ReCore

Kiadó: Microsoft Studios
Fejlesztő: Comcept
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R7 370 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Ratchet & Clank
Kategória: akció-kaland

Keiji Inafune és a Comcept csapata ismét bebizonyította, hogy miként lehet elbaltázni egy kitűnő ötleten és elképzelésen alapuló videojátékot a kreativitás és a tartalom hiányával, valamint rengeteg technikai bakival. ReCore játéktesztünk következik!

A No Man’s Sky óriási PR-botránya után – amit még maga a Sony vezetője is elismert – hatalmas merészség volt a Microsoft részéről Keiji Inafune legújabb alkotását csak azért egy új Metroidként és Mega Manként emlegetni, mert a két legendás sorozat megálmodója állt a háttérben. Ha ugyanis valaki egész életében cukrászként dolgozott, még nem jelenti azt, hogy ne tudna isteni babgulyást készíteni, és ez maximálisan igaz az egykoron valóban igazi tehetségnek tekintett Inafune-ra is, akinek a hangzatos kijelentések ellenére mégsem sikerült semmit sem belecsempésznie a ReCore címre keresztelt videojátékba az említett két legendából, ami bizonyára tudatos lépés volt a részéről, ellenben aki emiatt figyelt fel az alkotásra, annak most csalódnia kell.

A Comcept legújabb műve ugyanis sokkal előbb tekinthető egy Ratchet & Clank-másolatnak, semmint egy új Metroidnak vagy Mega Mannek, hiszen a végeredmény egy vérbeli akció-platformer lett, egy izgalmas körítéssel, rengeteg kalanddal és szerepjátékos elemekkel a középpontban, ami nagyszerűen sikerülhetett volna, de az Inafune-átok ismét lesújtott.




Ha emlékszünk még a játékvilágot hónapokon át lázban tartó Mighty No. 9-ra, avagy a Mega Man szellemi örökségének feltámasztójára, akkor most bizonyára tudjuk, hogy miről van szó – emberünk konkrétan annyira elrontotta, amennyire csak lehetett –, és egészen hihetetlen, de a ReCore esetében most újra elkövette ugyanazokat a hibákat, vagyis egy jó alapötletet nulla kreativitással és technikai bakikkal alázott meg. Ennek köszönhetően hiába vártunk valami igazán komoly dolgot a játéktól, a végeredmény csak egy, a középkategórián alig túlmutató, az első percekben még nagyszerűen induló, de aztán lassacskán unalomba fulladó akciózás lett. Ne haladjunk azonban ennyire előre, lássuk előbb, hogy milyen nagyszerű alapokat is sikerült elrontania a japán „legendának”.

Amivel a ReCore elsőként képes levenni bárkit a lábáról, az határozottan a történet, illetve a mellé felépített nagyszerű koncepció. A játék ugyanis egy Far Eden nevű bolygón játszódik, amely az emberiség új Földjeként funkcionálna a jövőben, mert planétánkon egy olyan súlyos járvány söpört végig, amelynek hatására fajunk túlélőinek záros határidőn belül el kellett hagynia otthonát. Hogy minden rendben menjen a költözéssel, egy halom robotot, valamint hősünket, Joule Adamset küldik előőrsként az új helyszínre, hogy ellenőrizze, amint a gépesített hadosztály megteremti a megfelelő környezetet a hamarosan érkező lakosság számára.

Ahogy azonban az ilyenkor lenni szokott, semmi sem a tervek szerint halad, így miután átvesszük Joule felett az irányítást, konkrétan egy üres és romos, enyhén poszt-apokaliptikus hatást keltő helyen találjuk magunkat, ahol a robotok többsége megőrült, a környék egyetlen humanoidjaként tehát a mi feladatunk lesz, hogy utánajárjunk a dolgoknak, és kiderítsük, hogy mi történhetett a háttérben.




A játék felütése tehát zseniális, és bár a lefestett világ több helyen is kissé a Mad Maxre hajaz, összességében képes maximálisan felkelteni az érdeklődésünket, ami a játékélményre egyaránt igaz lesz, hiszen egy olyan akciózáson, valamint ügyességi és logikai fejtörőkön alapuló akció-platformert álmodtak meg nekünk a készítők, amilyenre évek óta vártunk már PC-n – és Xbox One-on is! A ReCore játékmenetének egyik központi elemét természetesen a harc adja majd, hiszen az agresszív robotok lépten-nyomon utunkat állják a nyitottnak beállított, de a gyakorlatban sokszor kínosan feltűnő akadályokkal szabályozott világban, ezáltal nem igazán tehetünk mást, mint hogy szembeszállunk velük.

Az ütközetek gördülékenyek, első blikkre a külsőnézetes, fedezék nélküli csaták sablonját örökítik tovább, de jó hír, hogy a készítők egyáltalán nem elégedtek meg ennyivel, egy robotot ugyanis csak és kizárólag akkor teríthetünk majd le, ha megfelelő színű lövedékkel találjuk el. Noha ebből alapesetben szinte végtelen kombinációt ki lehetett volna dolgozni, azonban a fejlesztők valamiért megálltak néhánynál, így a színváltós és a különféle páncélozott masinák megjelenésén túl nem igazán kapunk más érdekességet, ami máris lefelé kerekítheti a szánkat, hiszen nagyjából 1-2 órányi játék után szinte mindent láttunk, amit látni lehetett.

A robotokat nemcsak azért takarítjuk majd el az útból, mert támadnak, hanem azért is, mert ez több szempontból is a továbbhaladás függvénye lesz. Belőlük tudunk ugyanis nagyobb mennyiségben úgynevezett plazmamagokat gyűjteni magunknak – néhány hasznos alkatrész mellett –, amelyek több szempontból is fontosak számunkra, leginkább viszont azért, mert csak akkor juthatunk majd el bizonyos pályarészekre, ha elegendő mennyiség áll belőle a rendelkezésünkre. A ReCore világát ugyanakkor érdemes alaposabban is felfedezni, hiszen minél több helyet kutatunk át, annál több értékes tárgyra és fejlesztésre bukkanhatunk.




A harcok és a gyűjtögetés mellett néhanapján ráadásként ügyességünket és agytekervényeinket is meg kell majd mozgatnunk az alkotás pályáin! Hősünk oldalán ugyanis lehetőségünk lesz platformokon ugrálni, magasabb helyekre eljutni, amelyek hol a sztori továbbtekeréséhez elengedhetetlenek, hol az imént említett fejlődési vagy craftrendszerhez szükséges alapanyagok beszerzéséhez, amelyekkel erősebbé és jobbá tehetjük magunkat, illetve felszerelésünket. Ami sokak számára kicsit fájdalmas pont lehet, hogy hiába fedezzük fel a játék óriási környezetét, sajnos nem találkozhatunk majd olyan extrákkal, amelyek ezt a csodálatos világot, illetve érdekes sztorit – amelyet egyszerűen röhejesen bontottak ki és zártak le a fejlesztők – alaposabban is kifejtik nekünk. Nincsenek mellékszálak, kapaszkodók, semmi olyan, ami fontos lenne ahhoz, hogy alaposabban beleélhessük magunkat a végeredménybe.

További érdekesség, hogy a készítők a játékmenetet még a fentieken túl is képesek voltak tovább bonyolítani, méghozzá Joule segédeivel, akik stílusosan robotok lesznek. Minden egyes gépi barát saját képességekkel bír, ezáltal segítségünkre lehetnek a harcban, de nagyon hasznos társaknak bizonyulnak majd az ügyességi feladványok leküzdésében is. Ennyi pozitívum után bizonyára mindenkiben felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért lett olyan rossz a ReCore? Leginkább azért, mert a készítők egyszerűen képtelenek voltak arra, hogy az újdonságfaktort hosszabb távon is fenntartsák a játékban, a második óra után tehát apránként ráunhatunk a monoton ellenfelekre, valamint a mókuskerékre, ami a felfedezés, gyűjtögetés és harc monoton triumvirátusából fakad.

Habár ez már alapból komoly gond, a Comcept azonban mindezt még rengeteg technikai problémával is megfejelte, de ezúttal nem is annyira a bugok, mint inkább a kissé rosszul optimalizált rendszerek, illetve a hosszabb, gyakran percekben mérhető töltési idők jelentik az igazán nagy bajt. Ha például egy fontosabb ellenfélnél tízszer elhalálozunk – a nehézség és a taktikus megközelítés miatt ez egyáltalán nem fikció –, akkor csak a töltési időkkel elmehet majd akár 15-20 perc is, ami rendkívül idegőrlő lehet a küzdelem hevében. Pláne, ha az automatikus mentésnek sikerül egy olyan ponton megragadnia a pillanatot, ahonnan szinte lehetetlen fordítani, vagy túlélni a csatát.




Grafika: Nemcsak a technikai oldalról vannak azonban komoly gondok az alkotással, hanem a grafika tekintetében is, ezáltal bár összességében stílusos és jól mutat mindaz, amit látunk, de messze nem felel meg a kor követelményeinek. Xbox One-on talán elmegy, de ez a hullámzó teljesítmény, valamint ezek a kopottas textúrák számítógépen már évek óta ósdinak tekinthetők. Természetesen ennek ellenére sem rossz a végeredmény, pláne a nagyszerűen lefestett hangulat, de összességében csak elfogadható az egész, amit a hosszú töltési idők teljesen átlagosra redukálnak – az optimalizálás teljes hiányáról nem is beszélve.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Habár sok lehetőségünk lesz a ReCore keretein belül – értsd: harcolhatunk, ügyeskedhetünk, robotokat irányíthatunk –, azonban a készítők meglepő módon sikeresen megalkottak egy olyan rendszert, amely az irányítás terén egészen jól működik. A kezelőfelület például egészen letisztult, a harcok sem jelentenek komolyabb problémát ezen a téren, egyedül az ügyességünkre hajazó pillanatok okozhatnak nagyon sok fejtörést néhány apróság mellett.

Játszhatóság: Hiába ordítanak a ReCore minden eleméből a kooperatív elemek, a készítők nem pazarolták az idejüket arra, hogy többjátékos élményekkel dobják fel a végeredményt. Mindez nem véletlen azok után, hogy a kampányból sem tudunk 8-10 óránál többet kihozni, hiába járjuk be az összes helyszínt, és gyűjtünk össze minden egyes apróságot.

Intelligencia, nehézség: Sem a nehézség, sem a mesterséges intelligencia tekintetében nem kell majd túlontúl kiemelkedő dologra számítanunk a ReCore-tól, ezáltal az ellenfelek jönnek, és teszik a dolgukat, de azért nem esünk hasra tőlük, így az intelligenciájuktól sem. Pedig ha a készítők jobban odafigyeltek volna minderre, abban az esetben a harcok még hosszabb távon is izgalmasak, élvezhetők maradtak volna. Érdekesség egyébiránt, hogy néhány főellenfél olyannyira nehézre sikeredett, hogy pár pillanatig a Dark Souls-sorozat szelleme is megidéződhet előttünk az ütközetek során, tehát ezen a téren is hullámzó egy kicsit a játék teljesítménye.

Hangok, zene: Sem a hangok, sem a zenék tekintetében nem kínál semmi kiemelkedőt a ReCore, ezáltal minden a helyén van, minden jól hangzik, de garantáltan nem akad majd meg a fülünk egyetlen szinkronon, dallamon vagy effekten sem. Márpedig itt aztán brillírozhattak volna az alkotók!

Összegzés: A ReCore az idei esztendő sokadik olyan videojátéka lett, amiért joggal vérezhet a szívünk, hiszen teljességgel érthetetlen, hogy miként lehetett egy ilyen jó alapötletet ennyire elrontani a készítőknek. Keiji Inafune és csapata ugyanis képtelen volt megfelelő tartalmat varázsolni a játékba, de az egyes rendszerek kidolgozása sem sikerült maradéktalanul, a technikai bakik és a felemás grafika pedig teljesen megölik az élményt, ha pedig a sztori miatt szeretnénk a végére érni, akkor is hatalmas csalódással kell majd lezárnunk a történetet. Nem lehetetlen megszeretni a végeredményt, sőt mi több, a különleges világ miatt bizonyára sokakat beszippant majd, de hiába szerették például sokan a Lost Planet-sorozatot is, ma már szinte csak a legnagyobb rajongók emlékeznek rá. Reménykedjünk abban, hogy a ReCore kap majd egy második bizonyítási lehetőséget, hiszen egy talpraesett csapat csodát tudna művelni ezekkel az alapokkal.