Kisebb zökkenőkkel elindult a LADEE

A hét végén hagyta el a Földet a NASA legújabb Hold-szondája. A 280 millió dolláros projekt elsődleges célja a Hold légkörének tanulmányozása.

A LADEE (Hold Légkör és Por Környezet Felderítő) szinte tökéletes pályára állt a Föld körül a péntek késő éjszaka lezajlott kilövést követően, amit egy Minotaur rakétával hajtottak végre. A szonda szinte azonnal felvette a rádiókapcsolatot a földi irányítással és megerősítette a manőver sikeres mivoltát, pedig mint nem sokkal később kiderült, nem minden ment zökkenőmentesen.

A rakétáról történő leválást követően a LADEE fedélzeti számítógépe magas elektromos feszültséget észlelt a műhold reakciókerekeinél, leállítva azokat. Ezek a forgó kerekek biztosítják, hogy a szonda mindig a megfelelő irányba nézzen. Az orientáció kontrollálásához a reakciókerekek mellett a hajtóművek is használhatók, a LADEE miniatűr rakétái azonban értékes üzemanyagot égetnének, ami már így is szigorúan be van osztva a hathónapos küldetésre. A mérnökök egész éjjel dolgoztak a probléma megoldásán, a NASA végül szombat délután jelentette be, hogy sikerült úrrá lenniük a meghibásodáson.

A probléma akkor adódott, amikor a műhold megkísérelte reakciókerekeivel kiegyenlíteni a pályára állás okozta forgási többletet, a fedélzeti számítógép azonban azt érzékelte, hogy a kerekek túl sok energiát használnak, ezért biztonsági okokból leállította azokat. A küldetés természetéből adódóan a mérnököknek több hetük is lett volna a probléma kiküszöbölésére, a NASA vasárnap délutáni bejelentése szerint azonban sikerült újraindítani a reakciókerekeket és a LADEE immár stabilizálta az orientációját. A megoldást a kerekeket védő biztonsági mechanizmus kiiktatása, majd szelektív újra indítása jelentette, a szonda minden más tekintetben megfelelően működött.

Pete Worden, az Ames Kutató Központ igazgatójának szombat reggeli tájékoztatása szerint a reakciókerekek rendeltetésszerűen működnek a biztonsági program ideiglenes kiiktatása után.

A közel 2,5 méter hosszú, 1,5 méter átmérőjű LADEE külsejét szinte teljes egészében az energiaellátást biztosító nappanelek borítják. A kialakítás az egyszerűség és megbízhatóbbá tétel jegyében született és hasznosnak is bizonyult a kilövés után felmerült probléma orvoslásában, a kihajtható nappanelekkel rendelkező űrjárműveket ugyanis a Nap felé kell irányba állítani, hogy elektromosságot termeljenek, ezáltal számukra az orientációs rendszer hasonló meghibásodása végzetes is lehet.

A szonda három kört tesz meg ovális pályáján, melynek legtávolabbi pontja több mint 270.000 kilométerre helyezkedik el a Földtől, mielőtt a Hold gravitációja elhúzná a Földtől. A szonda október elején indítja be fő rakétahajtóművét, hogy pályára állhasson a Hold körül, és megkezdhesse küldetése két célkitűzésének teljesítését. Az egyik egy lézeres kommunikációs csomag tesztelése, a másik a Hold légkörével és porával kapcsolatos alapvető kérdésekre történő válaszok megtalálása.

Az MIT Lincoln Laboratóriumának lézeres kommunikációs csomagja a jövő expedícióinak szélessávú adatkapcsolatát hivatott segíteni. Az egy hónapon át tartó teszt során a LADEE az új technikát alkalmazva kapcsolatba lép az Új Mexikóban, Kaliforniában és a Kanári-szigeteken elhelyezkedő földi terminálokkal, megpróbálva adatokat küldeni és fogadni a lézersugárral. "A NASA-nak szüksége van a nagyobb letöltési sebességekre az űrbéli adatoknál" - magyarázta a lézer kommunikációs eszközt felügyelő Don Cornwell. "Szeretnénk nagy felbontású képeket, vagy akár háromdimenziós mozgóképeket küldeni, és nem csupán a Föld körül keringő műholdaktól, de a Holdra és azon túlra irányuló egységeinktől is"

A LADEE tudományos küldetése a lézeres demonstráció után kezdődik. A kis szonda műszerei porrészecskéket fognak felszippantani, azonosítandó a Hold légkörének összetételét, olyan hidratált összetevők után kutatva, mint a víz és a hidroxid (OH), melyek a Hold középső régióitól a sarkvidékek tartósan árnyékba burkolózott területei felé haladnak, ahol a tudósok szerint a jég évmilliárdok óta háborítatlanul pihenhet. Ehhez a szonda 19 kilométeres távolságba közelíti meg a felszínt.

A Hold légköre egészen más, mint a Földé, jegyezte meg Sarah Noble, a LADEE program tudósa. A légkör atomjai soha nem ütköznek, ezáltal a holdi légkör egy úgynevezett exoszféra. A szonda megpróbálja megállapítani, mi vezérli ezt a különös légkört, az összetételét, valamint azt, hogyan adódnak új alkotóelemek a felszínhez. Emellett megfigyeli a felszín felett áramló porrészecskéket, ami előidézheti a Hold horizontján napkelte előtt feltűnő izzást, melyet az 1960-as évek robotküldetései, majd az Apollo űrhajósai is észleltek.