Overwatch

Kiadó: Blizzard Entertainment
Fejlesztő: Blizzard Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-540 3,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 720 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-670 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 900e processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 6 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Battleborn
Kategória: FPS

Közel két évtized után a Blizzard egy vadonatúj ötleten alapuló videojátékkal lepte meg rajongóit, amely a csapat munkáira jellemző varázsnak köszönhetően azonnal belopta magát a többjátékos FPS-ek kedvelőinek szívébe. Overwatch tesztünk következik!

A Blizzardról lehet ugyan jót és rosszat egyaránt mondani, abban azonban bizonyára mindenki egyetért, hogy amennyiben valaminek zöld utat adnak a logójuk alatt, akkor arról biztosan évek múltán is beszélünk majd. Noha jelentek már meg a csapat nevével ellátva kevésbé jó alkotások, de a középkategóriáig soha nem süllyedtek, aminek az lett az egyenes következménye, hogy egyrészt rengeteg ígéretesnek látszó projektjük került a kukába - Titan, StarCraft: Ghost és így tovább -, másrészt pedig az 1998-as StarCraft megjelenése óta nem mertek belevágni olyan alkotásba, amely minden téren újdonságot hozott volna.

Hiába született időközben egy World of Warcraft, egy Heroes of the Storm és egy Hearthstone is, a műfaji sajátosságokat leszámítva ezek mind egy szálig a korábban megálmodott világokból építkeztek, vagyis teljes újdonságnak nem tekinthettük őket. Nyilván minderről megoszlanak a vélemények, ellenben az határozottan igaz, hogy vadonatúj IP már 18 éve nem született a Blizzard háza táján, így az Overwatch bejelentése egyszerre volt kellemes meglepetés és történelmi pillanat is, aminek igencsak magasra kellett ugrania ahhoz, hogy legalább leverje azt a lécet, amit korábban a csapat, illetve más többjátékos FPS-ek emeltek a magasba.




Merthogy az Overwatch ezúttal nem stratégia, nem akció-szerepjáték, MOBA vagy éppenséggel MMO, hanem egy - jelenleg még csak főként a kooperatív módra kiélezett - multiplayer FPS lett, amely sem a WarCraft, sem a StarCraft, de még csak a Diablo világához sem köthető közvetlenül, sőt egyelőre közvetetten sem igazán. A játék ugyanis a közeli jövőben játszódik, néhány évvel az úgynevezett Omnic Krízis után, amelynek során az öntudatra ébredt robotok óriási pusztítást vittek véghez a Földön és az emberiség soraiban, ezáltal az ENSZ összeállított egy speciális egységet annak érdekében, hogy megállítsa a katasztrófát, de sokkal inkább hogy csökkentse a pusztítás mértékét.

Ez a különleges alakulat lett az Overwatch, akik óriási erőfeszítések árán visszafoglalták az egyes országokat, majd miután végeztek a feladattal, a globális béke fenntartására esküdtek fel. Csakhamar azonban nem várt belső problémákkal kellett szembenézniük, így a szervezet feloszlott, ám évekkel később a világnak ismét szüksége lett néhány hősre, az egykori katonák tehát most újra itt vannak, és ismét az emberiség érdekeinek védelmében ragadnak fegyvert.

Az Overwatch a jelenlegi állapotában 21 hőssel szolgál a rajongók számára, és már itt kijelenthetjük, hogy ennyire változatos kínálatot talán még egyetlen többjátékos FPS-ben sem láttunk korábban. A Blizzard mindig is híres volt a kreatív ötletekről, de azért érezni, hogy itt és most évtizedes tervezés áll némelyik harcos mögött, ezáltal nincs köztük egyetlen olyan hős sem, akit el lehetne intézni egyetlen szóval vagy mondattal, hiszen mindannyian egyéniségek, ennek megfelelően pedig valamilyen speciális sajátossággal rendelkeznek. Pharah például képes harcolni a levegőben, Reinhardt oldalán saját védelmet tudunk kialakítani, Lucio pedig rohanhat a falakon - de mindezek csak a főbb különlegességek, amelyek mellett mindegyik karakter sajátos alkattal és képességekkel rendelkezik, ezeken túl pedig természetesen az egyes alcsoportokat is megtalálhatjuk, illetve megkülönböztethetjük egymástól.




Lesznek hősök, amelyek a tipikusan pusztító tankokként rombolnak a pályákon, és míg mások a védekezésben vagy a támadásban lesznek otthon, addig egyesek a támogatásban nyújtanak biztonságos hátteret. Az egyedi képességeknek hála mindegyik szereplővel meg kell tanulnunk játszani, ki kell ismernünk sajátosságaikat, miközben csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire mélyedünk bele például abba, hogy melyek azok a karakterek, amelyek együtt erősebbek, vagy sokkal jobban tudnak együttműködni, mint mások. Az Overwatch ugyanis ezen a téren tipikus Blizzard-játék, avagy nagyon könnyű beletanulni, de amennyiben fel akarjuk venni a kesztyűt a legjobbakkal, ahhoz rengeteg időre és tanulásra lesz szükségünk.

Ami külön szimpatikus volt az alkotás keretein belül, hogy szinte alig állít elénk korlátokat, ezáltal amennyiben kiválasztottunk magunknak egy tipikus tank karaktert, de úgy véljük az első elhalálozás után, hogy a csapatot sokkal jobban tudnánk segíteni egy támogatásban erős hőssel, akkor minden probléma nélkül válthatunk, és a respawn után másvalakivel folytathatjuk a küzdelmet. Sőt mi több, ha egyszerre két ugyanolyan harcosra lenne szükség a pályán, az Overwatch még ebben sem korlátoz minket! Ezzel a szabadsággal, illetve a rendkívül változatos felhozatallal a Blizzard minden túlzás nélkül valami egészen elképesztő dolgot alkotott nemcsak a tartalom, hanem a szavatosság és a változatosság kapcsán is.

Hogy azért negatívumot is említsünk, sajnos érződik a háttérben némi kapkodás a csapat részéről, ami bár összességében nem rájuk vall, de a többjátékos megközelítés miatt részben érthető lépés volt. A kaliforniai stúdiónak ugyanis szokásaival ellentétben ezúttal eszébe sem jutott egyjátékos móddal kibővíteni az élményt, a sztorit tehát elintézték egy bevezetővel, az egyes karakterek előtörténetét pedig azzal, hogy akit érdekel, az nézzen utána a hivatalos honlapon, ahol mindenki megkapta ugyan a maga alapos biográfiáját és jellemzését, de bizonyára nagyon sokan jobban örültek volna annak, ha néhány bővebb filmecskével vagy egy rövid kampánnyal mindegyiküket bevezette volna a Blizzard. csapat ezúttal azonban inkább az élményre és a hangulatra helyezte a hangsúlyt a sztorival szemben, ami nagyon szokatlan tőlük, hiszen világéletükben híresek voltak arról, hogy egyes alkotásaikhoz az említetteken túl zseniális történettel is szolgálnak.




A háttércselekmény hiányát leszámítva az Overwatch ugyanakkor már az első betöltést követően képes lesz levenni minket a lábunkról, hiszen mindenki azonnal érezheti majd benne azt a hamisíthatatlan Blizzard-varázslatot, amit nehéz lenne szavakkal leírni, holott ott van, és jellemző az alkotók összes korábbi munkájára. Sajnálatos azonban, hogy a finom cukormáz úgy olvad le a masszív szerkezetről, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássuk magunkat az ütközetekben. Noha a rengeteg lehetőség miatt az önismétlés veszélye nem fenyeget majd minket, ellenben új IP ide vagy oda, a csapat nem igazán erőltette meg magát azzal kapcsolatban, hogy a játékmenet kapcsán komolyabb újdonságokkal szolgáljanak.

Kifejezetten rossz ötlet volt például, hogy a korábbi tervekkel ellentétben nem karaktereinket, hanem kvázi profilunkat, illetve választottjaink küllemét fejleszthetjük az összecsapások közben, ezáltal minden szintlépéssel kapunk majd valami kis apróságot, hol új kinézetet, hol egy különleges animációt vagy beszólást, de hasznos fejlesztésekkel nem igazán kell számolnunk. Mindez talán egyelőre kompromisszumos megoldásnak tűnik, de ha a jelenlegi 6v6 fős összecsapásokra fókuszáló kooperatív ütközetek mellett megjelennek majd a nagyobb kompetitív csaták, akkor egy normális fejlődési rendszer biztosan sokaknak hiányzik majd. Mindez azonban egyelőre még nem tekinthető lényeges negatívumnak, inkább csak egy furcsaságnak.

A Blizzard egyébiránt érezhetően próbált kreatív lenni a játékmódok és a pályák megalkotásakor is. Összesen 12 remekül megtervezett, elképesztően változatos és sajátos hangulattal ellátott csatatér került be az Overwatchba, ami elsőre talán kevésnek tűnhet, de messze nem az, hiszen garantáltan hónapok sem lesznek elegendők ahhoz, hogy mindegyiket megfelelően kiismerjük. Sokkal nagyobb probléma van az egyes szabályrendszerekkel, hiszen mindössze négy játékmód közül válogathatunk, amiből valóban nem ártott volna némi plusz. A legnépszerűbb lehetőség biztosan az Assault lesz, amelyben egyetlen feladatunk, hogy csapatunkkal elfoglaljunk két ellenőrzőpontot, majd a kijelölt feltételekkel megtartsuk őket.

Ennél kicsit izgalmasabb feladat vár ránk az Escort keretein belül, amelyben egy járművet kell elkísérnünk egyik pontból a másikba, de a páncélos haladása csak akkor garantált, ha jól teljesítünk a pályán, amennyiben ugyanis alulmaradunk az ellenfelekkel szemben, a gépezet visszafelé indul meg. Ezen túlmenően ott lesz még a Control, amelyben egy ellenőrzőpontért harcolhatunk, míg negyedikként a Hybrid, amelyben szintén egy járművet kísérgetünk, de csak akkor hozhatjuk mozgásba a gépezetet, ha elfoglaltunk egy csomópontot.

Jelenleg mindössze ez a négy lehetőség adott az Overwatch világában az akciózásra, ami rendkívül karcsú ugyan, de a Blizzard bizonyára már most konkrét tervekkel rendelkezik arra, hogy miként bővítsék a játékot, amely a fenti hiányosságai ellenére is olyan lett, mint a csapat legtöbb alkotása: egyszerűen nem lehet nem szeretni! Azt pedig azért ne felejtsük el, hogy a stúdió most első ízben készített FPS-t, ám azt a profizmust, amit a tűzharcok során megtapasztalhatunk, a műfajban lényegesen járatosabb csapatok is megirigyelhetnék.




Grafika: Tény, hogy a Blizzard alkotásait soha nem a grafika miatt szerettük, de az Overwatch ezen a téren sem okoz csalódást, noha a csapat ismét inkább arra koncentrált, hogy a dizájn és a kidolgozottság, és ne a realizmus tekintetében alkossanak maradandót. Mindez sikerült, hiszen a részletekben gazdag pályák, a nagyszerűen kidolgozott karakterek vagy a kellemes animációk például garantáltan mindenkit elkápráztatnak majd, de ami még ennél is jobb, hogy mindehhez egyáltalán nem lesz szükségünk bivalyerős masinára sem, hiszen a stúdió még mindig az optimalizálás egyik nagymesterének tekinthető.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Első FPS ide vagy oda, az Overwatch mind a kezelőfelület, mind az irányítás kapcsán kitűnőre vizsgázott. Előbbi kapcsán például a HUD egyáltalán nem zavaró, inkább kellemesen illeszkedik a pályákhoz, miközben minden azonnal kézre áll, és az irányítás is olyan, mint a legtöbb belsőnézetes akcióban: könnyed, egyszerű és azonnal elsajátítható.

Játszhatóság: A tartalom tekintetében a Blizzard fejlesztői minden túlzás nélkül remekeltek az Overwatch kapcsán, de sajnos ez messze nem mondható el a játék minden területéről. Míg ugyanis a hősök mennyisége és változatossága messze példaértékű, és a pályák mennyisége kielégítő, addig igencsak örültünk volna néhány extra játékmódnak, vagy egy kicsit kompromisszumosabb fejlődési rendszernek. Ha azt vesszük alapul, hogy változtatás nélkül is legalább hónapokra elegendő apropót ad a csatározásra a játék, akkor nem panaszkodhatunk, ha viszont hozzávesszük, hogy azért nem ezt szoktuk meg a stúdiótól, akkor egy kicsit már lekonyul a mosoly a szánkról.

Intelligencia, nehézség: Egyjátékos mód hiányában a mesterséges intelligencia szerencsére nem sok vizet zavar a játékban, ellenben a nehézséget érdemes szóba hozni, mert a Blizzardnak sikerült az, ami például a Gearbox munkatársainak a Battleborn kapcsán nem igazán. Az Overwatch játékmenete ugyanis remekül kiegyensúlyozott lett, az egyes hősök változatossága, az összecsapások közben változtatható karakterek, vagy a hozzájuk kapcsolódó speciális képesség miatt ugyanis, ha pillanatnyilag azt is érezzük, hogy a szemben álló felek erősebbek, csak rá kell jönnünk egy megfelelő együttműködési praktikára, és máris elementáris válaszcsapásban részesíthetjük az ellenséget. Persze csapatmunka nélkül itt sem érvényesülünk majd, ezt nem árt észben tartani az alkotás első betöltése előtt!

Hangok, zene: Minden egyes aprócska hangeffekt, az összes szinkron, humoros beszólás vagy zene a csapattól megszokott minőséget garantálja majd számunkra a játék keretein belül. Papírforma!

Összegzés: Az Overwatch kapcsán összességében kijelenthetjük, hogy a Blizzard ismét letett az asztalra egy csaknem tökéletes videojátékot, ami azért különösen nagy szó, mert nemcsak a stílus, hanem a háttér, a megálmodott koncepció tekintetében is elhagyták a korábban járt utakat. Beszéljünk akár a páratlanul kidolgozott hősökről, a rengeteg lehetőséggel kecsegtető játékmenetről, az elragadó világról, vagy csak a hamisíthatatlan élményről, a végeredmény minden téren ott van a legjobb többjátékos FPS-ek között. Habár nem kizárt, hogy a kiemelten pozitív bírálat elsődlegesen annak is köszönhető, hogy egy legendás stúdió alkotásáról van szó, de mindez lényegtelen, ha egyszer minden egyes vele töltött perc élményszámba megy majd a felsorolt hiányosságok ellenére is.