Egy közösségi portálon fog feltűnni Michael Jackson utóda

Valószínűleg sohasem lesz többé zenésznek világszerte annyi csodálója, mint amennyi Michael Jacksonnak volt és van; az iPodok és a tévés tehetségkutató show-k korára a popsztár fogalma gyökeresen megváltozott.

Zenei szakértők szerint bár Bono, Mick Jagger, Madonna vagy Paul McCartney és még egy sor neves zenész senki által nem kívánt esetleges halálát is meggyászolná az egész világ, de kétséges, hogy lenne még egy olyan alakja a globális popkultúrának, mint Jackson, aki 750 millió albumot adott el, megmutatta, mi az a zenés videó, és halálhíre szinte az egész világon címlapokra került. "Michael Jackson nem csupán a pop királya, hanem egyben a pop utolsó királya is" - idézte a Momus művésznevet viselő Nick Currie skót dalszerzőt és írót a hírügynökség jelentése.

Momus szerint a digitális kultúra terjedése a zenei fogyasztókat kisebb célcsoportokra tördelte. Emellett úgy vélte, Jackson olyan ritka sokszínű tehetség volt, hogy sok időnek kell eltelnie, amíg megint születik hozzá fogható. Michael Jackson feltűnése előtt már küszködött a zeneipar, ám az 1982-ben kiadott Thriller megtermékenyítő hatással volt rá, és fellendítette a CD-k, valamint a zenés videók iránti igényt - fogalmazott Scott Plagenhoef, a chicagói Pitchfork online zenei magazin főszerkesztője. Ő is úgy értékelte, hogy manapság a "kábel- és műholdas televíziók, DVD-k és videójátékok egyszerűen túl sokféle szórakozási lehetőséget kínálnak, és a zene már nem tölt be központi szerepet az ifjúság életében, illetve a popkultúrában".

Az American Idol- vagy Pop Idol-féle nagy nézettségű tévés tehetségkutatók, valamint ezek nemzetközi változatai olyan szinten "demokratizálták" a zenét, hogy már a közönség dönthet róla, kiből lesz sztár. "Kevesebb a rejtély, és a misztikum a popsztárok közül, mint Michael Jackson fénykorában" - fejtegette Plagenhoef.

A zeneiparral foglalkozó Jerry Del Collino professzor viszont úgy vélekedett, hogy a világ mindig kitermeli a maga sztárjait - legfeljebb ma már másképp kell meghatározni őket. Mint mondta, lehet, hogy többé már senki sem fog 750 millió albumot eladni, de hát ez nem is lehetséges, amikor a rajongók ingyen is letölthetik a számokat. "Ha a Thriller Michael Jacksonja visszatérne a halálból, nem lenne képes eladni a CD-it, mert annak az időnek már vége" - szögezte le a professzor. Hozzátette: a lemezek halottak, a CD-k halottak, a legális letöltés pedig haldoklik. Ezektől eltekintve persze lehet újabb Michael Jackson; Jerry Del Collino azt jósolta, hogy a következő szupersztár egy olyan közösségi portálról fog felemelkedni, mint a Facebook vagy a MySpace.

Momus épp az ellenkezőjét gondolja: szerinte a közösségi hálózatok ellenkezőleg hatnak. A hatvanas évekhez térünk vissza, amikor - ahogy azt Pierre Bourdieu francia szociológus annak idején leírta - a fehérgallérosok a klasszikus zenéhez vonzódtak, míg a kétkezi munkások az olcsó popzenét hallgatták. Évtizedekkel később a posztmodern fogyasztói kultúrában úgy alakult, hogy a diplomások "intelligensen", a képzetlenebbek pedig "szenvedéllyel" beszélnek Michael Jacksonról, de végül is mindenki róla beszél - érvelt Momus. A közösségi hálózatok azonban szerinte gátolják a különböző ízlésű csoportok közötti interakciót: "a különböző társadalmi csoportoknak megint zavaróan különböző kultúrája alakul ki", és visszazuhanunk a Bourdieu által leírt kulturális közegbe.