Deus Ex: Mankind Divided

Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Eidos Montreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4130 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770K 4-Core 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Deus Ex, Deus Ex: Invisible War, Deus Ex: Human Revolution
Kategória: akció-szerepjáték

A nagy sikereket elért Deus Ex: Human Revolution után hatalmas elvárásokkal tekintettünk a folytatás elébe, ami vélhetően nagy nyomásként telepedhetett az Eidos Montreal vállára, mert a Deus Ex: Mankind Divided bár nem lett rossz, de nem is okozott akkora eufóriát, mint közvetlen elődje. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!

Amikor 2007 magasságában, az Eidos Montreal megalapítását követően felmerültek az első pletykák arról, hogy a csapat nem kisebb dologra készül, mint hogy feltámassza a legendás Deus Ex-sorozatot, a rajongók többsége kis túlzással sokkot kapott, hiszen az Eidos Interactive csődje miatt nem sok esély mutatkozott arra, hogy ennek a kiváló lopakodós akció-szerepjátéknak valaha is elkészüljön a folytatása. A csapat azonban mégis elszánta magát, és bár négy teljes évig tartott, míg a játék a tervezőasztaltól eljutott a boltok polcaira, összességében azonban egyetlen percnyi várakozásért sem volt kár, hiszen a Deus Ex: Human Revolution minden tekintetben azt nyújtotta, amit egy ilyen kaliberű alkotástól elvártunk.

Izgalmas sztori, kitűnően felépített, kidolgozott világ, a klasszikusokat idéző játékmenet, mindemellett pedig az a semmivel sem összehasonlítható hangulat, amit már az elődökben is annyira imádtunk. Sikerült is a végeredménynek ugyanolyan, sőt majdnem jobb értékeléseket bezsebelnie, mint a kultikus első résznek, amihez hozzátartozott, hogy a rajongók már nagyon ki voltak éhezve egy új Deus Exre, ezáltal hajlandóak voltak elnézni még a kritikusok is olyan hibákat, amelyeket ma már nem tudunk legyintve figyelmen kívül hagyni. Kis túlzással 2011-ben mindenki a Human Revolutionről beszélt, és egy ilyen elképesztő eredmény után nem lehetett könnyű a fejlesztőknek nekilátni egy második résznek.




Amivel kapcsolatban a legnagyobb problémánk most az, hogy volt összehasonlítási alapunk, tudtuk azt, hogy milyen ötleteket pufogtattak el korábban, és mennyi újdonságra futotta tőlük ahhoz képest. Ebből a szempontból a legújabb rész sokaknak komoly csalódás lehet, de mielőtt bárkit megijesztenénk, azért itt az elején leszögeznénk, hogy a Deus Ex: Mankind Divided egy igazán kiváló játék lett, méltó a sorozat nevére, ugyanakkor egy kicsit más szűrőn keresztül kell tekinteni rá, mint elődjére. Lássuk, hogy pontosabban miről is van szó!

A játék mintegy két évvel a Human Revolution eseményei után játszódik, a jól ismert sci-fi/cyberpunk világban, főhősünk pedig újfent Adam Jensen lesz, akit a korábbi részből jól ismert események után újra feltámasztottak a halálból, elhalt testrészeit pedig augmentált végtagokkal és szervekkel pótolták, ami a Deus Ex-univerzum egyik sajátosságának tekinthető. Mivel Adam rövid időn belül újra teljes értékű katonának érzi magát, hovatovább tapasztalata is sokkal nagyobb, mint bármelyik elit harcosnak, ezért csakhamar a Task Force 29 tagja lesz, ahol célja a terroristák elleni küzdelem lenne, ha a világ a közelmúlt eseményei miatt nem alakult volna át olyan drasztikusan, és nem válnak üldözötté az augmentációval élők.

Történt ugyanis, hogy egy őrült hacker képes volt vírust csempészni az összes robot-testrésszel szerelt ember belső szoftverébe, aminek köszönhetően azok megőrültek, agresszívvá váltak, és kirobbant egy olyan konfliktus, aminek a végkimenetelét már ismerhetjük. Azóta az augmentáltak olyan elnyomást élnek meg, amilyent korábban még nem látott a világ, ezáltal az elkülönítőkbe való tömörítésük mellett úgy bánnak velük, mint az állatokkal, ki vannak tiltva bizonyos helyekről, nem vegyülhetnek az emberekkel, éppen ezért Adammal is nagyon sok helyen, többek között a munkája során is éreztetik majd, hogy alacsonyabb rendű lény, aki ezzel mit sem törődve teszi a dolgát.




Merthogy dolog az lesz bőven, de még mielőtt belevetnénk magunkat a terroristák felkutatásába, előtte egy betanító mód részeként eljuthatunk Dubajba, ahol egy óriási felhőkarcolóban egy kifejlett, majdnem minden lehetséges augmentációval rendelkező Adam Jensen bőrébe bújhatunk bele, ami több szempontból is szerencsés lesz. Egyrészt ugyanis ezzel páratlan alaposságú ízelítőt kapunk a játékmenet sajátosságaiból, avagy tökéletesen elsajátíthatjuk a Deus Ex: Mankind Divided különlegességét, másrészt pedig már ekkor eldönthetjük, hogy melyik út lesz a szimpatikus számunkra.

Az alkotást ugyanis a megszokott módon végigjátszhatjuk egy élő terminátorként, aki az akcióra épít mindent, de belekóstolhatunk a lopakodáson és hackerkedésen alapuló sajátosságokba is, ami mindig a Deus Ex-játékok különlegességét adta. A dubaji bevetés után aztán visszatérünk Prágába, az új epizód központi helyszínére, ahol egy kis balesetnek köszönhetően ismét elölről kezdhetjük Adam építgetését és szépítgetését, ami éppen ideális alapanyag egy új sztori kezdetéhez is.

A Deus Ex: Mankind Divided tehát a nagyvilág helyett Prágában játszódik majd, ami egészen hatásosra és különlegesre sikeredett, de sajnos akárcsak az előző rész, a város megint egy kicsit üres és műanyag lett, nehezen hisszük el, hogy mindez alig pár év múlva már a valóság lesz. Ennek megfelelően nem is nyújt igazán maradandó élményt az utcákon járkálni, de kivételt képez ez alól Golem City, avagy az augmentáltak negyede, ahol csak nyomokban fedezhető fel a nagy ívű, modern futurizmus, és inkább egy olyan lepukkant, a Blade Runner legszebb sajátosságait felvonultató környék vár itt ránk, amit a kezdetektől szívesen viszontláttunk volna a játék többi részén. Persze ehhez bizonyára a történetet is át kellett volna írniuk az alkotóknak.

Érdemes egyébként ezen a környéken alaposabban körülnézni, hiszen a készítők olyannyira alapos munkát végeztek ezzel a városrésszel, hogy nem bántuk volna, ha a kampány teljes egészében itt játszódik. Amennyiben a betanuló küldetést követően nem csatlakozunk rögtön a terroristák felkutatásához – ami egy meglepően klisés, unalmas és már korábban elpufogtatott fordulatokkal átszőtt sztorin vezet át minket –, akkor belevághatunk a jövő Prágájának felkutatásába, ami főként augmentáltként rengeteg izgalmas mellékküldetést vonultat majd fel.




Nem túlzás kijelenteni, hogy a határozottan csalódásként elkönyvelhető, de mindenképpen átlagos történet mellett üde színfoltnak tekinthetők a pályán elhelyezett extra teendők, amelyeken túl már az is sokkal izgalmasabb feladat lesz, hogy kifosszunk pár lakást, hiszen ezek rendre újabb izgalmakkal, utalásokkal és érdekességekkel szolgálnak, hozzásegítve ezzel minket a még mindig tökéletes Deus Ex-világ alaposabb megismeréséhez. A sztori és a körítés tehát volt már jobb is, de nem is annyira az egyediség hiányát sajnáljuk nagyon, hanem inkább azt, hogy a Human Revolutionhöz mérten alig van újdonság, alig találunk olyan eseményeket és dolgokat, amelyekre rá tudnánk csodálkozni, mert már mindent láttunk és megtapasztaltunk korábban. Ha mindehhez hozzávesszük a harmatgyenge karaktereket, egyáltalán nem lehetünk túl boldogok, de legalábbis olyan elégedettek, mint korábban.

Még szerencse, hogy a hangulat és a játékmenet magasan elviszik a hátukon a végeredményt! A Deus Ex: Mankind Divided ugyanis bár ezen a téren sem garantál elképesztő újdonságokat, de a kisebb finomhangolásokkal hozza a kötelezőt. Habár azt az óriási szabadságot nem igazán érzékeltük a küldetések során, amit a készítők korábban megígérték – tény, a főellenfelek kihagyhatók és nagyobbak a pályák, de ennél kicsit többet vártunk –, összességében azért a játékmenet minden elemét érte kisebb-nagyobb változás, noha mindezt úgy képzeljük el, hogy az előző részt teljes mértékben átemelték az aktuális epizódba. Ennek megfelelően a bevetések során csak rajtunk múlik majd, hogy miként érjük el céljainkat.

Előkaphatjuk fegyvereinket – amelyeket ezúttal egy kicsit alaposabban fejleszthetünk –, hogy rátámadjunk ellenfeleinkre, de a több helyen is kritikán aluli mesterséges intelligencia miatt ez egyáltalán nem ajánlott módszer, legfeljebb a kábítópisztollyal való lövöldözés, illetve a hozzá kapcsolódó lopakodás, amit hackeléssel kiegészítve egy egészen jó kis kombinációt kaphatunk a Deus Ex világának maximális élvezetéhez. Mindent összevetve kijelenthető, hogy míg a lopakodás például egy kicsit intenzívebbé vált, addig a folyamatos kutatás és keresés változatlan maradt, így ki kell nyitogatnunk minden szekrényt és fiókot, fel kell derítenünk minden szellőzőt és apró zegzugot ahhoz, hogy az összes kérdésünkre választ kapjunk.

Mindehhez pedig hozzátartozik egy alapos fejlődési rendszer is, ami szintén megmaradt a régiben, ezáltal a Praxis gyűjtésével lehetőségünk nyílik augmentációinkat erősíteni, és újabb elragadó képességekkel bővíteni hősünket. Magyarul tehát hiába vártunk jelentős újításokat, a Deus Ex: Mankind Divided esetében ezt elfelejthetjük, és ugyanazt a megbízható tartalmat kapjuk, mint legutóbb, ami egyrészről jó, hiszen ismerjük és szeretjük, másrészről azonban hatalmas csalódás, lévén ennél azért lényegesen többet vártunk.




Grafika: Az új Deus Ex a grafika terén egyrészt szépen kidolgozott, maximálisan megfelel a mai kor követelményeinek, másrészről azonban felemás képet mutat. Prága utcái ugyanis meglepően üresnek, élettelennek hatnak, amolyan idegennek és kellemetlennek, de amint bemerészkedünk az épületek belsejébe, vagy az augmentált emberek negyedébe, rögtön olyan érzésünk lesz, mintha egy másik világba csöppenhettünk volna. Ezekkel kapcsolatban a tervezők zseniális munkát végeztek, de a külső terek esetén is fontos lett volna ezt a vonalat követniük, sőt néhány karaktermodell kapcsán is vannak azért elmaradások, noha ezt inkább vehetjük már egyfajta sajátosságnak – bármennyire különös is ezt ennyire határozottan kijelenteni. A fejlesztőknek ráadásul időközben már a bugokat is sikerült orvosolniuk, de hogy a megjelenéskor miként futott a játék, arra jobb nem visszaemlékezni.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A változtatható nézetből fakadóan a szokásosan letisztult élmények várnak ránk a játék irányítása során, ami mellett a kezelőfelület is a szokásosan összetett, de még bőven átlátható kategóriába sorolható. Forradalmi újdonságok ezen a téren sem igazán várnak ránk, így amennyiben az előző rész tetszett, abban az esetben most sem kell majd csalódnunk.

Játszhatóság: A Deus Ex: Mankind Divided továbbra is egy vérbeli egyjátékos kaland, amibe nem fért bele a multiplayer, de ennek ellenére is kihozhatunk akár 20-30 órát a történetből, ami az előző rész után olyannyira laposra sikeredett, olyan kiszámíthatónak tekinthető, hogy nem tudunk őszintén mosolyogni rá. Biztosan alig lesz olyan rajongó, aki maradéktalanul elégedett ezen a téren a játékkal, hiszen ennyire klisés sztorit kis túlzással bárki tudott volna írni egy ilyen nagyszerű univerzum alapján.

Intelligencia, nehézség: Ami azonban mégis a legnagyobb csalódás volt – a minimális újdonságok mellett –, az leginkább a mesterséges intelligencia hiánya. A készítők ugyanis inkább mesterséges butaságot programoztak, hiszen hiába szoktuk meg egy Deus Ex-játéktól, hogy minden hatással van mindenre, ez a megszokott párbeszédrendszer mellett a játék többi részére már nem igaz. Lopunk a boltból? Feltörjük a főhadiszállás összes számítógépét? Esetleg betörünk egy házba, és a tulajdonos orra elől csenünk el mindent? Bármennyire is meglepő, mindezt szabadon megtehetjük úgy, hogy még csak e-mailben sem kapunk figyelmeztetést, ahogy korábban megszoktuk. Ennyire egyszerűre azért nem kellett volna venni a figurát!

Hangok, zene: A hangok és a zenék kapcsán a Deus Ex: Mankind Dividedről sem rosszat, sem kiemelkedően jót nem lehetne írni, hiszen míg a szinkronok mindegyike megfelel az elvárásoknak, addig a hangeffektek kapcsán már nem lehetünk ennyire elégedettek, a zenék pedig olyanok, amilyenek – jórészt csak ott vannak a háttérben.

Összegzés: A Deus Ex: Mankind Divided kapcsán biztosan nem lesz olyan rajongó, akiben ne lennének kétes érzelmek. A játék ugyanis önmagában jól sikerült, örülhetünk annak, hogy itt van a sorozat legújabb tagja, azonban ez az öröm akkor lenne csak igazán teljes, ha nem egy a közvetlen előd vázát szinte 75 százalékban teljesen lemásolt alkotást kaptunk volna az Eidos Montreal munkatársaitól. A legtöbb rajongó ugyanis bizonyára lényegesen egyedibb történetet és sokkal több újítást várt a játékmenet terén, amelyek nélkül kaptunk egy szimplán jó Deus Ex-játékot, holott a legtöbben inkább egy kiváló Deus Ex-játékot szerettek volna a gyűjteményükben tudni.