Watch Dogs 2

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6120 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770K 4-Core 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: GTA-sorozat, Saints Row-sorozat
Kategória: nyitott világú akciójáték

Az első rész csúfos bukása után a Ubisoft újra megpróbált lelket lehelni a Watch Dogs névbe, és bár a folytatás határozottan jobb lett, de még mindig van egy kis hiányérzetünk, hiszen a franciák sokkal többet is ki tudnának hozni ebből a nagyszerű koncepcióból. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy mi a gond a Watch Dogs 2-vel, már ha van egyáltalán!

Habár az első Watch Dogs 2014-ben nagyon kemény kritikákat kapott a rajongók részéről, összességében azért elmondható, hogy egy kicsit divattá is vált utálni a Ubisoft sajátos GTA-koppintását. A szíve mélyén ugyanis mindenki tudta, hogy nem olyan rossz az, amit a franciák letettek az asztalra, de mivel messze elmaradt a korábban mutogatott előzetes videóktól és ígéretektől, ezért sokan már csak azért is a szájukra vették a kiadót, aminek meg is lett az eredménye. Ugyan a játék egyáltalán nem teljesített rosszul a kasszáknál, azt viszont érezni lehetett rajta, hogy sokkal többet is kihozhattak volna belőle, a hackervilágra építő koncepció keverése a Rockstar nagyágyúja által tökélyre fejlesztett játékmenettel ugyanis működőképes elegynek tűnt, de messze nem úgy, ahogyan először tálalták nekünk.

Éppen emiatt lettünk nagyon boldogok, amikor kiderült, hogy ez az elragadó koncepció egy újabb bizonyítási lehetőséget kapott a Ubisofttól, akik zöld utat adtak ugyan a folytatásnak, ellenben hiába kapta a munkát ismét a montreali csapat, a kapkodásnak köszönhetően egy kicsit ismét felemás lett a végeredmény. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk inkább apránként, hogy a készítők mit tudtak kihozni a nagyszerű alapokból!




A Watch Dogs 2 a történet szempontjából nem találja fel a kereket, így nagyjából az első epizódban már látott klisék köszönnek vissza, méghozzá egy olyan főhőssel a középpontban, aki az ellenszenvesség tekintetében sokszorosan túltesz Aiden Pearce karakterén, pedig ő sem panaszkodhatott ezen a téren. Marcus Holloway egy indokolatlanul vagány, minden téren kellemetlen jellem, akivel nagyon nehéz lesz azonosulni még úgy is, hogy a sztori egy ideig megpróbálja sajnáltatni őt, miután egy szoftvercég – egészen pontosan a Blume – csúnyán visszaél az adataival, ezáltal San Francisco számkivetettjévé téve hősünket. Marcus azonban nem hagyja magát, és elhatározza, hogy a behódolás helyett inkább móresre tanítja a Blume vezetését, és ennek érdekében csatlakozik a DedSec szedett-vedett alakulatához.

Ha főhősünk unszimpatikus volt, akkor a hackercsapatban látható arcok láttán garantáltan egy percre még a monitort is kikapcsoljuk majd, miközben jajszavak társaságában azon sajnálkozunk, hogy a Ubisoft az utóbbi közel egy évtizedben képtelen volt igazán szerethető karaktert a képernyőnkre varázsolni. A DedSec ugyanis tele van irritáló kis buzgómócsingokkal, akik közül főként Wrench személyisége lehet nagyon irritáló sokaknak, de mivel célunk eléréséhez szükségünk lesz rájuk, ezért nincs sok választásunk, vagy megszokjuk a furcsa brigádot, vagy megszökünk – magyarul rögtön töröljük a játékot.

Ez azért elég nagy hiba lenne, hiszen a szereplők irritáló jellemét leszámítva egy olyan kalandban lehet részünk a későbbiekben, ami kifejezetten szimpatikus lesz azok számára, akik ismerik korunk geekvilágát, járatosak a legújabb tudományokban és találmányokban, haladnak a technikai trendekkel, mindeközben pedig azért egy kicsit a sztárvilághoz, a bulvárhoz is vonzódnak. Miközben ugyanis Marcus irányításával a Blume ellen hadakozunk – ezt egy applikációval érhetjük majd el, amihez először elegendő számú rajongót kell gyűjtenünk –, egy olyan történet részeseivé válhatunk, ami a South Park animációs sorozat társadalomkritikus formájában kifiguráz mindent és mindenkit, vallást, hírességeket és ismert cégeket is ahhoz, hogy elérje hatását.




Az egyetlen gond csupán az, hogy a Ubisoft messze nem volt olyan merész ezen a téren, mint a Rockstar, magyarán nem mertek megkockáztatni egy-két pert, így csak nagyon szolidan adagolják számunkra a főként bulvármagazinok címoldalairól ismert események kiforgatását, gondosan ügyelve arra, hogy senkit és semmit ne sértsenek meg közben. Ez azért nagy gond, mert a siker érdekében egy ilyen játéknak igenis polgárpukkasztónak kell lennie, meg kell mondania a „frankót”, és nem csak kerülgetni a forró kását például a Google elektromos autóival vagy az egyik küldetésben elhintett valláskritikával, mert ezzel a Rockstar csapata sem finomkodott soha. Az óvatosság ellenére persze azért rengeteg utalás lesz, amitől a kockák egyenesen a mennyországban érezhetik majd magukat, legyen szó akár a legújabb technológiai vívmányokra való kikacsintásra – 3D nyomtatással készíthetünk fegyvereket, részt vehetünk drónversenyeken –, akár a filmes utalásokra.

A sztori tehát egyik oldalról kellemes, másik oldalról pedig inkább kellemetlen érzetet kelt, de összességében mégis inkább a pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét, ami elsődlegesen annak köszönhető, hogy a Ubisoft elképesztő tartalommal töltötte meg a játékot. A Watch Dogs 2 minden főbb küldetése igazi élmény lesz majd azoknak, akiknek felcsillant a szemük a fentiek olvasatán, de mindemellett a mellékes teendők is egészen kellemesre sikeredtek, noha egy The Witcher 3: Wild Hunt után – amely mindmáig a nyitott világú alkotások magasiskolája ezen a téren – többségük inkább csak időhúzásnak tűnhet hosszabb távon. Ami azonban mégis egy kellemes keretet tud adni ennek az egésznek, az nem más, mint San Francisco városa, amely igazán lenyűgözőre sikerült.

Hogy rögtön a negatívumait emeljük ki: semmivel sem nagyobb vagy változatosabb, mint például Los Santos volt, sőt mi több, sokan egy kicsit üresnek is vélhetik majd a Rockstar élő és lélegző világa után, ellenben a Ubisoft láthatóan óriási energiát ölt abba, hogy az említett metropoliszt a lehető legjobb minőségben adja vissza a képernyőn. Egy valóban létező város digitalizálása ugyanis mindig hatalmas feladat, sőt mi több, óriási merészség is, ellenben a készítők meglepően jól megbirkóztak a feladattal, hiszen nemcsak San Francisco hangulatát és általános sajátosságait sikerült tökéletesen visszaadniuk, hanem mindezen felül az egyes régiókhoz egyaránt különlegességet tudtak társítani. Egészen más élmény vár ránk például a belvárosban sétálgatva, mint a híres-neves Szilícium-völgyben vagy a tengerparton járkálva, amelyek a kidolgozottság tekintetében példaértékűek lettek.

Elődjéhez mérten a Watch Dogs 2 a játékmenet kapcsán vonultatja fel a legkevesebb újdonságot, ami alapvetően egyáltalán nem nagy baj, hiszen ezen a téren már a bemutatkozó epizóddal sem voltak lényeges problémáink. Legyen szó a város szabad bejárásáról, a térképrendszerről, a fedezékhasználatról vagy éppen a járművek vezethetőségéről, túl sok meglepetés nem ér majd minket, mint ahogyan azzal kapcsolatban sem, hogy a legfontosabb feladatunk úton-útfélen a hackelés lesz, amit akár az autó volánja mögött ülve is kivitelezhetünk. Amint ugyanis korábbról már ismert, a játékban megtalálható várost egy megfigyelő rendszert, a ctOS 2.0 hálózza be, amit hősünk ott tud meglékelni egy egyszerű okostelefonnal, ahol csak szeretne.




Ennek megfelelően szinte bármit feltörhetünk, és nemcsak küldetések közben, hanem akár egy kis kikapcsolódás gyanánt is. Példának okáért bátran átvehetjük az irányítást önvezető autók felett, belenézhetünk a téren sétáló emberek telefonjába, meglophatjuk őket, de természetesen nyilvánvalóbb dolgokba is beférkőzhetünk, így laptopok vagy biztonsági kamerák felett egyaránt átvehetjük majd az irányítást. Maga a hackelés rendszere sokkal egyszerűbb lett, mint azt korábban láttuk – néha már-már kínosan egyszerű feltörni egy jól őrzött komplexum központi számítógépét –, ellenben a szerteágazóbb lehetőségek miatt ezt nem igazán érzékeljük majd negatívumként. Főként úgy, hogy okostelefonunkra a valósághoz hasonlóan folyamatosan újabb és újabb applikációkat tölthetünk le, amivel párhuzamosan rengeteg extra képességre, illetve lehetőségre is szert tehetünk annak érdekében, hogy a hálózat rémeivé váljunk.

Amivel kapcsolatban még nagyon sok újdonságot fedezhetünk fel a Watch Dogs 2-ben, az határozottan a harcok menete, amelyek jóval változatosabbak lettek – legalábbis abban az esetben, ha kihasználjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. A lőfegyverekkel való visszaélés, illetve a GTA-sorozatból megismert őrült harcok itt például egyáltalán nem célra vezetőek, sőt óriási hibát követ el, aki kizárólag erre alapozza a játékélményt. Nyilván lesznek olyan helyzetek, amikor okostelefonunkkal már nem jutunk előrébb, és erőszakot kell alkalmaznunk, noha Marcus sem ránézésre, sem tudását tekintve nem az a tipikus akcióhős.

Ennek megfelelően sokkal nagyobb élmény vár ránk, ha a játékban inkább megbújunk a sötétben, és kihasználjuk hősünk képességeit. Marcus ugyanis képes lesz átlátni a falakon, kijelölni nekünk a hackelhető tárgyakat, miközben különféle drónokat is bevethet a cél elérésnek érdekében, amivel igencsak komoly előnyre tehet szert, hiszen a kis robotok nagyon erősre sikeredtek. És akkor még szóba sem hoztuk a főszereplő egyéb extra kütyüit, amelyek között egészen sajátos darabok is megtalálhatók.

Nagy vonalakban tehát kijelenthető, hogy a Watch Dogs 2-vel összességében semmi probléma sincs azon túl, hogy jellemtelen. Az alapok nagyon jók, a sztori is élvezhető, a játékmenettel már korábban sem volt gond, de amint elmélyedünk a szépen felépített világban, avagy a cukormázban, valahogy sosem jutunk el az igazán finom falatokig, mintha a készítők a nagy igyekezetben mindent csak alfaállapotában tettek volna bele a játékba. Utóbbira enged következtetni az is, hogy tesztünk írásának időpontjában még mindig nem működnek a szerverek, és nem tudunk elmerülni a multiplayer módban, márpedig a felvázolt lehetőség alapján igencsak komoly izgalmakat élhettünk volna itt át.

A Watch Dogs 2 ugyanis nem választja külön az egyjátékos kampányt a többjátékos élményektől, ezáltal bármikor belefuthatunk egy csapat hackerbe, akik jól ellátják a bajunkat vagy titokban ellopják a pénzünket, miközben ott a lehetőség, hogy revánsot vegyünk, esetleg összebarátkozzunk néhányukkal. Hogy mindez milyen lehetőségekkel kecsegtet, az egyelőre előttünk is ismeretlen, de a korábbi előzetesek alapján bátran ki merjük jelenteni, hogy a legtöbb rajongó álláspontját alapjaiban határozza majd meg – és tereli pozitív irányba –, ha elindulnak végre a szerverek. Addig a magányos kalandok mellett kizárólag kooperatív módban élvezhetjük a játékot, ami megfelelő társ esetén egyaránt kimagasló élményt tud garantálni.




Grafika: A Watch Dogs 2 nagyjából pontosan olyan elragadó küllemmel rendelkezik, mint amivel anno a Ubisoft az első rész vásárlóit hitegette. A játék végre tényleg igazi újgenerációs megjelenést kapott, és pláne egy Mafia III után öröm elveszni a részletekben, miközben még a jelentős hibák és bugok miatt sem kell aggódnunk. Sőt mi több, külön dicséret illeti a készítőket azért, hogy meglepően jól optimalizálták a végeredményt, így alig kell hozzá erősebb gép, mint az első részhez, miközben a látvány terén óriási az előrelépés – pláne az összkép tekintetében.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Watch Dogs 2 kezelőfelülete ugyan áttekinthető és egyszerű lett, ezáltal könnyű irányítás vár ránk az akciók vagy a járműkezelés tekintetében egyaránt, de több tekintetben mintha átestek volna a ló másik oldalára a készítők. Az ugyanis részint rendben van, hogy a különféle elektronikus berendezések feltörése központi elem, és folyamatosan élnünk kell a lehetőséggel, de arra már nem törekedtek a fejlesztők, hogy a hackerkedés tudománya valóban izgalmas és változatos maradjon a későbbiekben is.

Játszhatóság: A Ubisoft csapatának sikerült eszméletlen mennyiségű tartalmat belepakolnia a Watch Dogs 2-be, aminek köszönhetően megtippelni is nehéz, hogy meddig köthet le valakit a játék. Csak a fő sztori szálát könnyedén elhúzhatjuk akár 15-20 óráig, de a mellékes időrabló feladatokkal akár meg is duplázhatjuk ezt az értéket, sőt a multiplayer miatt már csak azért is érdemes lesz sétálgatni San Francisco utcáin, hogy másokkal ismerkedjünk, esetleg versenyezzünk, hiszen a Ubisoft által megálmodott rendszer igazán előremutatónak tűnik.

Intelligencia, nehézség: A nehézséggel nincs különösebb probléma a Watch Dogs 2 keretein belül, ellenben a mesterséges intelligencia annál komolyabb meglepetésekkel tud szolgálni nekünk. Ez különösen azért nagy baj, mert egy minimális realizmust azért elvárunk a küldetések kapcsán, de úgy nagyon nehéz bármit is komolyan venni, hogy egy riadó esetén az őrök még csak meg sem próbálnak olyan helyen keresgélni minket, ahol mi legelőször keresnénk magunkat. Mondhatni süketek és vakok is egyben, ami több küldetésben sajnos nagyon szemet tud szúrni.

Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében a Watch Dogs 2 minden téren megfelel az elvárásainknak, így a változatos muzsikák és a realisztikus effektek egyaránt kellemesre sikerültek. Sőt mi több, itthon magyar feliratot is kapott a játék, ami meglepően kellemesre sikerült – pláne a válogatott káromkodások miatt –, noha nyilván tartalmaz néhány olyan félrefordítást, amit játékosszemmel, vagy a technika világának ismeretében inkább felednénk.

Összegzés: Ugyan nagyon divatos lett az első rész baklövései után a Watch Dogs 2 indokolatlan kritizálása, ellenben ezt a legtöbb esetben kizárólag azok követik el, akik ki sem próbálták még a Ubisoft legújabb nyitott világú akciójátékát. Ha ugyanis valami, akkor ez az alkotás igenis jól sikerült, messze hozza mindazt, amit manapság elvárhatunk egy – nem kiemelkedően, de összességében mégis – jó videojátéktól, hiszen minden megvan benne, ami szükséges a szerethetőséghez. Kellemesen felépített világ, jó sztori, sok küldetés, óriási tartalom és változatos játékmenet, amit ráadásul még kiváló grafika és magyar felirat is színesít. Nyilván néhány dolgot másként is lehetett volna csinálni, de aki szerette az első részt, esetleg csak néhány megoldást kifogásolt benne, hovatovább imádja a nyitott világú akciójátékokat, annak biztosan nem okoz csalódást a folytatás sem.