Abzu

Kiadó: 505 Games
Fejlesztő: Giant Squid
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-860 Quad 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 370X grafikus kártya, 6 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Journey
Kategória: kalandjáték

Szinte a semmiből érkezett, de az év legnagyobb különlegessége lett a Journey művészeti igazgatójának legújabb videojátéka, amely minden tekintetben újszerű élménnyel gazdagíthatja a virtuális kalandok kedvelőit. Abzu játéktesztünk következik!

Évről évre felbukkan legalább egy olyan videojáték a színtéren, amely bár a fejlesztés során nem kap kiemelkedő figyelmet a sajtó részéről, a megjelenés után azonban mégis mindenki róla beszél, hiszen olyan új élményt biztosít a rajongók számára, ami kis túlzással páratlannak tekinthető. Ilyen volt a múltban a Braid, a Limbo, de kiemelhetnénk a sorból a nagyszerű Journeyt is, ami olyan zseniális hangulattal és játékélménnyel örvendeztetett meg minket, hogy rengetegen inkább tekintették egy sajátos művészeti alkotásnak, semmint videojátéknak.




Habár a thatgamecompany azóta sem tudta felülmúlni akkori művét – igaz, egyelőre még meg sem próbálták –, közben azonban az említett játék művészeti igazgatója kivált a csapatból, és egyhelyben tipródás helyett azonnal megalakította a Giant Squid névre keresztelt indie stúdióját, amellyel 2014-ben – stílusosan a Sony E3-as konferenciáján – már bejelentette első munkáját is, aminek megjelenésére egészen mostanáig kellett várnunk. Ez lett az Abzu, ami bár a Journey után talán már nem hat akkora újdonságnak, összességében azonban mégis elkerekítheti a különlegességek kedvelőinek szemét, hiszen egy olyan világot, egy olyan atmoszférát fest le előttünk, amihez foghatót korábban még garantáltan soha nem tapasztalhattunk meg testközelből.

Az Abzu kapcsán fontos kiemelni, hogy nem egy hagyományos értelemben vett videojáték, sőt megkockáztatnánk, hogy egyáltalán nem is lehetne játéknak hívni, inkább egy interaktív élménynek, ami a maximálisan példaértékű üzenet mellett meditatív, határozottan nyugtató hatást kelt. Amikor a mindennapok súlya alatt már-már összeroppanunk, amikor elegünk van a folyamatos pörgésből és stresszből, vagy amikor a munkában, esetleg az iskolában állandó lelki kizsákmányolás áldozatai vagyunk, akkor sokan nem vágynak arra, hogy hazaérve, a számítógép vagy a konzol elé leülve ismét ebből részesüljenek.




Ilyenkor lesz ideális választás az Abzu, amelyet betöltve garantáltan megtaláljuk majd a lelki békénket, hiszen az óceán mélyén kalandozunk, egy egyszerű búvárt irányítva, és bár meglepő lehet, az egyetlen feladatunk mindössze annyi lesz, hogy ússzunk, és felfedezzük ezt a különös víz alatti világot, amely több meglepetést tartogat számunkra, mint azt elsőre gondolnánk. Sokan bizonyára most el sem tudják képzelni, hogy egy ennyire egyszerű koncepció miként is működhet a gyakorlatban, de megnyugtatnánk mindenkit: az egész valami hihetetlenül hatásos és varázslatos is lett egyben! Legalább olyan élmény, mint amikor egykoron először láttuk a Tetrist, vagy először ültetett le minket a televízió elé a Super Mario sajátos kis világa, ahol nem kérdeztük, hogy miért harcol egy vízvezeték-szerelő a kis mozgó gombákkal, vagy hogy miért nőnek húsevő növények a csövekben, egyszerűen csak élveztük, hogy – gyerekek vagyunk és – játszhatunk.

Az Abzu is valami ilyesmi hatást vált majd ki belőlünk, miközben a tenger mélyén úszkálunk, gyűjtögetünk és felfedezzük azt a sok lehetőséget, ami odalent vár ránk. Kis túlzással elképesztő, hogy a készítők mennyire alapos munkát végeztek ezzel a sokak által ismeretlen világgal, hiszen minden izeg-mozog, a halak megijednek tőlünk, a nagyobb testűeket lehetőségünk nyílik meglovagolni, megismerni életüket, szokásaikat és a részévé válni ennek az egésznek.




Azon túl ugyanis, hogy a játék kissé céltalan – amit nem igazán lehetne a készítők szemére hányni –, van egy nyúlfarknyi története, ami végletekig leegyszerűsítve a környezetvédelem fontosságára épít, melyet nyilván nem lehet elégszer ismételni és az emberek szájába rágni, de itt talán jobb lett volna egy sokkal filozofikusabb, sokkal emelkedettebb formában tálalni az egészet. Az ugyanis bizonyára a legtöbb emberben már az első pillanatok után megfogalmazódik majd, hogy mindaz, ami a játékban körülvesz minket, ez a kissé mesés és varázslatos víz alatti világ, annyira törékeny, és olyan lélektelen pusztításnak van kitéve az emberiség részéről, hogy az rendkívül rémisztő.

Hangsúlyozandó még egyszer: az Abzu nem egy hagyományos értelemben vett játék, hiszen korábban még a Journey is sokkal több interakciót kínált ezen a téren. Bár ebből az úszkálás során sem lesz hiány, de akik túlontúl célorientáltak, csak a teljesítményre koncentrálnak, hovatovább nem tudják elfogadni azt, hogy itt inkább a lefestett képek és maga az élmény a lényeg, azok bizonyára nem is igazán tudnak majd mit kezdeni ezzel az egésszel. Ők nem szegényebbek, nem rosszabbak másoknál, csupán más beállítottságúak, hiszen rengetegen vannak, akik számára nem motiváló az, hogy páratlanul kellemes dallamok, elragadó látvány és egyszerű irányítás társaságában felfedezzék a tenger mélyének állat- és növényvilágát – némi rejtéllyel és titokkal –, miközben gyűjtögethetnek, élményeket szerezhetnek, kis túlzással pedig maguk írják meg saját kalandjuk történetét.




Grafika: Az Abzu egyik varázslatos pontja minden kétséget kizáróan a küllem! Egészen csodálatos, amit Matt Nava megálmodott a játékhoz, arról nem is beszélve, hogy ez a kissé mesés, határozottan nyugtató színjáték mennyi élettel lett megtöltve, sőt mi több, külön pozitívum, hogy nincs frusztráció a játékban, hiszen még a legvadabbnak mutatkozó cápa is barátsággal viszonyul hozzánk. A betöltöttségről még annyit érdemes megjegyezni, hogy valóban minden élőlény, a legutolsó rák és tengeri csillag is mindig az adott helyzethez igazodva reagál ránk, nemcsak a saját kis világát éli, hanem velünk együtt teszi azt. Tény és való, hogy részletességről és elképesztő realizmusról a dizájn tekintetében nem beszélhetünk, ellenben stílusról annál inkább!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Kezelőfelület mint olyan szinte nincs is a játékban, az irányíthatóság pedig annyira egyszerű, mint az egyszeregy. Használhatjuk az iránygombokat és a cselekvést, amivel kis túlzással ki is merült a teljes eszköztár – hangsúlyos, hogy kis túlzással –, egyszóval garantáltan senki sem szenved majd azzal, hogy a névtelen búvár oldalán elérjen mindent, amit kiszemelt magának.

Játszhatóság: A játszhatóság kérdése azért nehéz az Abzu esetén, mert a végeredményt nagyon nehéz lenne valódi játéknak nevezni, inkább olyan, mint egy elnyújtott, tanulságos és csodálatos hangulattal kecsegtető interaktív filmecske, ami ebből kifolyólag alig 2-3 óra alatt átélhető. Természetesen ezzel nem szabad beérnünk, hiszen az alkotás legnagyobb erénye éppen az, hogy szabad kezet ad nekünk a felfedezésben, így az összes pályán mindent megtalálni, összegyűjteni és minden interakciót elérni elsőre szinte lehetetlen lesz. Arról nem is beszélve, hogy ezt a különleges élményt elég egyszer megtapasztalni ahhoz, hogy a legkeményebb drogok hatását gyakorolja ránk, lévén minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a végeredmény bizony függőséget okoz.

Intelligencia, nehézség: Az intelligencia tekintetében az élővilág kapcsán meglepően értelmes megoldásokat, valószerű viselkedést találunk, de mivel nem egy hagyományos értelemben vett játékról van szó, ezért sem ez, sem a nehézség nem igazán értékelhető az Abzu keretein belül. Kihívás nyilván nincs sok, de ezt azért nem lehetne negatívumként felfogni, mert ez az egész nem erről szól!

Hangok, zene: Csak egy nevet említenénk: Austin Wintory! Aki hallotta már korábban a Journey, a The Banner Saga vagy a nagyszerű flOw muzsikáit, az már most elkönyvelheti, hogy minden túlzás nélkül csodálatos, fülbemászó és egyben meditatív dallamok sokasága vár majd ránk a víz alatti kalandok felfedezése során.

Összegzés: Az Abzu tipikusan az a játék, amelyet nem lehet eleget dicsérni, és nagyon nehéz írni is róla, hiszen itt valóban az élmény a lényeg. Tény és való, hogy nem érti, sőt nem is értheti mindenki a Giant Squid sajátos látásmódját, illetve mindazt, amit ebben az alkotásban megvalósítottak, de aki csak egy kicsit is fogékony az elvont, elgondolkodtató dolgok kapcsán, aki gyakran meg-megállna merengeni egy kicsit az élet nagy kérdésein, az itt és most garantáltan megtalálhatja önmagát. Mondanánk, hogy több ilyen „játékra” lenne szükség, de talán éppen azért tudjuk értékelni ezt is, mert szökőévente egyszer, ha lehetőségünk nyílik átélni ezt az élményt. Színtiszta művészet, nem is vitás!