Hard Reset Redux

Kiadó: Gambitious Digital Entertainment
Fejlesztő: Flying Wild Hog
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 2,5 GHz-es vagy AMD Sempron 3100+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GS vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E8600 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Doom, Wolfenstein: The New Order, Shadow Warrior
Kategória: FPS

Habár 2011-ben sem ájult el tőle a világ, a lengyel Flying Wild Hog most mégis úgy döntött, hogy a nagy újgenerációsítás részeként ismét megjelenteti a Hard Reset című FPS-t, amivel újabb tartalmak és szebb küllem társaságában adhatunk neki egy újabb esélyt. Játéktesztünkből kiderül, hogy jó ötlet volt-e mindez!

A ma már 100 főt számláló, de 2011-ben még csak egy aprócska garázsbrigádként elindult lengyel Flying Wild Hog stúdiója alaposan berobbant a köztudatba öt évvel ezelőtt, amikor egy, a semmiből felépített grafikus motorral, valamint egy teljesen egyedi ötlettel összehozták első önálló alkotásukat, amelynek a Hard Reset nevet adták a keresztségben. Egy tipikus kisköltségvetésű, ámde a kreativitással és a fanatizmussal minőségien összerakott alkotás lett belőle, amely bár nem hagyott maga mögött túl nagy nyomot, azt azonban még a sajtó is elismerte, hogy az egykori keleti blokkból jó, ha minden évben egyszer érkezik egy ilyen ígéretes kezdeményezés.

A csapat meg is csinálta a maga szerencséjét, ezáltal rögtön összebútoroztak az amerikai Devolver Digital kiadóval, hogy elkészíthessék a legendás Shadow Warrior feltámasztását – amit sikeresen meg is valósítottak –, most pedig már a második epizódon dolgoznak a háttérben, de mindeközben nekiálltak egy másik projektnek is, amivel a céljuk határozottan az volt, hogy minimális befektetés árán kemény dollárokkal bővíthessék bankszámlájukat. Persze nem lehetne emiatt haragudni rájuk, hiszen korábban az összes nagyobb csapat kijátszotta már ezt a kártyát, így kis túlzással várható lépés volt, hogy a Hard Reset újgenerációs konzolokra is újra megjelenjen, ha pedig már egyszer ott van, akkor a PC-s változat is kapjon egy megszépült, átdolgozott és kibővült verziót. Hogy megérte-e a belefektetett energiát?




Amennyiben röviden szeretnénk válaszolni erre a kérdésre, akkor azt mondanánk, hogy nem feltétlenül, ellenben mielőtt rátérnénk a Hard Reset Redux újdonságaira, először lássunk egy kis gyorstalpalót azzal kapcsolatban, hogy miről is szól a játék maga, hiszen az alapok azért változatlanok maradtak. A sztori szempontjából valahol a távoli jövőben járunk, egy erőteljes sci-fi, de talán sokkal inkább cyberpunk hatásokat felvonultató világban, amelyben a robotok öntudatra ébrednek, és meglepően ellenségesen kezdenek viselkedni minden emberi lénnyel, ezáltal hősünket a helyszínre küldik, hogy megoldja a kialakult helyzetet.

A történet sajnos mai szemmel is egy nagy nullának tekinthető, ami elsődlegesen a jó alapkoncepció ellenére megtapasztalható kidolgozatlanság, semmitmondó befejezés és erőltetettség számlájára írható. A helyzeten ráadásul az sem segít, hogy a mostani kiadásban a cselekményt is kibővítették, méghozzá az Exile kiegészítővel, amit nem véletlenül osztogattak már annak idején is ingyen, hiszen hiába folytathatjuk benne James Fletcher utazásait – ezúttal egy városon kívüli, robotok által uralt helyszínre –, az újabb pályák, fegyverek, ellenfelek, illetve az egy szem extra főellenség sajnos nem tudta megmenteni a helyzetet.




Harcaink továbbra is egészen céltalanok, a pályák még mindig nagyon üresek – csak ellenfelek vannak rajtuk –, de újfent fontos kiemelni, hogy a Hard Reset Reduxra két szűrőn keresztül tekinthetünk. A kevésbé ajánlott, ha a mai követelményekhez igazítjuk az alkotást, míg a másik, ha az olyan klasszikusokhoz mérjük, mint a Doom vagy a Wolfenstein, amelyeket szintén nem a sztori miatt zártunk annak idején a szívünkbe. Nyilván más kérdés, hogy a klisék tekintetében a lengyelek műve így is mérföldekkel le van maradva ezen a téren, akár az eredetit, akár az újrakiadást állítjuk a középpontba.

A játékmenetet szemlélve az alkotás egyébiránt már annak idején is egy kellemes lövölde volt, ami a klasszikus FPS-ek legszebb hagyományait vonultatta fel az intenzív ütközetek és a fegyverválaszték tekintetében, de a linearitás vagy a szerepjátékos elemek kapcsán már inkább a stílus mai képviselőire hajazott. Nagyszerű megvalósítást kapott például a fegyverfejlesztés, amivel egyetlen gombnyomással elérhetünk másodlagos tüzelési módokat, de akár egyes tulajdonságokat is erősíthetünk vele, miközben saját képességeinket egyaránt magasabb szintre emelhetjük. Legyen szó akár saját védelmünkről vagy éppen életerőnkről, sokkal szívósabbá tehetjük magunkat a pályákon, ami igazán nagy hasznunkra válik majd, hiszen ha valamiben, akkor a nehézségben bizony igencsak kiemelkedő volt az eredeti Hard Reset, és ezt a tulajdonságát természetesen a felújított verzió is megörökölte.




Hogy ezzel rögtön át is térjünk a Redux-változat újdonságaira, itt érdemes kiemelni, hogy óriási változások nem történtek a játékmenet kapcsán, ellenben legalább egy lényeges finomítás igen. Ez nem más, mint a futás és kitérés megjelenése, aminek bizonyára azok örülnek majd a leginkább, akik az első részben – főként a főellenfeleknél – a pokolba kívánták a csigalassúságú mozgást. Ennek azonban mostantól vége, hiszen jöhetnek akár hullámokban is a félelmetes robotok, most végre lesz esélyünk kitérni az útjukból, vagy gyorsan helyet változtatni egy főellenfél gyilkos támadásai elől, ami pozitív értelemben könnyítette meg a végeredményt.

Az akciók ettől most még pergősebbnek tűnnek, de ami ennél is jobb, hogy végre olyan taktikai lehetőségeket is megvalósíthatunk, amire korábban még nem volt példa. Természetesen vannak azért apróbb finomhangolások, bizonyos ellenfelek erősebbek, mások gyengébbek lettek, de például kaptunk egy kardot is, ami bár a Shadow Warriorban jól működött – illetve meg is haragudtunk volna, ha onnan kiveszik –, ellenben a Hard Reset esetében nem sok hasznát látjuk, pláne most, hogy el tudunk rohanni a ránk támadók elől, és nem kell feltétlenül a közelükbe mennünk.




Grafika: A leglényegesebb változás azért természetesen messze nem a játékmenet, hanem a grafika terén érte a Hard Reset Reduxot. Habár új grafikus motort nem kapott, ellenben erre nem is volt szüksége, a Road Hog Engine ugyanis még mindig nagyszerűen fest, és érezhetően fel is javították néhány aprósággal, amelyek közül főként az egyes effektek teszik színesebbé és látványosabbá az összképet. Ami sajnálatos, hogy hiába minden erőfeszítés és fejlesztés, nyugodt szívvel még mindig nem mernénk újgenerációsnak hívni a végeredményt – vagy ha igen, akkor PC-n már öt évvel ezelőtt is az volt a grafika –, hiszen bár jól fest, sőt nagyon csinos az egész, ellenben azért találkozhatunk olyan textúrákkal, amelyek kapcsán elkerekedett szemekkel nézünk majd a képernyőre, később pedig a naptárra, hogy valóban 2016-ot írunk-e.

Szintén kínos volt kissé, hogy a készítők nem nyúltak hozzá az átvezetőkhöz – pedig megérdemeltek volna egy újraalkotást –, de a pályadizájnnal, a helyszínek betöltöttségével sem foglalkoztak különösebben, aminek köszönhetően teljesen kihalt az egész város, teljesen rideg minden pálya, ami ezúttal még jobban szemet szúr majd, mint korábban. Úgy tűnik tehát, hogy a lengyelek megelégedtek egy kis alapozóval, némi rúzzsal és szemfestékkel, de alaposabb plasztikai beavatkozásra nem futotta tőlük.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület kapcsán a Hard Reset Redux fikarcnyit sem változott előző kiadásához mérten, noha erre nem is igazán volt szüksége a játéknak. Az irányítás csak részben, de ugyanebben a cipőben jár, hiszen az alapok, a szokásos és jól bevett FPS-klisék megmaradtak, ellenben a tempó kapcsán lényeges javulás történt. Ez óriási előrelépés a korábbi epizódhoz mérten, hiszen annak idején rengeteg bosszúságot okozott a csigatempóban közlekedő főhős, ami szerencsére már csak a múlté.

Játszhatóság: Sokan reménykedtek abban, hogy legalább az új kiadás miatt egy többjátékos módot összedobnak a készítők a Hard Reset Reduxhoz – elvégre a Shadow Warrior 2-ben is lesz ilyen lehetőség –, de ezt a helyzetet kihagyták a lengyelek, ami sokak szemében sorompónyi szálkát jelent majd. Habár az eredetihez mérten egy kicsit növelték a szavatosságot a kiegészítővel érkező extra pályákkal, de még ezzel is csak maximum 5-6 órányi lövöldözést lehet kihozni a kampányból. Mivel újrajátszhatóságra szinte semmi sem ösztönöz minket, talán mondanunk sem kell, hogy ez mekkora hiányosság.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia kapcsán még mindig nem lenne megfelelő kiállítási anyag a játék – értsd: ritka buták az ellenfelek –, ugyanakkor a nehézség terén legalább határozott előrelépés történt, hiszen a futás és a kitérés megjelenésével egy kicsit könnyebb lesz a dolgunk a pályákon. Ez azért még messze nem jelenti azt, hogy sétagalopp lenne minden ütközet, ellenben egyszerűbb most teljesíteni a feladatokat, mint öt évvel ezelőtt.

Hangok, zene: Azt azért nem lehetne mondani a játékra, hogy komoly gond lenne a zenéivel, a hangeffektjeivel vagy a szinkronjaival, ellenben az átlagosnál semmivel sem nyújt jobb teljesítményt, ami messze nem meglepő a büdzsé mérete alapján.

Összegzés: Habár tény és való, hogy az eredetihez mérten több helyen is fejlődést mutat a Hard Reset Redux, azonban a rajongók többsége ennél azért bizonyára lényegesen többet várt tőle, különös tekintettel a grafikát vagy a játékmenetet érintő változásokra. A konzolos tábornak a nagy újdonság miatt bizonyára kellemes emlékeket okoz majd, de a PC-s rajongóknak legfeljebb csak azért érdemes újra átélnie ezt a különös kalandot, hogy az irányításból fakadó kellemetlenségeket elfeledve, egy kicsit kellemesebb élmény maradjon majd számukra a végeredmény. Inkább egy folytatást kérnénk – a fentiekben említett hibák és hiányosságok orvoslásával!