Az űrrepülőgépek hattyúdala VII. rész

Az ötödik űrrepüléstől a kapitány és a pilóta egy egyszerű rögzített ülésben ültek. Azért, hogy a kezelőszerveket kényelmesen elérhessék, illetve a székbe kényelmesen beülhessenek és kiszállhassanak mind a két ülés elektromosan mozgatható, magasságban 25,4 hosszirányban pedig 12,7 centimétert. Ha a mozgató motorok meghibásodnának lehetőség van kézzel is mozgatni őket, ám erre csak súlytalanságban van mód, egy speciális szerszám segítségével. Ezen a két ülésen két vállszíj és egy derékszíj rögzíti a legénységet az üléshez. A vállszíjak rögzíthető / oldható megoldásúak, utóbbi esetén lehetővé teszik, hogy az űrhajós előre hajoljon, amire például egyes kezelőszervek eléréséhez szüksége lehet.


Charles Bolden, a jelenlegi NASA igazgató az STS-61C misszió alatt a pilótaszékben. Lehet látni, hogy az mennyire vékony és könnyű az STS-1 katapultüléseihez képest
A többi űrhajós összecsukható székekben foglal helyet, amelyeken két vállszíj és derékszíj található. A székeket külön szerszám nélkül el lehet távolítani illetve később újra visszarögzíteni a helyére, és miután az űrsikló Föld körüli pályára állt, a székeket a középső fedélzeten tárolják összecsukott állapotban.


A hátsó kezelőállás
A felső szint hátsó részén található a hátsó kezelő állás, ahonnan az űrrandevúk illetve dokkolás közben az űrsikló irányítását, a hasznos-teher kezelését, a manipulátor irányítását és az űrséták felügyeletét lehet végrehajtani. A kilátást két felső és két hátsó ablak biztosítja innen, de rendelkezésre áll két monitor a zártrendszerű TV kamerák képének figyelésére. A felső és a középső szint között két 66 x 71 centiméteres nyíláson lehet közlekedni, amelyek közül alapállapotban a bal oldali van csak nyitva, a jobb oldali egy ajtópanellel le van zárva. A bal oldalihoz tartozik egy létra, ennek segítségével lehet gravitáció hatása alatt (azaz a Földön) feljutni a felső szintre.


Korai hálózsák, ami inkább csak rögzítette az űrhajóst
A középső fedélzet tekinthető az igazi lakótérnek. Itt találhatóak majd később a hálóhelyek, amelyből négyet lehet elhelyezni, illetve alváskor a kapitány és a pilóta a székeikben aludhatnak (bár később sokszor ők is inkább hálózsákot választottak). Az első időkben viszont még nem volt kiépített hálóhely, csak hálózsákokba bújtak az űrhajósok, ezeket a falhoz lehet rögzíteni hogy ne lebegjenek el.


Az űrsikló oldalsó bejárati ajtaja
Itt van az űrsikló "főbejárata". a menetirány szerinti bal oldalon van elhelyezve, egy kis alagúttal csatlakozik középső fedélzethez. Az ajtó egy méter átmérőjű, kerek és kifelé, a gép hasa irányában nyitható. Az ajtó közepén egy 25,4 centiméter átmérőjű ablakot helyeztek el.


A középső szint ábrája, a két középső szék mögötti henger a légzsilip belső elhelyezés esetén
A hátsó falon van a zsilipkamra nyílása, ami hátra, a raktérbe vezet, ám magát a zsilipkamrát egyaránt el lehet helyezni a kabinon belül illetve a raktérben. A zsilipkamra 160 centiméter átmérőjű, 210 centiméter magas és két kerek ajtóval rendelkezik, amely egy méter átmérőjűek és egy-egy 11 centiméteres ablakkal vannak ellátva. A zsilipkamrában két űrruha (EMU - Extravehiculary Mobility Unit ~ járművön kívüli mozgást lehetővé tévő egység) elhelyezésére van mód. A zsilipkamra nyílására lehet csatlakoztatni egy alagútszerű adaptert is, amelyen keresztül a raktérben elhelyezett túlnyomásos modulokhoz lehet eljutni, például az űrállomáshoz való dokkoláshoz szükséges modulhoz, vagy a SpaceLab modulhoz.


Két űrruhával már elég szűkös a légzsilip - klikk a nagyobb képhez! -
A környezetszabályozó és létfenntartó rendszer (Environmental Control and Life Support System - ECLSS) felelős a túlnyomás biztosításáért. A kabin belsejében a tengerszintnek megfelelő túlnyomást tartanak fent, a légkör összetétele 80% nitrogén és 20% oxigén, a levegő páratartalma 30 és 75 százalék közötti. Az oxigén utánpótlását az üzemanyagcellákat is ellátó rendszerből biztosítják, a nitrogént pedig két túlnyomásos tartályból.

Mind az oxigén, mind a nitrogén rendszerből kettő-kettő áll rendelkezésre biztonsági okokból, de egy is képes a feladatát tökéletesen ellátni - igaz, alapvetően nyolc fős személyzetre méretezték őket. A légkör átforgatását két ventilátor oldja meg, melyből normál esetben csak az egyik működik, a teljesítménye nyolc és fél légköbméter per perc, vagyis függően a belső tér kialakításától 7-9 percenként forgatja át a teljes belső légteret.


A légszűrők takarítása vákuumporszívóval
A levegő először egy 300 mikronos szűrőpapíron halad át, még a ventilátor előtt, itt gyűlnek össze a nagyobb dolgok, ezután a két lítium-hidroxid tartályon áramlik keresztül, amely kémiailag megköti a szén-dioxidot. Ezeket a tartályokat hét fős személyzetnél tizenegy óránként cserélik.


A lítium-hidroxid tartályok cseréje
A levegő szagtalanításáért és biológiai tisztításért aktív szén-szűrök felelősek. A levegő ezután a hőcserélő felé veszi az irányt, ahol lehűtik, és centrifugális vízkiválasztóval lecsökkentik a páratartalmát. Mintegy két liter vizet tudnak kiválasztani egy óra alatt - ebből is kettő áll a rendelkezésre, de normál körülmények között egy is elegendő a páratartalom szinten tartásához.


A 'hajókonyha' részei
Szintén a középső fedélzeten található a hajókonyha, amely egy kicsit csalóka elnevezés, mert sokkal több ennél. Először is itt van a vízszolgáltató pult, két 25,4 centi hosszú és egy 30,5 centi hosszú flexibilis csővel. A két rövidebb hűtött ivóvizet nyújt, a hosszabb cső alapvetően a higiéniai célokat szolgálja, egy külön rendszerrel pedig a dehidratált élelmiszerek zacskóját lehet feltölteni vízzel. A dehidratált élelmiszer olyasmi, mint a boltok polcain is megtalálható levespor, amelyek víz hozzáadásával vállnak fogyaszthatóvá. Ez a megoldás súlytakarékosságból hasznos, hiszen a dehidratált élelmiszer ugye könnyebb, a víz pedig az energiaellátásért felelős hidrogén-oxigén üzemanyagcellák működésének mellékterméke.


Kép az STS-51G küldetéséből. A háttérben a hajókonyha, a felső részére (és jobb oldalon a tárolórekeszekre) tépőzárakkal rögzítettek több tálcát is
Itt található továbbá az élelmiszerek tárolórekesze, amelyek a személyzet számára előre előkészített ételeket tartalmazza. A tálcák alumíniumból készültek, az aljuk velcro-val (tépőzár) rögzíthető a konyha falához. Minden személyzeti tagnak saját színkódja van, ezek a tálcákon és a folyadéktárolókon vannak feltüntetve, így jelezve, hogy kihez tartoznak.

A hajókonyha pultján természetesen lehetőség van az ételek megmelegítésére, továbbá a hulladék gyűjtésére is szolgál, az oldalán pedig egy kis beugróban a mosdó található, amely a kézmosásra szolgál. A vízpermetet légáram fújja keresztül, ahova az űrhajós a kezét bedughatja. A beugró tetején egy szappanadagoló van, a kézmosó felett egy tükör, afelett pedig egy fényforrás található.


Ez itt a WCS, az űr-WC - klikk a nagyobb képhez! -
A középső fedélzeten már csak egy említésre méltó dolog maradt, ami az oldalsó bejárat alagútja mögött van elhelyezve. Ez a WCS - Waste Collection System - ami hozzávetőleg hulladékgyűjtő rendszernek fordítható; ez a diplomatikus megfogalmazása egy súlytalanságban is használható WC-nek. A WCS a hajókonyha kézmosót is tartalmazó bal oldaláig terjedően egy függönnyel elválasztható, hogy a használat közbeni zavartalanságot biztosítsák.

A korábbi űrutazásokkor az űrhajósok vizeletét egy zacskóba gyűjtötték, majd a világűrbe dobták, a szilárd hulladékot pedig visszahozták magukkal a Földre. A WCS ránézésre egy mechanizált WC-re emlékeztet, amire rá lehet ülni, ám ehhez csak a nagy dolog elvégzésére van szükség. Ilyenkor az ülőkére ráülve a kétoldalt lévő kapaszkodókkal lehet pozícióban maradni, és egy légszivattyú gondoskodik arról, hogy a szilárd hulladék egy zsákba kerüljön. A művelet befejezése után lezárják az ülőke nyílását és légritka teret alakítanak ki a belső részben, majd tömörítik a hulladékot.

A vizeléshez egy csővezeték áll rendelkezésre, cserélhető tölcsérrel a férfiak, illetve alakos idommal a hölgyek részére. A csővezetékből egy ventilátor és egy centrifugális szeparátor segítségével kerül a vizelet a szennyvíztároló tartályba, amely 74 literes, és a középső fedélzet alatt van elhelyezve. A légzsilipből is ide kerül az űrruhákban felgyűlt szennyvíz a WCS-en áthaladva. Az alsó szinten található a raktár, ami olyan alacsony, hogy csak kúszva lehet közlekedni benne, de a súlytalanság állapotában így is tökéletesen megfelel a célnak.

(folytatjuk)