Universe at War: Earth Assault

A Novus ezzel ellentétben egy tisztán robotokból álló társadalom, akik arra vannak beprogramozva, hogy tűzzel-vassal-energianyalábbal irtsák a Hierarchy-t. Egyetlen organikus lény, illetve lány, aki velük van, az utolsó túlélője annak a világnak, akik megteremtették ezeket a robotokat. Erőforrásokat a helyszínen talált anyagok újrahasznosításával szerezhetnek, ők viszont már komolyabban támaszkodnak a jól kiépített bázisukra. Egységeik főként high-tech fegyvereket és megoldásokat használnak, ám a legérdekesebb dolog, ahogyan "villanypóznáik" között közlekednek.

Ha egy területet sikerült behálózniuk, akkor csapataik ultra gyorsan áttöltődnek a lézeres adatátvitel segítségével. Az apró klónkatonák ugyan egyedül gyengék, nagy számban viszont akár a Walkereket is térdre kényszerítik, míg más egységeik gömb pajzsot vonnak maguk és társaik köré. Egy jól szervezett Novus sereget nehéz megállítani, hiszen földön és levegőben is egyaránt jók, gyorsak és jól sebeznek, igaz sérülékenyek is. Illetve emellett képesek az ellenséges gépeket/épületeket vírusokkal megfertőzni, ami nincs túl jó hatással azokra.

A harmadik faj a Masari, akiknek a felbukkanása legyen meglepetés azoknak, akik eljutnak a második kampányig. Ők egy ősi nép megmaradt leszármazottai, nincsenek túl sokan, de egyértelműen a legbrutálisabb erőt képviselik a játékban. A Hierarchy régen istenekként nézett fel rájuk, bár mára elkanászodtak. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy az egyensúly nevében ellenük szállnak be a harcba. Ők nem igényelnek lomokat az erőforrás gyűjtéshez, az éterből gyűjtik össze, amire szükségük van. Erejük forrása az egyensúly, a jó és a rossz, a fény és a sötét között. Tudásuk ősi és tényleg nem érdemes velük ujjat húzni. Két állapot között képesek váltani egész környezetüket, mégpedig ha komoly sebzésre van szükség, akkor a fény erejét használják, igaz ilyenkor védtelenebbek, a sötétségre váltva viszont egy sötét anyag páncél véd minden egységet és épületet, igaz kevesebbet sebeznek.


A páncél viszont visszatöltődik, így szép lassan le lehet darálni az ellenfeleket. Légi egységeik a sötét szakaszokban a földre kényszerülnek, de ilyenkor is komoly sebzést tudnak bevinni. A legnagyobb földi egységük a Peacemaker (béketeremtő) tetejére annyi fegyvert raktak, amennyi csak ráfért, ráadásul elég masszív az egész szerkezet. 5-7 ilyen egység jól vezetve szinte legyőzhetetlen. Főleg ha meg vannak támogatva a Sky Lordokkal, akik a levegőből szórják az áldást, egész frontvonalakat elpusztítva.

A kampány sztorijai ennek a három népnek a civakodásából épül fel, illetve néha visszaköszönnek az emberek is, akikkel a Novus, illetve Miranda, az utolsó túlélő létesít elsőként kapcsolatot. A pályák nagyon különbözőek, a feladatok változatosak, igaz vannak holtpontok, de többnyire élvezetes csatákban bizonyíthatjuk rátermettségünket. A legnagyobb piros pont azért jár, mert a szokványos küldetéseket sikerült feldobni extra eseményekkel, fordulatokkal, feladatokkal, tehát nem egyszerűen az ellenfél elpusztítása a lényeg, hanem ennél jóval agyafúrtabb kombinációk vannak betárazva.

Az élvezhetőségen továbbá sokat dobnak a nem megszokott egységek, a spéci képességek. A Hierarchy Walkerei szinte folyamatosan fő szerepet játszanak, de minden faj tartogat meglepetéseket. Nem árt egyébként a kampányba belemélyedés előtt az éppen aktuális feleket pár Skirmish buliban kiismerni, mert néha annyira nem egyértelmű, hogy mi mit csinál, mi mire jó, mi mi ellen nem véd, hogy emiatt bukhatjuk el a küldetéseket. A hősökre illik vigyázni, mert elég lehangoló ötször újrakezdeni csupán azért, mert a hős megint hősködött a fronton és ottmaradt.



A játék egyébként még a vége felé is tartogat meglepetéseket, hiszen a harmadik kampány nem egyszerű sztorizgatás, hiszen az talán addigra már kissé unalmas lenne, ráadásul a Hierarchy elfenekelése is jó indok egy Risk megoldás behúzásába. Ebben a kampányban ugyan kevés szabad döntési lehetőséggel, de már azt gyakorolhatjuk, hogyan lehet a multiban területszerzőset játszani. A játéknak viszont komoly hiányosságai is vannak, ami az egyébként pozitív összképet erősen rontja. A kezelőfelületről az értékelésben szólnék többet, viszont például a legutolsó pálya úgy tűnik, mintha nem lenne bescriptelve.

Félbehagyták a srácok és kinyomták a boltokba. Megérkezve a végső csatába az ellenfél csak pihenget a helyén, nem támad, sőt némelyik vissza sem lő. Elég béna, sőt szégyen, de a javítás nyilván megoldja. Ilyen egyébként előfordul minimális szinten többször is, sőt annak ellenére, hogy a legtöbb küldetés nagyon jól el van találva és ügyesen meg van írva, van néhány, ami meg épp az ellentéte. Itt nagyon sietség szaga van a dolgoknak és nem kompetencia hiány, ami talán még a jobbik eset.

Az egységek és a népek komplexitása viszont éppen ideális, nincs millió féle dolog, hiszen mindegyik népnek van egy építője, egy detektora, 2-3 féle gyalogosa, 2-3 féle járműfélesége és 1-2 repülő kütyüje. Emellett mindegyik három hőssel rendelkezik, melyek inkább a kampányra lettek optimalizálva, mint a játékra. A Novus Mirabeljét és a Hierarchy Orlukját leszámítva a többi hőst nem is mindig érdemes bevonni a játékba, mert hamarabb halnak meg, minthogy valami hasznosat csináljanak. Tudnak persze érdekes trükköket, talán a Masari Prince Zessus "ön és környezete" teleport képessége tud nagyon jó lenni. A balansz annyira nem jó, hogy ebből világrengető netes játék legyen, de akik nem Ladder függők, azok békésen eljátszogathatnak vele. Sőt egyjátékos szinten valóban az egyik legjobb darab mostanság. Leszámítva persze a kezelőfelületet.