Reservoir Dogs - Kutyaszorítóban

Az első hasznos mozdulat a fedezékbe húzódás, amit igen gyakran fogunk használni. Ilyenkor ugyan megbújunk egy tereptárgy mögött, ahová feltehetőleg nem tud az ellenfél belőni, de továbbra is előre nézünk és a célkereszttel pásztázhatjuk a terepet, a tűzgombot lenyomva pedig előugrunk néhány lövés erejéig. A mozgásgombokkal kint is maradhatunk, ami a lövések pontosságát javítja, de ilyenkor már mi is potenciális célpontnak számítunk. A következő trükk a célzott lövés, ami kicsit be is szűkíti látókörünket, cserébe nagy távolságra is elég pontosak leszünk.

Ezt nagy csihi-puhi közben nem érdemes használni, ugyanis ilyenkor csaknem mozdulatlanok vagyunk, azaz igazi világító céltáblaként funkcionál karakterünk. Ki sem maradhatott volna a lassított idő effektus, aminek eléréséhez adrenalint kell gyűjtenünk élő testek ólomdúsításával. Amint egyszerre többen ugranak nekünk a kelleténél, el is süthetjük a képességet, hősünk vagánykodik kicsit, majd szépen sorban 2-3 golyót kiosztva mindenkinek, egyesével végignézhetjük az eredményt. Ilyenkor hajszálpontosan célzunk, de nem feltétlenül okozunk halálos sebet, szóval érdemes vagy fejre lőni vagy biztonsági 3 golyót mindenkinek.


Izgalmas húzás a túszejtés lehetősége és a megfélemlítés. Fegyvertelen civilek, amennyiben menekülnek előlünk, érdemes rájuk förmedni, ők azon nyomban megállnak, le is lehet térdeltetni őket, de sokkal májerebb, ha magunkhoz öleljük és a halálával fenyegetőzünk. Elméletileg ilyenkor a rend őrei is kétszer meggondolják, hogy mit csináljanak, de előfordult olyan is, hogy egy vegyes mészárlás közben elkaptam egy túszt, de a zsaruk gond nélkül agyonlőtték őt is, engem is megpróbáltak, igaz megúsztam pár karcolással. Ha viszont végig csak gyilkolászunk nemes egyszerűséggel, akkor épp a játékélmény sarokpontjaitól szabadítjuk meg magunkat.

Végre megvan a lehetőség, hogy ne egy terminátor szerepbe legyünk belekényszerítve, hanem hangulatot is vigyünk a dologba. Mennyivel másabb egy necces helyzetből egy tússzal a karjainkban kioldalogni, majd a túszt tussal leütni és meglépni amíg lehet. Vagy egy ártatlan járókelőt letérdeltetni és hátulról tarkón lőni. Ezek igazi gengszterfilmes, tarantinós jelenetek, ezért az egyért érdemes végigcsinálni.


Nem szóltam még az autós jelenetekről. Nem intágraltak egy igazi autószimulátort, de még a GTA fikcionális fizikájához képest is elég érdekesen mozognak az autók. Bárcsak az én autómban lennének ilyen fékek, meg ilyen kanyarokra képes futómű. Nem sok autós pálya van és nem is szálhatunk be csak úgy kocsikba, de azon a néhányon is ugyanaz a feladat, menekülni, esetleg versenyezni. A térkép egyértelmű, korlátozottak itt is a lehetőségeink, nem sok kereszteződés van, forgalom viszont annál inkább. Nagyon szépeket lehet csattanni a szembejövőkkel, a gyalokosok pedig olyan nemes egyszerűséggel tűnnek el a motorház alatt, mint a Carmageddonban.

Mivel az útvonalak adottak, a karakter adott, a feladat IQ negatív, ezért kellett valami extrát csempészni a játékba. Stílusunktól függően a játék minden pálya végén értékeli a szakmai és szellemi képességeinket, s ez alapján csoportokba sorol, amiknek az egyik vége a pszichopata, a másik a profi bűnöző, míg középen a jótanuló kiscserkész bandatag szerű kategória. Vezetés közben minél szebb és trükkösebb manővert hajtunk végre, annál profibbnak tűnünk, míg a nagysebességgel történő csattanás inkább a pszichopatára jellemző. Gyalogszerrel főleg a túszejtési, ártatlanélet-kioltási szokásaink befolyásolnak, az eltelt idő, illetve a hátrahagyott élő emberek száma. Ezek alapján a történet végén három befejezés közül éljük át valamelyiket, újrajátszani ezekért viszont nem érdemes.