Call of Duty: Modern Warfare 3

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Infinity Ward/Sledgehammer Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Intel Core 2 Duo E6600 vagy AMD Phenom X3 8750 processzor, 2 GB RAM, 256 MB V-RAM (NVIDIA GeForce 8600GT/ATI Radeon X1950), 16 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Duty-sorozat, Battlefield 3
Kategória: FPS

A Call of Duty-sorozat az utóbbi években olyan meghatározó szereplővé nőtte ki magát a videojáték-piacon, hogy az FPS stílus egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Ugyan az Infinity Ward szakadásakor úgy hittük, hogy közel kerültünk a véghez, az Activision pénzt és időt nem sajnálva mégis gondoskodott arról, hogy talpra álljon a stúdió. Mivel a játék a cég egyik legnagyobb fejős tehene, ezért érthető, hogy semmit sem bíztak a véletlenre az illetékesek, így létrehozták a veteránokból álló Sledgehammer Games csapatát, akiket - eddig legalábbis úgy hírlik - csak azért hívtak életre, hogy besegítsenek az éppen aktuális Call of Duty epizód munkálataiba.

Hogy a Modern Warfare 3 mindezen mögöttes problémák ellenére is sikeres lesz, azt már a hivatalos bejelentés előtt tudtuk, ámde mondjon bárki-bármit, ha a többjátékos módon nem is, az egyjátékos kampány esetében igencsak érezni, hogy hiányoztak a projekt mögül olyan ikonikus figurák, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Modern Warfare 2 kampánya kis híján tökéletesre sikerüljön.


Merthogy bár monumentális és igencsak jól sikerült lett a trilógia záró fejezetének története, sőt a hozzá megálmodott játékmenettel sincsenek különösebb gondok, mégis hiányoznak belőle olyan apróságok, amelyek a keményvonalas Call of Duty fanatikusoknak azonnal fel fognak tűnni. Nem lehetne pontosan megnevezni, hogy milyen összetevőket nélkülöz a bevált recept, de rögtön érezni fogjuk, hogy valami nem stimmel. Olyan ez, mint amikor nagymama fenséges gulyáslevese után egy étteremben kóstoljuk meg ugyanazt az ételt. Gulyásleves mindkettő, ámde az éttermi változatban nincs benne az a szív, az a lélek, az a rutin és titok, amiért a drága nagyiét olyannyira szeretjük.

Márpedig a fejlesztők valóban mindent elkövettek azért, hogy a Modern Warfare 3 kampánya tökéletes lehessen. Folytatódik a történet, amely immáron be is fejeződik végre, és nem marad félbe a legizgalmasabb pillanatban. Kapunk egy finálét is, ámde korántsem olyan színpadias és meghökkentő darabot, mint az egy Call of Duty epizódtól, egy trilógia zárásától elvárható lenne. Ismét több katona bőrébe bújhatunk majd, miközben körbejárjuk az egész világot, ámde a pályák változatossága meg sem közelíti az előző epizódban megtapasztaltakat.

Nekem például túl soknak tűnt az utcai harc, ami tulajdonképpen a játék háromnegyedét adja, és ebben máris mindegy, hogy éppen Berlinben vagy Párizsban vagyunk, a környezet szinte fikarcnyit sem változik. Természetesen találkozni fogunk rengeteg emlékezetes momentummal, ilyen például a párizsi Eiffel-torony felrobbantása, de kiemelhetném a megdöbbentő történeti csavarokat vagy éppen a Price kapitány oldalán végrehajtható missziókat, amelyek a szokásos izgalmakkal kecsegtetnek majd. A fejlesztők tehát szinte semmit sem módosítottak a bevált formulán.


Összességében azonban gyakran éreztem azt a Modern Warfare 3 közben, hogy bár néhány óra alatt ki lehet játszani a kampányt, helyenként mégis már kissé unalmassá vált az állandó utcai állóháború. Természetesen minden kötözködésem ellenére is bátran kijelentem, hogy filmszerűségben, történetvezetésben és úgy általánosságban az FPS-ek között az alkotás messze az egyik legjobb, ha az egyjátékos kampányt nézzük, és akkor még szóba sem hoztuk a többjátékos módot, ami természetesen ezúttal is arra hivatott, hogy megbabonázzon és hosszú hónapokig fogva tartson minket.

Kezdetnek itt van például a Special Ops, amely alapjaiban ugyanazt a formulát hozza, mint a korábbi epizódban, jobban belemélyedve azonban hamar rájövünk, hogy tulajdonképpen dupla akkora élménnyel kecsegtet számunkra. Az opciót ugyanis ezúttal két részre osztották a fejlesztők, méghozzá 16-16 - javarészt különböző - pályára, amelyek közül az egyik adag a klasszikus Spec Ops missziókat tartalmazza, míg a másik az úgynevezett Survival küldetéseket, amelyek szintén a kooperációra lettek kiélezve.

Ezekben nem egy adott feladatot kell végrehajtanunk, csak mindösszesen egy barátunk oldalán kell túlélni a hullámokban ránk törő ellenfelek áradatát. Nem nevezhető újdonságnak ez a lehetőség, hiszen a Modern Warfare 2 Spec Ops missziói között számtalan ilyent találtunk, ezúttal azonban - nagyon helyesen - el lettek választva a hagyományos küldetésektől. Az opció véleményem szerint még mindig a sorozat egyik legnagyobb erőssége, most pedig, hogy tulajdonképpen több tucat új pályával gazdagodott, továbbra is a rajongók abszolút kedvence maradhat.


Természetesen nem csak a kooperatív, hanem a hagyományos kompetitív többjátékos mód is átesett némi változáson. Az alapok szinte egy az egyben megmaradtak a korábban kitaposott úton, de megszűnt például a killstreak rendszer, amit ezúttal a pointstreak helyettesít. Összességében nagy különbség nincs a két szisztéma között, kivételt képeznek azonban a Strike Package-ek, amelyek részben újdonságnak nevezhetők. Az Assault, a Support és a Specialist pakkok ugyanis tulajdonképpen csak beskatulyázták a korábbi extrákat, így az első esetében leginkább a támadó tulajdonságok - például Predator rakéta -, a középsőnél inkább a támogató lehetőségek - golyóálló mellény -, míg a Specialistnél a különböző perkek kapják a hangsúlyos szerepet.

Komolyabb újdonságot jelent azonban a multiplayer módban a 16 új csatatér, valamint a két friss játékmód, amelyek név szerint a Kill Confirmed és a Team Defender lettek. Utóbbi lehetőség tulajdonképpen a klasszikus capture the flag lett a Call of Duty formájára szabva, míg előbbi már egy kicsit izgalmasabbnak tűnik, itt ugyanis a kilőtt játékosok dögcéduláit kell összegyűjtenünk, amiért cserébe saját csapatunk pontokkal gazdagodik, a végső cél pedig értelemszerűen az, hogy a mi bandánk nyerje meg az összecsapást. A többjátékos mód mindemellett még számtalan más apró extrával gyarapodott, ide sorolhatjuk például többek közt, hogy fegyvereink immáron külön fejleszthetők, méghozzá nem csak kiegészítőkkel, hanem előnyös tulajdonságokkal is.