Gears of War 4

Kiadó: Microsoft Studios
Fejlesztő: The Coalition
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3470 3,2 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 80 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-9590 processzor, Nvidia GeForce GTX 1080 vagy ATI Radeon R9 FURY X, 16 GB RAM, 80 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Gears of War-sorozat
Kategória: külsőnézetes akciójáték

Új résszel jelentkezett a fedezékalapú akciójátékok koronázatlan királyának tartott Gears of War-sorozat, amelynek aktuális epizódja inkább lett egy korrekt rutinmunka, semmint egy útmutató alkotás. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!

Amikor majdnem pontosan 10 évvel ezelőtt, 2006. november 7-én megjelent a boltok polcain a Gears of War, az Epic Games minden kétséget kizáróan történelmet írt, hiszen egy olyan újdonsággal lepte meg az aktuális generációt, amilyenhez fogható friss címet már a PS4 és az Xbox One megjelenése óta várunk a feldolgozások és folytatások tengerében. Nem véletlenül volt tehát bennünk hatalmas a drukk, amikor kiderült, hogy jön a sorozat negyedik számozott epizódja, amelyet egy viszonylag kezdőnek tekinthető csapatra bízott a Microsoft. Habár sikerült ugyan a The Coalition berkeibe olyan legendákat is becserkésznie a kiadónak, mint Rod Fergusson – avagy a korábbi részek vezető producere –, összességében mégis rettegtünk attól, hogy valami balul sül el, hiszen ezúttal nem egy Kinect-játékkal volt dolguk, amivel kapcsolatban a csapat korábbról rengeteg tapasztalatot gyűjtött – a Microsoft Flight kivételével ugyanis eddig szinte csak a mozgásérzékelős szenzorhoz szolgáltattak tartalmakat.

Egy ilyen háttérrel még jobban tartottunk attól, hogy a Gears of War 4 nem lesz méltó a nagy elődökhöz, de legalábbis a legendás első részhez, hiszen akár telepakolják újdonságokkal, akár csak a papírformát hozzák, a rajongók és a szakma darabokra cincálja a végeredményt. Így is lett, azonban nem érheti negatív kritika a fejlesztőket, hiszen ők érezhetően mindent elkövettek annak érdekében, hogy a játék jól sikerüljön, és bár határozottan az volt a céljuk, hogy az első epizódot másolják le, illetve alkossák meg újra, azért önmagában több olyan újdonságot is bevezettek, ami üde színfoltként jelent meg a kampány során.




Sőt mi több, a Gears of War 4 egy olyan nagyszerű történettel indít, ami tökéletesen megmagyarázza, hogy miért is kell nekünk újra visszatérni a Sera bolygóra. Kicsit olyan érzése lehet az embernek a játék során, mint a legutóbbi Star Wars-mozifilm esetében, hiszen visszatérnek egykori hősök megöregedett másai, ellenben bekapcsolódnak a sztoriba olyan ikonikus fiatal karakterek, amelyekre nagyszerűen rá lehet majd építeni a későbbi epizódokat. A játék egyébiránt a Gears of War 3 után mintegy 25 esztendővel veszi fel a történet fonalát. A nagy háború óta felnőtt egy egész generáció, így a Sáskákat sokan már csak szüleik és nagyszüleik elbeszéléseiből ismerik.

A halálos Imulsion Countermeasure fegyver tehát hatékonynak bizonyult, mind egy szálig kiirtotta a planétáról az ellenséges faj maradékát, azonban magával hozott egy kellemetlen mellékhatást is, a természet megzavarodását. A Sera felszínének időjárása ezzel teljesen kiszámíthatatlanná vált, a lakosság pedig csak és kizárólag a városok falain belül érezheti biztonságban magát a féktelen viharoktól, noha azért természetesen vannak olyanok, akik odakint próbálnak szerencsét. Ebbe a sajátos környezetbe csöppenünk majd bele Marcus Fenix fiaként, aki bár még csak nyomokban sem emlékeztet apja tankszerű karakterére, de azért nem esett messze az alma a fájától, hiszen barátai oldalán benne is megvan a harciasság, amikor tehát először átvesszük felette az irányítást, akkor is éppen valami rosszban sántikál, egészen pontosan egy gépet szeretne eltulajdonítani a COG egyik építkezéséről.

A küldetés azonban balul sül el, de a hatóság megjelenése a kisebbik probléma, lévén az ifjú titánok valami olyan dologra bukkannak rá, amiről azt hitték, hogy soha nem kell személyesen megtapasztalniuk. Belebotlanak ugyanis egy új szörnyetegfaj első képviselőibe, akik kis híján rögtön el is teszik láb alól hőseinket, akik egy tapasztalt öreghez, egészen pontosan Fenix bácsihoz rohannak segítségért annak érdekében, hogy némi tapasztalat, fegyver és páncél biztosításával segítsen nekik szembeszállni az új fenyegetéssel, amit szeretnének még csírájában elfojtani.




A sztori röviden és tömören tehát egy ilyen zseniális felütéssel veszi kezdetét, rögtön beledobva minket a dolgok sűrűjébe, és biztosítva számunkra mindazt, amiért egyszerűen odáig voltunk a Gears of War-sorozat korábbi epizódjaiért. Habár tény és való, hogy az elkövetkezendő 8-10 óra során túl sok meglepetés nem vár majd ránk, de a Marcus Fenix-vonal és a finálé azért egészen kellemesnek nevezhető ahhoz, hogy a végeredményt bőven odailleszthessük az első epizód mellé. A később érkezett részekhez mérten pedig a cselekmény most lényegesen jobban sikerült, ami igaz lesz a játékban bejárható helyszínek többségére is – a külső területek kifejezetten hangulatosra sikeredtek –, tehát a végeredmény minden elemében egy hamisíthatatlan Gears of War.

Ennek megfelelően lesz itt sok-sok sötét, ipari és futurisztikus hatású helyszín, amelyek többsége egészen zártnak és szűkösnek tekinthető, illúziórombolóan műanyag akadályokkal, és a már 2006 óta ismert klisé-fedezékekkel, amelyek nyilván elmaradhatatlan kellékek voltak most is, de ennél azért sokkal nagyobb kreativitást reméltünk a készítők részéről. Ha már szóba kerültek a pályák és a környezet, itt érdemes kiemelni, hogy a The Coalition milyen nagyszerűen kihasználta az alapkoncepcióba foglalt természeti katasztrófák folyamatos jelenlétét, ezáltal többször is harcolhatunk majd viharban, aminek során előnyünkre fordíthatjuk például az óriási szelet, így a hagyományos fegyveres konfliktusrendezés mellett akár a tereptárgyakat is segítségül hívhatjuk ahhoz, hogy leszámoljunk néhány ellenféllel.

Ez a fajta kreativitás már évek óta hiányzott a műfajból, ezúttal azonban visszatért, az eszetlen lövöldözés helyett ezáltal nagyon gyakran meg kell járatnunk agytekervényeinket is ahhoz, hogy továbbjussunk egy következő helyszínre, vagy csak szimplán könnyebben átverekedjük magunkat a meglepően változatos és az univerzumhoz tökéletesen passzoló új ellenfeleken. Ami kicsit probléma azonban, hogy ezekből a pillanatokból nagyon kevés van a játékban, amely olyannyira visszavezet minket 2006 tájékára, hogy már-már hiányoztak a mély szerepjátékos elemek, amelyek manapság szinte minden hasonszőrű alkotásban megtalálhatók. Itt azonban nem lesznek, csak és kizárólag a harcra kell koncentrálnunk, ami jó hír a régi rajongóknak, ám óriási meglepetés lehet azoknak, akik csak pár éve kezdték a szakmát.




Mindebből talán már kitalálható, hogy a Gears of War 4 a játékmenet tekintetében nagyjából annyit változott, mint a tojás az évmilliók során, ergo szinte semmit, így még mindig az intenzív külsőnézetes ütközetek játsszák benne a központi szerepet, a jól ismert fedezékalapú megoldással párosítva, közelharci lehetőségekkel, brutális fegyverekkel és csapatos küzdelmekkel kiegészülve. Aki tehát betölti a játékot, az rögtön érezheti majd azt a semmivel sem összehasonlítható hangulatot, amely hamisíthatatlanul csak és kizárólag erre a sorozatra jellemző.

Nem kell tehát óriási újdonságokra sem számítani, a negyedik rész csupán egy nagyon jó folytatása lett az előző részeknek, és bár akadnak vele problémák, sőt nagyon sokan a jelentősebb változásokat is hiányolhatják, de végtére is jobban jártunk ezzel, mint egy önmagából kifordult új résszel. Ellenben aki nem tud örülni annak, hogy itt egy új Gears of War a megszokott minőségben, valamint egy olyan alaphelyzettel, amely potenciálisan tökéletes lehet arra, hogy még legalább két-három részt megtöltsön az aktuális generációban, az bizonyára már korábban telítődött Marcus Fenix kalandjaival.

Mindez pedig annak ellenére is igaz, hogy a Gears of War 4-ben nemcsak egyjátékos élmények várnak ránk, hanem természetesen multiplayer is. Ezen a téren főként a jól megszokott sajátosságokban lesz részünk, de érdemes kiemelni a kooperatív módban is átélhető kampányt, valamint a sorozat egyik jellegzetességének számító Horde harmadik generációját, amelynek a lényege, hogy öt ifjonti szörnyvadász oldalán megpróbáljuk túlélni a sorozatosan erősödő hullámokban ránk szabaduló ellenfelek támadásait. Sok újdonság tehát ezen a téren sem tapasztalható, inkább csak apróbb finomhangolásokat mertek meglépni a The Coalition fejlesztői, ami nagy általánosságban a teljes végeredményre igaz.




Grafika: Noha egyáltalán nem tekinthető csúnyának a Gears of War 4 grafikája, azonban egy ilyen gépigényhez mérten mi lényegesen magasabb szintet vártunk a pályákon, amelyek többsége se nem nagy, se nem látványos. Noha vannak kivételek, az eltúlzottan szép átvezetőkhöz mérten viszont kissé olyan a játék, mintha egy tőrt döftek volna a szemünkbe, de nem érdemes a belső terek többségét sem alaposabban szemügyre venni, mert a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy miként is próbáltak spórolni a fejlesztők az erőforrásokkal.

Optimalizálásról egyébiránt egyáltalán nem beszélhetünk, ha teljes pompájában akarjuk élvezni a végeredményt, akkor valóban kell neki már full HD felbontásban a 16 GB RAM és a 4 GB V-RAM, amit az összhatás egyáltalán nem indokol meg. Emiatt a pontlevonás maximálisan jogos még annak ellenére is, hogy a küllem egészen kellemes összhatást kelt, és főként a külső helyszínekre egyszerűen jó ránézni. Mindezt pedig még az a néhány grafikai bug sem tudja elrontani!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Gears of War 4 az Xbox One-exkluzívnak indult alkotások gyerekbetegségeitől szenved PC-n az irányítás tekintetében, így hiába a kiváló kezelőfelület, billentyűzettel és egérrel nem a legszerencsésebb nekilátni a kalandoknak, hiszen rengeteg kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat egy olyan kontrollerrel, amelyen legalább egy stick is van. Mindez pedig nem is annyira a célzás, mint inkább a fedezékhasználat és a kamerakezelés kapcsán különösen igaz!

Játszhatóság: A kampány kellemesen hosszúra, összességében 8-10 órásra sikeredett, amit érdemes kooperatív módban is átélni néhányszor – így adja ki igazán az ízét a sztori –, és bár egyedül az újrajátszhatósági faktor nem túl magas, a többjátékos módot nagyon sokan talán még hónapokkal a megjelenés után is betöltik majd. Ha a szabvány, mondhatni futószalagon gyártott kompetitív ütközeteket talán nem is, de a Horde játékmódot garantáltan!

Intelligencia, nehézség: Nincs különösebb gond sem a nehézség, sem a mesterséges intelligencia terén a játékkal, sőt megkockáztatom, hogy a korábbi részek kódsorait vették alapul ezen a téren a programozók, hiszen amennyiben megtaláljuk a magunk szintjét, akkor igazán kellemes élmények várnak majd ránk. Persze azoknak sem kell aggódniuk, akik szeretnek minden egyes fedezékért külön megküzdeni, csak beállítás kérdése az egész.

Ami kicsit hátrány lehet sokak számára, hogy a már-már unalomig ismert formában letett fedezékek vagy a szűkös terek sem nekünk, sem az ellenfélnek nem tudnak új taktikázási lehetőséget biztosítani, éppen emiatt hiába is van jól működő mesterséges intelligencia, ha a szörnyek képtelenek kihasználni, emiatt pedig pályáról pályára kacsavadászatra hasonlító élmények várnak majd ránk.

Hangok, zene: Nem vágtuk magunkat hanyatt különösebben a Gears of War 4 zenéitől és szinkronjaitól sem, így bár a dallamok a kellemes kategóriát képviselik, a szinkronok azonban egészen jellemtelenek lettek. Elég csak felhozni példának főhősünket, avagy a kis Marcust, aki – a neves szinkronszínész ellenére – apjához mérten eléggé belesüllyed az átlagba, és sajnos a többiek esetében sem sokkal jobb a helyzet.

Összegzés: A Gears of War 4 mindent összevetve nem lett más, mint egy becsületes iparos munka, amelyben ott bujkál a régmúlt minden hagyatéka, a jól megismert sajátosságok, de mellettük azért természetesen egy csipetnyi jövő is, egyfajta betekintő abba, hogy miről is szól majd a sorozat az elkövetkezendő években. Kétség sem férhet ugyanis ahhoz, hogy lesz folytatás, ameddig ugyanis ezt az elvárható szintet meg tudja ütni a The Coalition, addig a legnagyobb rajongók biztosan elégedettek maradnak, és nincs ok az aggodalomra. Nyilván vannak hibái, lehetett volna itt és ott is jobb egy kicsit, de ha eddig szeretted a sorozatot, az ötödik résszel sem lesz különösebb problémád!