Újabb csapás érte az indiai űrprogramot

Az indiai űrügynökség szombaton elvesztette az irányítást legnagyobb rakétája felett, ami igen érzékenyen érintette a nemzet sikerekben nem éppen bővelkedő űrprogramját.

Az 50 méter magas hordozórakéta szombaton, nem sokkal helyi idő szerint 16 óra előtt néhány perccel startolt el a Satish Dhawan Űrközpont kilövőállásáról, ami az India keleti partjainál fekvő Sriharikota-szigeten helyezkedik el. A gondok körülbelül egy perccel a kilövés után kezdődtek, amikor a hordozórakéta elkezdett lesodródni repülési pályájáról, majd megbillent, végül pedig tűzgolyóként zuhant az óceánba. "Körülbelül a 47. másodpercben vesztettük el a jármű feletti irányítást, ekkor észleltük, hogy a vezérlő parancsok nem jutnak el az aktuátorokhoz" – utalt az első fokozatra K. Radhakrishnan, az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) elnöke.

A Geoszinkron Műhold Kilövő Jármű (GSLV) egy szilárd hajtóanyagú központi hajtómű és a hozzácsatolt négy indiai L40 jelű gyorsítórakéta segítségével emelkedett el a kilövő állásról. A folyékony üzemanyagú L40-ek mindegyikét egy 85 tonna tolóerőt produkáló hajtómű működtet. A hajtóművek hidrazint égetnek, a repülés első két és fél percében fúvókáik kormányozzák a rakétát. Valami azonban meggátolta a számítógépes parancsok eljutását a hajtómű vezérlőrendszeréhez. "A zavar okát részletesen tanulmányoznunk kell" - mondta Radhakrishnan, a baleset után összehívott sajtótájékoztatón.


Ami a repülési adatokból egyértelműen kitűnik, a rakétánál hatalmas kilengési hibák alakultak ki a kormányzó rendszer meghibásodásakor. Az anomália olyan szerkezeti megterheléseket eredményezett, amik darabokra szakították volna a hordozórakétát, magyarázta az ISRO vezetője. A biztonsági tisztek néhány másodpercen belül megsemmisítési parancsot adtak ki, ekkor a rakéta valamivel 9000 méter fölött járt. A roncsok a Bengáli-öbölbe hullottak, nem messze a kilövés helyszínétől. Az égbolton még hosszú időn át látható maradt a robbanást követő tekergő füstcsík és a narancs-barna gáz felhő.

A rakéta egy műholdat is szállított. A GSAT 5P India legnagyobb önerőből pályára állított műholdja lett volna, ami egy kiöregedett társát hivatott felváltani, kibővítve India televíziós és telekommunikációs szolgáltatásait. A küldetés eredetileg hétfőn indult volna útjára, azonban a GSLV orosz gyártmányú harmadik fokozatában az egyik szelepnél enyhe szivárgást észleltek, így ennek kijavítása érdekében el kellett napolni a kilövést.

A szombati baleset az idén GSLV második sikertelen küldetése volt. Az eddigi hét próbálkozásból az ISRO négyet nyilvánított kudarcnak. Április 15-én egy üzemanyagpumpa anomália vetett véget a repülésnek, ami a hazai gyártású harmadik fokozatban alakult ki. India szeretné saját változatára lecserélni az Oroszországtól vásárolt hajtóművet, ennek érdekében jelentős összegeket öltek a fejlesztési és tesztelési munkálatokba. A mérnököknek bár sikerült kijavítaniuk az áprilisi problémát, az ISRO a következő két repülésre a maradék két orosz fokozat bevetésére voksolt, a szombati repülés után azonban már csak egy orosz egység áll az indiaiak rendelkezésére.


A GSLV rakéták fejlesztésének kezdeti szakaszában India megállapodott Oroszországgal hidrogénüzemű rakétahajtóművek és a hozzájuk kapcsolódó műszaki tudás megvásárlásáról. Az egyességet 1992-ben megsemmisítették, miután az amerikai hatóságok szankciókat helyeztek kilátásba a technológiát biztosító orosz Glavkozmosszal szemben. Az USA attól félt, hogy a feldarabolódott Szovjetunióból rakétatechnológia jut ki a fejlődő államokhoz. India válaszul hét kriogén hajtóművet vásárolt Oroszországtól és a bele kezdett egy saját felső fokozat fejlesztésébe. Az űrügynökség 2011-re tervezte a következő próbarepülést az indiai harmadik fokozattal, ezt azonban még a szombati baleset előtt jelentették be, így ennek sorsa jelenleg kétséges.

A GSAT 5P súlya miatt az orosz és indiai mérnököknek több helyen is módosítaniuk kellett a rakétán. Az orosz harmadik fokozatot egy méterrel megnyújtották, hogy további 2700 kilogramm hajtóanyagot tölthessenek a rakétába. A plusz kriogén hidrogén és oxigén az előző repülésekkel szemben két perccel hosszabb égést tett volna lehetővé a felső fokozatnak. Az ISRO vezetői szerint ennyi kellett, hogy a minden korábbinál súlyosabb rakományt megfelelő pályára állítsák.

A küldetés egy új kompozit rakomány konténert is tesztelt. A nagyobb burok a korábbi alumínium konténer 3,4 méteréhez képest 4 méteres átmérővel rendelkezett. A GSAT 5P elvileg 12 éven át üzemelt volna.