Cossacks 3

Kiadó: GSC Game World
Fejlesztő: GSC Game World
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4300 1,8 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 3800+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GS vagy ATI Radeon HD 2600 Pro grafikus kártya, 1 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-3470 3,2 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Cossacks-sorozat, Age of Empires-sorozat
Kategória: stratégia

A Cossacks 3 képében egy újabb legendás stratégiasorozat térhetett vissza közénk, de akárcsak például a Stronghold esetében, úgy most sem lehetünk maradéktalanul elégedettek a végeredménnyel. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért is sírtunk és nevettünk egyszerre a GSC Game World alkotásán!

Az ukrán GSC Game World csapata az ezredfordulót és a Cossacks: European Wars megjelenését követően kis túlzással azonnal felírta magát a valós idejű stratégiák térképére, hiszen képesek voltak valami olyan dolgot alkotni, amit korábban még senkinek sem sikerült. Hiába létezett ugyanis akkoriban már az Age of Empires-sorozat, a háborúzás terén nem kínált túl összetett rendszert, és hiába jelent meg éppen akkortájt a Shogun: Total War, ebben azonban szinte csak a háborúzás kapta a főszerepet, a gazdasági menedzsment viszont teljesen a háttérbe szorult, de inkább más irányt vett, ezáltal szükség volt egy olyan alkotásra, ami köztes utat kínált a két véglet között.

Bizonyára nem teljesen szánt szándékkal, de az első Cossacks ezt az űrt tudta betölteni, hiszen az alapok tekintetében nagyjából ugyanazt kínálta, mint az Age of Empires-játékok, azonban a csatározás tekintetében sem korlátozott minket, tehát óriási, akár több száz fős seregeket is harcba küldhettünk, és olyan taktikákat vethettünk, amelyekről korábban csak álmodoztunk. Nyilvánvaló, hogy a játékosok imádták a végeredményt, amihez 2005-ig több kiegészítő, valamint a napóleoni háborúkat feldolgozó folytatás is berobogott. Az elmúlt 10 esztendőben azonban a franchise parkolópályán állt – főként a S.T.A.L.K.E.R. miatt –, de néhány héttel ezelőtt derült égből villámcsapásként ért minket a hír, hogy az ukránok újra előkapták a fiókból a sorozatot, hogy elkészítsenek nekünk egy vadonatúj részt.




Ez lett a Cossacks 3, ami sajnálatos módon messze nem egy teljesen új epizód lett, hanem a 15 évvel ezelőtti Cossacks: European Wars egy modern feldolgozása, amit bár a készítők szeretnének tagadni, de összességében nem lehet, és felesleges is ilyesmit tenni, hiszen akik nem játszottak az eredetivel, azoknak úgyis mindegy lesz, akik viszont imádták azt, rögtön rájönnek a turpisságra. Ennek megfelelően az alapjáték és a hozzá készült két nagyobb kiegészítő vár ránk egyetlen csomagba gyúrva, amivel visszarepülhetünk a 17-18. századi Európába, hogy tucatnyi választható nemzet oldalán belevethessük magunkat a kor legnagyobb ütközeteibe és konfliktusaiba, legyen szó akár a harmincéves-, akár az osztrák örökösödési háborúról, hogy csak a legnevesebbeket emeljük ki a sorból.

Akárcsak a nagy elődben, úgy természetesen most is minden egyes nemzetnek meglesz a maga sajátossága, ezáltal az egyéni építészeti stílus mellett az eltérő technológiák, fejlesztések és egységek, amelyek többsége természetesen még mindig csak a külsőségek tekintetében különbözik majd egymástól, az alkalmazható taktika és egyebek terén nem várható eltérés. Hogy mégis mi változott a 2000-ben megjelent eredeti, és a néhány nappal ezelőtt megjelent harmadik epizód között? Talán meglepő lehet, de a grafikát és néhány finomhangolást leszámítva semmi!

Ebből kiindulva az akkor íródott játékteszteket szinte hiánytalanul ide lehetne másolni, hiszen biztosan minden szava igaz lenne a most megjelent alkotásra is. Kár lenne azonban ilyen egyszerűen elintézni mindezt, hiszen a Cossacks 3 régóta nem látott mosolyt és elégedettséget csalt az arcunkra a múltidéző játékmenettel, amihez hasonló érzések ma már szinte csak a Blizzard műveiben árasztanak el minket.




Merthogy miről is szól az alkotás? Elsődlegesen arról, hogy felépítsünk magunknak egy erőteljes és működőképes gazdaságot, aminek az alapja a Városháza. Eköré építhetünk fel különféle bányákat, malmokat, favágó bódékat, házikókat, majd később piacot, kovácsot, laktanyát, kikötőt, templomot, akadémiát és így tovább. Minden egyes épületnek megvan a maga feladata, ezáltal az elsőként felsoroltaké nyilvánvalóan az, hogy nyersanyagokat – ételt, aranyat, szenet, fát és szenet – biztosítsanak a lakosság, illetve a folyamatos fejlődés számára. Minél több alapanyag áll ugyanis a rendelkezésünkre, annál jobb épületeket állíthatunk fel a dolgozók által, és annál többféle lehetőséget érhetünk majd el mind gazdasági szempontból, mind a katonai hadjáratok során.

Az egyes építmények természetesen külön is fejleszthetők, így gyorsabb bányászatot, speciális egységek gyártását vagy más egyéb lehetőséget érhetünk el egy-egy megfelelő szintlépés után, miközben folyamatosan fenn kell tartanunk az egyensúlyt, és biztosítani az erős gazdasági hátteret a katonaság számára, hiszen a Cossacks 3 másik fontos alapelemét a háborúzásban kereshetjük. Ha nincs elég élelmünk, embereink elhaláloznak, ha nincs elég fém vagy arany, nem lesz muníciójuk, amivel lövöldözhetnének, egyszóval a játékban nagyon oda kell figyelni arra, hogy mindent egy erős gazdaságra építsünk fel, ami a kampány egyes küldetéseiben nem okoz majd gondot, de minél jobban beleássuk magunkat, annál több kihívással találkozhatunk ezen a téren.

A gazdasági menedzsment és a birodalomépítés tehát a Cossacks 3 keretein belül még mindig zseniális, a gondtalan gyerekkort idézi minden egyes pillanata, ami részben igaz a csatározásra is, noha itt azért már találkozhatunk pár olyan dologgal, amelyeket akkoriban elnéztünk – a technológia fejletlensége miatt –, 2016-ban azonban már képtelenek vagyunk rá. Először azonban lássuk magát a háborúzást! Mint említettük, mindennek az alapja az erős háttérbirodalom, valamint a megfelelő épületek megléte, amelyekkel a legkülönfélébb gyalogos és lovas egységeket gyárthatjuk majd le, szuronyosokat, lőfegyvereseket vagy éppen szablyásokat, de természetesen a nehéztüzérséget sem kell nélkülöznünk, ezáltal ágyúkat is hadrendbe állíthatunk, ha úgy hozza a szükség, és éppen ostromra készülünk.




Mivel a sorozat legnagyobb jellegzetessége volt, ezért most is egyszerre akár több száz egységünk is megjelenhet a csatamezőn, akiket csapatokra osztva, különféle alakzatban küldhetünk rá az ellenfélre. Mindennek óriási jelentősége van – akárcsak a taktikázásnak –, ugyanakkor itt érdemes kiemelni, hogy a készítők még arra sem voltak képesek ezzel kapcsolatban, hogy a 16 évvel ezelőtt még elnézett hibákat és problémákat orvosolják, illetve a mai elvárásokhoz igazítsák. Egy Company of Heroes 2 vagy egy Total War: Warhammer után ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy egy valós idejű stratégiában is lehet nagyszerű mesterséges intelligencia, sőt az egységek útkeresése is megfelelően programozható.

Az ukránok azonban erre nem voltak képesek, hadseregünk tehát nagyjából addig rendelkezik egységes kiállással, amíg felállítjuk őket a csatamezőn, de amint megkezdődik az ütközet, óriási fejetlenség támad, mert a Cossacks 3 még mindig nincs felkészítve arra, hogy esetenként akár több ezer fős ütközeteket jelenítsen meg a képernyőn. Még nagyobb a gond, hogy elég nehézkes az egységkezelés és az irányítás, de az egyes katonák mesterséges intelligenciája is hagy maga után kívánnivalót, főként az említett útkeresés tekintetében. Gyakran megeshet majd például, hogy egy egység néhány tagja reagál a kiadott parancsra, a többiek viszont csak néznek, mint borjú az új kapura, mert éppen előttük van egy fa, vagy egy domb.

Márpedig állítólag a készítők odafigyeltek arra, hogy a Cossacks 3-ban minden modernebb legyen, ezáltal például a csatatéren már számítanak a földrajzi viszonyok, de finomítottak az ágyúlövedékek fizikáján is, ám őszintén szólva mindebből semmit sem érezhetünk a gyakorlatban. Másfél évtizeddel ezelőtt ugyanis még elnéztük, hogy a munkások beleakadtak egymásba a nagy sürgés forgás során, vagy a katonák egy helyben meneteltek egy nagy kőszikla előtt, mint ahogyan azt is, hogy a mesterséges intelligencia olyan kiszámíthatatlan, mint az áprilisi időjárás, de mindez 2016-ban már inkább a kellemetlen kategóriát erősíti. Ezért írtuk a teszt elején azt, hogy nevettünk, ámde sírtunk is sokat a játék alatt, hiszen egy igazi múltidéző klasszikus, egy igazi gyöngyszem is születhetett volna az ukránok kezei között.




Grafika: Amivel kapcsolatban a Cossacks 3 a legjelentősebb fejlődést mutatja az alapanyaghoz képest, az nyilvánvalóan nem más, mint a küllem. A grafika ugyanis egészen maira sikeredett, és bár nem tartozik a legszebb stratégiák közé, bőven ott van az élbolyban, hovatovább elképesztő a változás az eredetihez mérten, sőt a GSC Game World az optimalizálás tekintetében is remekelt, tehát megérdemli a végeredmény a közepesnél jobb értékelést, de azért egy Total Warhoz nyilván nem lehetne hasonlítani a látottakat. Az egységek például egészen súlytalanok, a háborúban hatalmas színfoltként olvadnak össze, a hajók könnyedén átsiklanak egymáson és így tovább. Az ilyen „apróságok” manapság már nem megengedhetők!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület tekintetében a Cossacks 3 sok újdonsággal nem szolgál, mondhatni a jól ismert kliséket használták fel újra a készítők, ami sajnálatosan az irányításra is igaz. Hiába nőttek meg ugyanis a monitorok az elmúlt 15 évben, még ez sem elegendő ahhoz, hogy gördülékenyen tudjunk irányítani egyszerre ötnél több egységet, vagy átlássunk egy ennél nagyobb létszámú ütközetet. Ez pedig azért elég nagy probléma, mert lesznek olyan helyzetek, amikor több száz katona is a csatamezőn lesz egyszerre, gyakran 9-10 egységre osztottan, és a harc hevében ember legyen a talpán, aki a képernyő tologatásával ráakad majd a keresett egységre.

Játszhatóság: Habár egyelőre csak 12 nemzet kapott helyet a Cossacks 3-ban, a közelgő DLC csomagokkal azonban további országokkal bővül a felhozatal, de így sem panaszkodhatunk, hiszen szinte kétjátéknyi tartalom kapott helyet a végleges változatban, ezáltal csak az több hétre elegendő kikapcsolódással szolgál, hogy átverekedjük magunkat a kampány küldetésein. A többjátékos ütközeteket pedig akkor még szóba sem hoztuk!

Intelligencia, nehézség: Amivel a készítők meglepő módon megragadtak a 16 évvel ezelőtti szinten – pedig nem kellett volna –, az leginkább a mesterséges intelligencia, amely több tekintetben is kritikán alul teljesít, ebből kifolyólag pedig a nehézség is elég kiszámíthatatlan lett. Sokkal többet vártunk ezen a téren a Cossacks 3-tól, hiszen ez ebbe a formában nem más, mint az eredeti arcátlan lenyúlása.

Hangok, zene: Noha a szinkronok és a hangeffektek terén egészen átlagos összképet fest le előttünk a játék, azonban a zenék meglepően kellemesre sikeredtek benne. Mindez olyannyira igaz, hogy a háttérben felcsendülő dallamok önálló hallgatnivalóként is könnyedén megállnák a helyüket!

Összegzés: A Cossacks 3 mindent összevetve korántsem lett egy rossz játék, azonban biztosak vagyunk abban, hogy legalább ugyanennyien gondolják ennek az ellenkezőjét. A helyzet ugyanis az, hogy aki játszott az ezredfordulón megjelent első résszel, az bizonyára az első percektől az utolsókig imádja majd a múltidéző mivoltából fakadóan, sőt képes lesz elnézni a legnagyobb hibáit is, aki viszont csak most találkozik először a sorozattal, az biztosan értetlenül áll majd a maradi megoldások és hiányosságok előtt. A GSC Game World alkotása ugyanis egyáltalán nem lett rossz, csak meg kell tanulni a helyén kezelni, és ebben az esetben könnyedén egy örök szerelem is válhat belőle. Persze ennek ellenére is szomorúak vagyunk, hogy az ukránok képtelenek voltak minden téren modernizálni ezt az örök klasszikust.