Dead Rising 4

Kiadó: Microsoft Studios
Fejlesztő: Capcom Vancouver
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 6 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Rising-sorozat 2, Dead Island
Kategória: külsőnézetes akció

Visszatért az őrült zombis kalandok koronázatlan királyának tartott Dead Rising-sorozat, amelynek karácsonyi különkiadásában egy régi ismerős oldalán vehetjük fel a harcot az élőhalottakkal. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Dead Rising 4!

A Dead Rising-sorozat kis túlzással soha nem tartozott az akciójátékok krémje közé, azonban a Capcom annyira eltalálta vele a koncepciót, hogy nyilvánvaló hibái és hiányosságai ellenére is kellemes fogadtatásban részesült minden epizódja, hovatovább egy masszív rajongótábor alakult ki körülötte az évek során. Ezt elsődlegesen annak köszönhette a franchise, hogy annyira őrülten tálalta a zombiapokalipszis témakörét, hogy azzal könnyedén levette a lábáról azokat a rajongókat, akik fogékonyak voltak a humorra és a horrora egyaránt.

Habár a Capcom mindig tartotta a színvonalat, összességében azért voltak gyengébb és erősebb epizódok a múltban, amit most negyedik alkalommal egy karácsonyi különkiadással igyekeztek megfejelni az alkotók, és talán a téma, talán az ismerős karakter, talán csak a jól ismert őrültség az oka, de a kanadai brigád újra képes volt egy igazán különleges alkotással megörvendeztetni minket. Lássuk is gyorsan, hogy miként sikerült ez a fejlesztőknek!




Habár egyik Dead Rising-játék sem a történet miatt maradt meg bennünk, a negyedik felvonás összességében egy egészen kellemes felütéssel indít. Sőt mi több, önmagában a karácsonyi téma aktualitása és tökéletes ábrázolása megalapoz egy különleges és varázslatos atmoszférát a kellemes zenékkel, díszekkel és fényekkel, de mindez csak egy eszköz lesz ahhoz, hogy a Capcom jobban meg tudja kedveltetni velünk a végeredményt. A történet egyébiránt egy évvel az előző rész és 16 évvel a legendás első eseményei után játszódik, középpontban a szintén utóbbiban megismert Frank Westtel, aki visszavonultan, álnéven éli nyugodt életét.

Fotózást oktat, és látszólag boldog, azonban egy véletlennek köszönhetően a kormány mégis rátalál, egy küldönc pedig kíméletlenül közli vele a rossz hírt: Willamette városkájában ismét kitört a pánik, egy félresikerült zombikísérlet miatt ugyanis a települést elárasztották az élőhalottak, és mivel Frank néhány évvel ezelőtt túlélt, sőt meg is oldott egy hasonló problémát, most felkérik arra, hogy segítsen orvosolni a helyzetet. Hősünk így otthagyja a nyugodt karácsonyt, a feldíszített fát, a frissen sült bejglit, és elindul Willamette-be, hogy segítséget nyújtson a helyieknek.

A katasztrófa fő helyszíne a Willamette Memorial Megaplex lesz, amely a világ egyik legnagyobb bevásárlóközpontjaként a Fekete Pénteken kitört fertőzés egyik centrumává vált. Hiába azonban az ünnepi hangulat és a halk karácsonyi zene, az emberek – csakúgy, mint az említett Black Friday alkalmából – zombiként kószálnak az egyes szinteken annyi különbséggel, hogy most már akkor is támadnak, ha ők érnek oda előbb az akciós tévékhez. Maga a bevásárlóközpont elképesztő méretekkel rendelkezik, több szinten, számtalan tematikus bolttal és részleggel szolgálja szórakozásunkat, és bár itt is jó pár órát eltölthetünk majd, az előző epizódhoz hasonlóan az óriási várost szintén lehetőségünk nyílik szabadon felfedezni.




A bevásárlóközpont körül kajtatva felfedezhetjük a belvárost, de szabadon felkutathatjuk a kertvárosi részeket, amelyeken túl gyárak, farmok és megannyi más egyéb helyszín is vár ránk egy kis zombivadászat érdekében. A hatalmas területet keresztül-kasul bejárhatjuk, amivel kapcsolatban óriási és egyben nagyszerű újítás, hogy végre időkorlát nélkül, amennyiben tehát szeretnénk elkalandozni, mostantól már akár küldetés alatt is megtehetjük, mert nem lihegnek a nyomunkban a másodpercek, legfeljebb csak az élőhalottak.

A Dead Rising 4 ugyanis a játékmenet tekintetében szinte semmit sem változott a közvetlen elődökhöz képest, aki tehát szerette az előző három részt, az biztosan most sem csalódik majd. Ennek megfelelően Frank West ismét álarcosbálos zombimészárlást rendez a lehető legkülönfélébb fegyverek társaságában, miközben a maga laza módján újra megmenti az emberiséget. Noha a jelmezeknek ezúttal sem lesz sokkal több szerepe annál, mint hogy jót nevessünk az őrült összeállításokon, ellenben a fegyverekre már megéri odafigyelni, hiszen a jól ismert formában szinte bármit felhasználhatunk abból a célból, hogy likvidáljuk a ránk támadó szörnyeket.

Balták, pörölyök, baseballütők, kardok, székek vagy plüssök egyaránt darabokra verhetők a szerencsétlen zombikon, de miközben tucatszám küldjük őket második alkalommal is a túlvilágra, rengeteg lőfegyvert is felszedhetünk, sőt a jól ismert craftrendszer egyaránt visszatér. Ezzel a lehető legőrültebb kombinációkat valósíthatjuk meg a műhelyekben, ahol speciális tervrajzokkal szinte bármit felturbózhatunk, sőt mi több, nemcsak vicces és hatékony fegyvereket építhetünk, hanem akár járműveket is, hiszen az óriási pályán újfent lehetőségünk lesz különféle „harcjárművekkel” száguldozni, amelyekkel még több élőhalottól szabadíthatjuk meg Willamette utcáit.




Miközben persze a városban furikázunk és megpróbáljuk felkutatni a legújabb zombi-apokalipszis elkövetőjét, újfent belebotolhatunk a településen megjelent különféle bandák őrült tagjaiba, tehát nemcsak zombikkal, hanem igazi félőrültekkel is megmérkőzhetünk majd, sőt mi több, igazi bossharcokból sem szenved hiányt a játék, amely ezúttal nem is annyira a harmadik, mint inkább az első rész hangulatát és sajátosságait vonultatja fel. Ennek megfelelően Frank oldalán újra mindent megörökíthetünk majd a fényképezőgépünkkel, zombikkal szelfizhetünk, de lekaphatunk egy-egy őrült jelmezt is, miközben a masinát más célokra is felhasználhatjuk, hiszen szkennelhetünk vele nyomokat, de akár éjjellátóként is a segítségünkre lehet.

A Dead Rising 4 a főküldetések mellett újra felvonultat pár mellékes teendőt, amelyeket érdemes lehet kihasználnunk, hiszen minél többet teljesítünk és minél több zombit mészárolunk le, annál több pénzünk, illetve tapasztalati pontunk lesz. Előbbiekből újabb kiegészítőket vásárolhatunk magunknak, utóbbiakból pedig természetesen Franket fejleszthetjük majd a szokványos módon, noha arra azért ismét ügyeltek a készítők, hogy szuperhőst ne faraghassunk belőle.




Grafika: A Dead Rising 4 a hangulat tekintetében egyfajta kellemes őrültséget garantál, hiszen a zombiapokalipszis témáját a karácsonyi hangulattal vegyíteni egy olyan ötlet volt a Capcom részéről, ami az egymásnak feszülő ellentét miatt valami igazi különlegességnek tekinthető. Mindezt pedig grafikailag is képesek voltak ügyesen lefesteni előttünk az alkotók, és bár azt nem mondhatnánk, hogy a legszebb külsőnézetes akciójátékkal van dolgunk, de összességében kellemes és kiegyensúlyozott a látvány még akkor is, ha éppen több tucatnyi zombi zsúfolódik össze a képernyőn. Mindez pedig egy elfogadható optimalizálással társul, miközben a legnagyobb problémánk talán az lehet, hogy a harmadik rész grafikai iránymutatása után ezúttal a küllem terén csak erős átlagost kapunk.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelülete határozottan az előző részt veszi alapul, és bár a letisztultság mindenhol adott, a fejlesztők érezhetően a kontrolleres irányításra alapoztak, és meg sem próbálták finomítani a billentyűzettel, valamint az egérrel kivitelezhető vezérlést. Ez persze nem jelenti azt, hogy az utóbbi problémás lenne, de nem is olyan kiegyensúlyozott, mint kontrollerrel!

Játszhatóság: Mint minden nyitott világú akciójáték esetén, a Dead Rising 4 kapcsán is nagyon nehéz játékidőről beszélni, ellenben szavatosságról annál inkább. Maga a sztori – a rém gyenge befejezés ellenére is – egészen kellemes, a mellékesekkel együtt 20-25 órát könnyedén kihozhatunk belőle, de ha jobban elveszünk Willamette városában, ha szeretünk őrült jelmezekbe bújni, fegyvereket készíteni, tervrajzok és egyebek után kutakodni, hovatovább játszadozni a zombikkal, akkor ezt az értéket akár meg is háromszorozhatjuk. Sőt mi több, a játékban kooperatív módot is találunk, ami egy megfelelő társ mellett újabb okot ad arra, hogy párszor megjárjuk ezt az őrült világot.

Intelligencia, nehézség: A Dead Rising 4 leggyengébb pontja talán a mesterséges intelligenciában és a nehézségben keresendő. Az ugyanis hellyel-közzel rendben van, hogy az élőhalottak nem tudnak gondolkozni, de vannak emberi ellenfelek is, akik szintén ugyanolyan együgyűek, mint egyszer már elhalálozott társaik. Ami nagyobb gond azonban, hogy a játékon mintha most drasztikusan könnyítettek volna az alkotók! Ez leginkább a bossharcok során tűnik fel, amelyekkel korábban meg lehetett szenvedni, most azonban egy kicsit olyan mindegyik, mintha direkt könnyített volna a Capcom, ami komoly hiba volt.

Hangok, zene: Habár az autentikus karácsonyi dallamok talán könnyedén az agyunkra mehetnek a kampány végére, de tény, hogy tökéletesen illeszkednek a koncepcióba. A folyamatos csilingelés mellett ráadásul nagyon jók lettek a szinkronok, de nincs különösebb probléma a különféle hangeffektekkel sem.

Összegzés: A Dead Rising 4 tehát egy korrekt iparosmunka lett, egy, a sorozat hagyományaihoz ízig-vérig hű folytatás, aminek a legnagyobb problémája az, hogy egyszerűen képtelen komolyabb újdonságokat felmutatni. Az apróságokat leszámítva ugyanis olyan a végeredmény, mintha az első rész feldolgozását kaptuk volna a harmadik felvonás technikai felszereltségével, nyakon öntve az egészet egy nagy adag karácsonyi hókuszpókusszal. Nyilván ez nem baj azoknak, akik imádják a franchise-t, és nem akartak tőle mást, mint néhány órányi újabb idétlen zombimészárlást, de azért sokan még rajongóként is talán egy kicsivel többet vártak ennél. Ha eddig szeretted a játékot, most sem csalódsz majd benne, de ehhez azért hozzátartozik a karácsonyi koncepció, ami így az ünnepek előtt finoman szólva is meg tudta dobni a végeredmény értékét.