Elérték a Holdat a NASA gravitációs műholdjai

Sikerrel kezdte a NASA az új esztendőt, miután két új műholdat állítottak pályára a Hold körül. Mindkét űreszköz elliptikus pályát vett fel, miután a fékező manőverekkel befejezték több mint 100 napos utazásukat.

A mindenben megegyező Grail (Gravity Recovery and Internal Laboratory) műholdak a Hold gravitációs változásainak minden eddiginél részletesebb feltérképezésével fényt deríthetnek az égitest belső szerkezetének sajátosságaira, finomíthatnak a kialakulásáról szóló elméleteiken, és több új elméletet is letesztelhetnek, köztük azt az elképzelést is, mely szerint évmilliárdokkal ezelőtt két hold keringhetett bolygónk körül. "A Grail egy utazás a Hold középpontjába, ami rendkívül pontos gravitációs mérésekkel tárja fel a Hold belsejét" - nyilatkozott a küldetés vezető tudósa, Dr. Maria Zuber, az MIT kutatója. "Ezt az információt a korábbi műholdas észlelések tárházával kombinálva képesek leszünk rekonstruálni a Hold korai fejlődését"

A 300 kilogrammos Grail műholdpárost a floridai Cape Canaveralból lőtték fel szeptemberben, hogy elinduljanak hosszú spirális pályájukon a cél felé. A két űreszköz a hétvégén 25 órás különbséggel érte el a Holdat, a déli sark irányából közelítve meg. Mindkét Grail főhajtóművének begyújtásával lassította le magát az elliptikus pálya elfoglalásához, aminek megtétele jelenleg 11,5 órát vesz igénybe, ezt azonban folyamatosan csökkentik, hogy a tudományos munkálatok megkezdéséhez kör alakúvá tegyék. Ennek érdekében számos hajtómű begyújtásra kerül még sor, a műveletek márciusig tartanak, csak ezt követően kezdheti meg a Grail ikrek az apró gravitációs eltérések feltérképezését, ami a felszíntől számított 55 kilométeres magasságban fog zajlani.

A gravitációs eltérések a tömeg eloszlásának egyenetlenségeiből adódnak. A holdfelszínen erre egyértelmű példák a hatalmas hegyvonulatok, vagy a mély becsapódási kráterek, de még az égitest belseje is tartogat különbségeket, egyes területek ugyanis sűrűbbek, mint mások. A mérések kulcsa a két műhold egymáshoz viszonyított pontosan kalibrált távolsága. Ahogy az elől haladó műhold áthalad egy gravitációs egyenetlenség felett parányi gyorsulást vagy lassulást tapasztal. A követő műhold 100-200 kilométerrel lemaradva detektálja ezeket a hajszálnyi eltéréseket az egymáshoz viszonyított távolság változásaiból. A műholdak által észlelhető eltérések elképesztően kicsik, nagyjából egy emberi vörös vérsejt szélességének felelnek meg.

A gravitációs térkép és a korábbi topográfiai információk együtt megmutatják a a Hold belső szerkezetét és összetételét, az így szerzett ismeretek pedig fontos szerepet játszhatnak az égitest kialakulásáról és változásairól alkotott elméletekben. "Meggyőződésünk, hogy a Holdat egy Mars méretű objektum szakította ki a Földből, arról azonban nagyon keveset tudunk, hogyan ment ez végbe, és hogyan hűlt le a keletkezett égitest a heves eseményt követően" - mondta Dr. Zuber, hozzátéve, hogy a tudomány jelenleg arra sem tud választ adni, hogy a Hold Földhöz közel és távol eső félgömbje miért mutat gyökeresen eltérő képet. "Mivel már annyi küldetés tanulmányozta a Holdat, ezért úgy tűnik, a választ nem a felszínen, hanem a mélyben kell keresni"


Az egyik érdekes elmélet szerint a távoli oldal hegyvidékei egy másik hold alacsony sebességű becsapódásának az eredményei. Erről augusztusban számolt be egy kutatócsoport, bemutatva, hogyan adhatott egy ilyen becsapódás új anyagokat a tőlünk távolabb eső félteke kérgéhez. A feltevés fölött szinte bizonyos, hogy a Grail küldetés képes lesz pálcát törni.

A Grail térképezési fázisa június elején indul és 82 napot vesz igénybe, ezután a Hold a Föld árnyékába kerül. Ha a műholdaknak, illetve akkumulátoraiknak sikerül átvészelniük a sötétség óráit, akkor az év második felében egy újabb térképezési ciklusba kezdenek, ami az elképzelések szerint már csupán 25 kilométeres magasból zajlik, tovább javítva a gravitációs térkép felbontásán.