emeljük teljesítményünket az adott ligában. A tuning sokkal többe fog kerülni, mint maga a kocsi, de idővel ez már fel sem fog tűnni, gyorsan meglesz a motor, a sebességváltó, a kipufogórendszer, a felfüggesztés, a kasztni és a fékek/gumik fejlesztése is.

Nem 100%-osra, de végigcsinálva nekem speciel több tízezer creditem maradt, amit éppenséggel elkölthettem volna még egy kocsira - de minek? Egyébként a legjobb pénzeket a roncsderbi futamokkal lehet keresni. Ott eleve az a cél, hogy a pénzt hozó trükköket szaporítsuk, ráadásul a többiek a versennyel ellentétben rá is játszanak nekünk az ütközésekre. Versenyen is lehet választani a törés-zúzást, de senki ne számítson arra, hogy 3 kör alatt lehetséges minden ellenfelet lezúzni, ráadásul a szembeforgalom trükkel ugyan 3-4 kiszedhető, de a negyedik már lehet, hogy a mi kocsink lesz.


Pályák szempontjából szintén elég bőséges a kínálat. Van erdős, mezős, sivatagos, csatornás, városos és versenypályás díszlet. Ezekhez minden esetben 3-6 pálya társul, szóval lesz variáció bőven és minden díszlethez járnak extra roncsderbi pályák is. Akár csalással, akár a karrier mód végigvitelével, de érdemes kipróbálni minden (szintű) autót és az összes lehetséges pályát is, majd ha egyedül már nem megy, akkor irány a multiplayer.

A játékban az a szép, hogy itt mindent szabad, sőt egy előzés nem is lenne igazni anélkül, hogy ne löknénk kis barátunkon egyet. Persze ez az NFS-ben is így volt, de ott sebességet vesztettünk, elhagytuk az ideális ívet, itt pedig ezek annyira nem fontosak. Egy karambol után 8. helyről egy kör alatt úgy fel lehet jönni dobogóra, vagy épp első helyre, mint Jenson Button. Persze ki is lehet esni úgy, mint Alonso vagy Schumacher.

Az attrakciók közül a magasugrás bevallom nekem nem ment nagyon, még annyira sem, mint az első részben, viszont a kártyajátékon rajta maradtam pár órára. Továbbra is fenntartom azt a tavalyi állításom, miszerint ezek a módok a netes flash játékok szintjén mozognak, s emiatt lehet talán kicsit beleunni, mikor a mindenki által maximumnak elfogadott eredményt mi is elértük. Cserébe itt sokkal több játékmód van, szóval ha belegondolok, akkor csak ezeknek a végigküzdése több időre köt le egy átlagos játékost, mint a Half Life 2: Epizode One egész sztorija.