Pro Evolution Soccer 2008

A másik dolog amire felfigyeltem, hogy a bíró és asszisztensei nem egyszer benéznek egy les szituációt, ami rövidtávon idegegesítő, de ha jobban belegondolunk, ez is része a focinak. Persze tehetetlen az ember, amikor egy kamu góllal az utolsó percben fordítanak ellene, de hát az életben nem ugyanígy van? További érdekesség, hogy a bíró része a pályának, és nem mint "láthatatlan" elem működik közre. Ha feléje gurul a labda ügyesen átlépi, ha eltalálja a játékszer, az lepattan róla. Volt olyan, hogy így lőttem gólt. Ezek mind-mind apróságok, de összességében nagyon sokat dobnak egy játék hangulatán.

A másik újdonság a sorfalépítés. A kilencvenes években vált elterjedté, hogy a védelem által alkotott falba az ellenfél játékosai is befurakodtak, hogy mondjuk egy esetleges felugrással az üresen maradt területen a szabadrúgást elvállaló utat találjon a kapuba. A Konami ezt a fontos stratégiai elemet is beépítette szerzeményébe, azaz elméletileg mind a tíz játékosunkat hadrendbe állíthatjuk a kapus előtt, de azt is megtehetjük, hogy mindössze kettőt vezényelünk a lövő elé, a többivel pedig ugrásra készen várakozunk egy esetleges kontralehetőségre.


Team Vision: a PES fennállása során mindig is azzal tört borsot a FIFA orra alá, hogy játékélményben, vagyis a valódi foci szimulálásában mindig is előrébb járt. A kissé nehezen megszokható, megtanulható kezelés ellenére a hangulat és az élmény miatt pártoltak át sok tízezren a PES-hez. A Konami idén még egy lapáttal rátett a valósághű élményre, és a Team Vision-re keresztelt programrésszel tette még élvezetesebbé, változatosabbá a játékot.

Az új fejlesztés nem más, mint egy szuper intelligens kódrendszer, amelynek segítségével az ellenfél (gép) játékosai kitanulják szokásainkat. Ha például nagyon szeretjük a széleket, és ezért középen szinte támadást sem vezetünk, a mesterséges intelligencia ezt érzékelvén a negyedik alkalommal már zárja a széleket, hogy ne maradhasson szabad terület előttünk. Igaz viszont, hogy ez az újítás annyira nem dobta meg látványosan a meccsek hangulatát, de valószínűleg a következő részek alkalmával kiforr majd ez az opció is.


Inverse Kinetic: Ez a lehetőség arról szól, hogy a program bonyolult matematikai számítások alapján meghatározza a játékos lába és a labda közötti kölcsönös kapcsolatot (kölcsönhatást), és ennek megfelelően ha a játékos teli rüszttel, netán orrheggyel piszkálja meg a bőrt, a labda és a játékos mozgása is annak megfelelően animálódik. Számtalan olyan mozdulatsorral találkozhatunk így, amellyel eddig sehol nem futhattunk össze.

A szabadrúgások, és maga a labda sebessége is sokkal gyorsabb az elődökhöz képest. Egy rögzített szituáció után a bőr szinte már olyan gyors, hogy csak a kapuban vesszük észre az elrúgás után. Ez azért eléggé zavaró tud lenni, nyugodtan visszavehettek volna a fejlesztők néhány m/sec-ot a labda gyorsaságából. Ami miatt viszont hatalmas piros pont jár a Konaminak, azok a hangok. Szinte úgy érzi az ember, hogy a pályán nekifutva maga csavarja a labdát külsővel a jobb felsőbe. Amikor némi hiba csúszik a gépezetbe és a kapus kifogja löketünket, az elmaradt gól miatt mégsem szomorkodunk, mert annyira élethű vetődésekkel, egykezes védéssel kaparintja meg a lasztit, amelyeket fantasztikus hangeffektek követnek, hogy nem is érdekel minket a kimaradt helyzet. A szurkolók és a szurkolás egyhangúsága miatt viszont sajnos meg is kell fednem a hangért felelős kollégákat, mert ennél jóval izgalmasabb és változatosabb tár is elfért volna ebben a remek játékban.


Az utolsó igazán szembeötlő újítás a játékosok között felfedezhető markáns különbségek. Próbáljuk ki, hogy egy alacsonyabb osztályban szereplő játékossal milyen cselezni, szöktetni, ívelni, majd ugyanezt zongorázzuk végig Tottival, és mondjuk az argentinok legnagyobb tehetségével, Messivel. Azt hiszem a végeredményhez nem kell semmiféle kommentár... Ám valamire nagyon érdemes odafigyelni, ez pedig az erőnlét. Messi és a többi labdazsonglőr legyenek bármennyire is jók, ha sokat túráztatjuk őket felesleges trükkökkel, a védők már a meccs felénél könnyűszerrel szerelik őket lelassult játékuk miatt.

A Konaminál viszont még messzebb mentek, nem csak a technikai tudásról, hanem a mozgásról is felismerhető jó néhány játékos, sőt még arra is volt erejük a fejlesztőknek, hogy különféle testalkatú játékosok ütközeteit is lemodellezzék. Például az aprócska C. Ronaldo ha nem bőrőzi be Viera-t az első pillanatban, a következőben már a füvön csücsül, hiszen fizikailag nem tudják felvenni a versenyt jól megtermett társukkal szemben.