Senki nem elégedett a klímacsúccsal

Csupán egy semmilyen konkrétumot nem tartalmazó, jogilag nem kötelező érvényű megállapodásra jutottak az ENSZ tagállamok Koppenhágában.

A december 7-e óta zajló klímacsúcson a legnagyobb szembenállás a fejlett és fejlődő országok között mutatkozott az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének megosztásával kapcsolatban, ami az energiaköltségek emelkedéséhez növekedéséhez vezethet, kényszerítve a fosszilis tüzelőanyagok leváltását.

A koppenhágai ENSZ-klímakonferencia plenáris ülésének jóváhagyására vár az a megállapodás-tervezet, amelyet pénteken késő este fogadtak el az amerikai, a brazil és a dél-afrikai elnök, valamint a kínai és az indiai miniszterelnök megbeszélésén. Barack Obama pénteken késő este jelentette be, hogy sikerült "jelentős és példa nélküli" áttörést elérni a koppenhágai ENSZ-klímakonferencián. A jogilag nem kötelező érvényű megállapodás-tervezet tartalmáról nem közölt részleteket, de diplomáciai források szerint a szöveg nem határozna meg kibocsátás-csökkentési konkrétumokat az országok számára, hanem a konkrét számokról 2010 januárjáig kellene nyilatkoznia az egyes államoknak.


A dokumentum 2 Celsius-fokban maximálná a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előtti szinthez képest, és tartalmazná azt is, hogy 2020-tól évente 100 milliárd dollárral támogatnák a fejlődő országok klímavédelmi erőfeszítéseit. Ezenkívül a fejlődő országok összesen 30 milliárd dollár értékű támogatást kapnának 2010-2012 között az iparosodott államoktól. A hírek szerint a megállapodás ugyancsak tartalmazná a klímavédelmi programok ellenőrzését.

Az ötoldalú megállapodást a pénteki "minicsúcstalálkozón" részt vevő 25 ország vezetője is elfogadta, köztük José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Nicolas Sarkozy francia elnök, Angela Merkel német kancellár és Gordon Brown brit kormányfő. A szombat hajnali órákban kezdődött plenáris ülésen számos ország képviselője élesen bírálta az Egyesült Államok és a négy fejlődő ország által előző este elfogadott megállapodás-tervezetet.

Fredrik Reinfeldt, az EU soros elnökségét betöltő Svédország kormányfője azt mondta sajtótájékoztatóján, hogy nem tökéletes a megállapodás-tervezet, amelyről az amerikai elnök bejelentést tett, és nem jelent megoldást az éghajlatot fenyegető veszélyekre. José Manuel Barroso újságírók előtt úgy fogalmazott a szűk körű, jogilag nem kötelező érvényű megállapodással kapcsolatban, hogy az "több, mint a semmi", bár "elmarad az EU korábbi várakozásaitól". Obama, aki nyilatkozata után el is hagyta Koppenhágát, kijelentette: nehéz lesz, és hosszú ideig eltart még, mire létrejöhet a jogilag kötelező érvényű klímavédelmi szerződés a dán fővárosban elért eredmények alapján.


Egy fejlődő országbeli tárgyaló szerint a fejlett államok 2050-ig 80 százalékos kibocsátás-csökkentésre is ígéretet tettek volna, azonban a feltörekvő országok elutasították a javaslatot, mondván: a hosszú távú célkitűzések helyett a középtávot részesítik előnyben. Egy másik fő kérdés az első és negyedik legnagyobb kibocsátó Kína és India rábírása arra, hogy teret adjanak a külső ellenőrzésnek az ígért emisszió-visszafogás kapcsán.

Az előrelátás, az igazságosság, és a nagylelkűség elveinek, valamint a józan észnek kell vezérelniük az ENSZ-klímatárgyalásokat - mondta a plénum előtt tartott beszédében Bajnai Gordon. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta: szilárdan hisz abban, hogy a fenntarthatóság és a fejlődés összeegyeztethető egymással, és hogy a zöld gazdaság növekedése közép- és hosszú távon fellendíti a versenyképességet, és hozzájárul új és jobb munkahelyek létrehozásához. A miniszterelnök szerint a terhek elosztásában egyensúlyt kell találni a felelősség és a fizetőképesség között. Az ENSZ 1992-ben aláírt Éghajlat-változási Keretegyezménye, és az ahhoz csatolt kiotói jegyzőkönyv megfelelő alapot jelent a közös építkezéshez, hiszen azokban sok állam komoly kötelezettségeket vállalt - tette hozzá.