Klinikai tesztek alatt a bionikus szem

Két éven belül forgalomba kerülhet az első bionikus szemimplantátum, ami emberek millióinak látását adhatná vissza.

Az amerikai Dél-Kalifornia Egyetem által kifejlesztett Argus II rendszer lelke egy szemüvegre erősített kamera, ami vizuális információkkal látja el a szembe ültetett elektródákat. Miután a retinai implantátum egy korábbi, kisebb felbontású változata már bizonyított, és használóinak sikerült észlelnie a fényeket, az alakokat és a mozgást, a Mark Humayun professzor által vezetett projekt zöld utat kapott a széleskörű klinikai tesztekhez, melyben 50-75 50 év feletti pácienst látnak el a rendszerrel.

Ha ez a kísérlet is sikerrel jár, és a fejlettebb eszközök is beválnak, akkor hamarosan - Humayun professzor szerint két éven belül - a kereskedelemben is feltűnik majd az Argus rendszer, körülbelül 30.000 dolláros áron. Később fokozatosan fogják továbbfejleszteni, hogy az egészséges szem által alkotott képhez minél közelebbi eredményt tudjanak biztosítani a látásukat elvesztőknek.

Az eszköz lényege, hogy kamerája segítségével valós idejű képeket sugároz, melyeket parányi elektromos impulzusokká alakítva beindítja az amúgy vak szemet, lehetővé téve viselőinek a látás bizonyos fokú visszanyerését. Az eszköz elsősorban azoknak nyújt megoldást, akik szemfenéki meszesedés vagy retinis pigmentosa miatt vesztették el látásukat. Utóbbiban világszerte másfél millió ember szenved, fő tünetei: farkasvakság, fokozatos, körkörös látótérszűkület, és típusos esetekben pigment kicsapódás a szemfenéken. A szemfenéki meszesedés az idősebb, 55 év feletti korosztály egytizedét érintheti. Mindkét betegség a retina sejtjeinek fokozatos elhalásához vezet.

Az új eszköz a kamera mellett 60 parányi, a retinába ültetendő elektródát és egy feldolgozó egységet foglal magában. Az elv magától értetődő: a kamera rögzíti a képet, a vizuális információt egy kis kéziszámítógép méretű egységhez továbbítja, amit az elektromos jelekké alakít. Ezek a jelek a szemüveghez kerülnek vissza, ami vezeték nélküli technikával továbbítja egy, a szem felszíne alatt közvetlenül elhelyezett vevőhöz, majd a vevő a retina hátsó részén elhelyezkedő elektródákhoz. Mindezt pillanatok alatt, így az egész folyamat valós időben játszódik le.

Az eszköz első generációját már sikerrel alkalmazták hat beteg esetében. Egyikük több, mint öt éve használja a jóval kevesebb, mindössze 16 elektródát alkalmazó beültetést, ami mindössze 16 pixelt jelent. A vizsgálatok és megfigyelések azonban így is elképesztőnek találták mennyire feljavította ez az apró segítség is viselői életvitelét.