Shadow Warrior 2

Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Flying Wild Hog
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-6300 3,8 GHz-es vagy AMD APU A10-5800K Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 14 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-5675 3,1 GHz-es vagy AMD APU A10-7850K Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 14 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Shadow Warrior, Doom
Kategória: FPS

Új epizóddal tért vissza közénk a Doom és a Duke Nukem szemtelen mostohatestvéreként számon tartott Shadow Warrior, amelynek második része sokkal nagyobbat villantott, mint azt korábban reméltük. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!

Az ezredfordulót követően egy jó évtizedig el sem tudtuk volna képzelni, hogy az öncélú, kizárólag a kaszabolásra építő FPS-ek egyszer még valamikor komoly szerepet játszhatnak az iparban. Az utóbbi néhány évben azonban jelentős változás történt, így sorban tértek vissza a főként már a kilencvenes években megunt belsőnézetes lövöldék, a Serious Sam, a Duke Nukem, a Doom vagy éppen a Shadow Warrior, amelyek rendre bebizonyították, hogy egy FPS-t nemcsak történettel, hanem anélkül is lehet még izgalmasan tálalni napjainkban.

Az említett sorozat aktuális tagjai ugyanis mind-mind remekül sikerültek, imádtuk őrült Samut, hatalmasat nosztalgiáztunk a Duke Nukem Foreverrel, aztán múltidéző hangulattal, de mégis modern köntösben térdepeltetett minket kukoricára a Doom, és nagyon tudtuk élvezni az első Shadow Warrior katanás kaszabolását, illetve brutalitását is. Magunk között szólva persze megállapítható, hogy ha csak ezt a négy címet állítjuk egymás mellé, akkor utóbbit tekinthetjük a leggyengébbnek, ami nem véletlen, hiszen a 3D Realms alkotását már a kilencvenes évek végén is sokan úgy emlegették, mint egy, a Duke Nukem 3D-ből kimaradt ötletek gyűjteményét, amely a modern technológiával és grafikával tálalva sem vált kultuszjátékká.




A Flying Wild Hog maroknyi csapata azonban mégis képes volt kellemes nosztalgiát előcsalni belőlünk a segítségével, hovatovább eszünkbe juttatta, hogy a franchise sokkal nagyobb potenciállal rendelkezik, mint azt korábban gondoltuk volna. Éppen ezért nagyon lelkesek voltunk, amikor kiderült, hogy jön a folytatás, amellyel a lengyel fejlesztők végre sokkal jobban elrugaszkodhattak az eredetitől, és óriási szerencsénkre meg is tették mindezt, hiszen a Shadow Warrior 2 a maga nemében egy kellemes meglepetés lett. Ne szaladjunk azonban ennyire előre!

Mivel nem titkoltan az első epizód egyenes folytatásáról van szó, ezért a sztori mintegy öt esztendővel az előd eseményei után játszódik. Főhősünk újra Lo Wang, egy modern nindzsa, aki olyan szemtelen, macsó és egyben vagány stílussal rendelkezik, hogy Duke Nukem mellett garantáltan képes lenne kiakasztani a tesztoszteronmérőt. A játék indítását követően Wang éppen békésen kocsikázik egy világvégi, csodálatos környezetben, amikor váratlanul furcsa lények, démonok, robotok és egyéb rémségek rontanak rá a semmiből.

Hogy kerültek ők ide? Nem tudni biztosan, de a másik dimenzió vélhetően újra megnyílt, így a probléma ismételten adott. Mindehhez pedig nagy valószínűséggel köze lehet annak az alvilági ügynöknek is, akit egy rejtélyes démon megszáll, és akinek szellemét egy varázsló átmenetileg Wang testébe költözteti át. Mivel az ügynök történetesen egy hölgy, ezért a folyamatosan őrült, nemek közti harcra épülő párbeszédek szinte átszövik a teljes cselekményt, aminek során nemcsak az lesz a feladatunk, hogy szembeszálljunk több seregnyi csúnyasággal, hanem az is, hogy segítséget nyújtsunk ennek a rejtélyes nőnek.

A történet bár sokáig egy helyben toporog, nagyjából a játék háromnegyedéig szinte semmi sem történik benne, de utána meglepően beindulnak az események, és ugyan a kliséhalmozás folyamatos, ellenben az említett fordulópont után egyre több utalás lesz például az első részre, és egyre komolyabb értelmet nyer a sok-sok küzdelem is.




A Shadow Warrior 2 az alapok tekintetében szinte semmit sem változott az előző részhez képest, ezáltal ismét egy erőteljesen japán hangulatú, sci-fi- és steampunk-elemekkel, valamint a démonvilággal és a szamurájok sajátosságaival felvértezett FPS vár ránk, amelyben brutálisabbnál brutálisabb ütközeteket abszolválhatunk majd egy tipikusan bunkó főhős oldalán, akinek egójánál talán csak a fegyvertára nagyobb. Míg azonban az első rész szinte csak és kizárólag arról szólt, hogy menjünk, és zúzzunk le mindenkit, aki szembejön velünk, addig a folytatás ezen a téren igazán jelentős változást tudott felvonultatni, hiszen akár tetszik, akár nem, de a Shadow Warrior 2-t is utolérték a szerepjátékos elemek.

Mielőtt bárki sikítófrászt kapna, ez messze nem olyan nagy probléma, mint amilyennek elsőre tűnik! Példának okáért minden eddiginél nagyobb pályák várnak majd ránk, amelyeket egy központi helyszín, kvázi a főhadiszállásunk köt össze egymással, és ahová mindig visszatérhetünk egy-egy feladat teljesítését követően. Ebből a struktúrából kifolyólag nem kell többé beérnünk a főküldetésekkel, hiszen a központban több karaktert is felkereshetünk, akik újabb feladatokkal látnak el minket, méghozzá némi pénzjutalom és egyéb extrák reményében, így amennyiben belefáradtunk a sztori felgöngyölítésébe, és csak egy kis céltalan öldöklést akarunk, elegendő lesz elvállalnunk pár mellékest hozzá.

Persze nagy változatosság itt sem vár ránk, hiszen akár fő, akár alárendelt feladatokat végzünk, minden esetben az lesz a legfontosabb célunk, hogy mindenkit ledaráljunk a pályákon, és közben összegyűjtsünk, esetleg megszerezzünk valamit, netán eltakarítsunk az útból egy nagyobbacska ellenfelet. Merthogy főbb ellenfelek ezúttal is gyakran színesítik majd az utunkat, és bár érzetre az igazán kemény bossok mintha eltűntek volna, azért a kihívás mértéke egy fikarcnyit sem csökkent.

Mindez tökéletesen alátámasztható azzal, hogy a pályákon – amelyek között találunk elég unalmas darabokat is, noha az erdőktől kezdve a futurisztikus városokon át szinte minden felbukkan a listán – tonnányi szörnyeteg ront majd ránk szinte minden lépésnél. Ha belefutunk egy komolyabb szörnyfészekbe, egyszerre akár egy kisebb sereg is az életünket követelheti, ami a csúfságok sokszínűségéből kifolyólag igazán komoly odafigyelést igényel, hiszen szinte mindegyik ellenfélhez más és más fegyvert ajánlatos használni. Apropó fegyverek! Ha valamiből, akkor ebből nem lesz hiány a Shadow Warrior 2-ben, lévén lényegesen jelentősebb arzenál vár majd ránk, mint legutóbb.




A hagyományos pisztolyok, gépfegyverek és sörétesek mellett természetesen ismét már az első percekben megkapjuk a sorozat jellegzetességének számító katanát, de a későbbiekben elérhető lesz ennek egy fűrészes változata, sőt számtalan olyan nindzsafegyver is, amelyek hagyományos formájuk mellett egy erőteljes sci-fi továbbgondolást kaptak a készítők részéről. A különféle kardok és egyéb pengék kapcsán érdemes kiemelni, hogy érezhetően óriási figyelmet fordítottak az általuk kivitelezhető harcra, hiszen minden egyes ellenfelet pontosan ott vághatunk ketté vagy darabolhatunk fel, ahol tényleg eltaláljuk, és ezt rendszerint lassított felvételen, sokszor hihetetlenül látványos jelenetek társaságában tehetjük meg.

Lőfegyvereinkhez főként az elhullott ellenfeleinkből szerezhetünk muníciót, méghozzá különféle kristályok, elsősegélycsomagok és egyebek társaságában, noha ebben az egyes szobrocskák vagy oltárok is segítséget nyújtanak, hiszen találunk köztük, ami muníciót, míg más Chit, Furyt vagy éppen életerőt tölt.

Mint már fentebb is említettük, a Shadow Warrior 2 erőteljesen elmozdult egy olyan szerepjátékos irányba, aminek hatása a fentieken túl abban is megnyilvánul, hogy kis túlzással kisujjunk hajlékonyságát is lehetőségünk nyílik magasabb szintre emelni. A szisztéma olyan összetettre sikerült, hogy a közérthetőség jegyében csak címszavakban beszélnénk róla, ennek megfelelően lehetőségünk nyílik karakterünket és fegyvereinket is jobbá, illetve változatosabbá tenni. A fegyverek esetében folyamatosan kapjuk majd az újabb és korszerűbb darabokat, amelyekkel felválthatjuk a meglévőket, de szét is szedhetjük őket, hogy sajátos képességekkel vértezzük fel a szívünkhöz nőtt darabokat.

Hősünk esetében lehetőségünk nyílik alapképességeink általános fejlesztésére, amivel olyan extrákra tehetünk szert, mint a gyorsabb életerő-regeneráció vagy a csoportos támadások, de a nehezen összegyűjtött tapasztalati pontokért friss képességekkel is kibővíthetjük repertoárunkat. Lehetőségeink tárháza tehát óriási, és mindezt akár kooperatív módban is átélhetjük majd – ilyenkor mindenki Wangot irányítja, de a játékosok egy átlagos nindzsának látják a többieket –, azonban összességében mégsem lehetünk túl elégedettek a szavatossággal. A változatosság dacára ugyanis néhány óra múlva egyszerűen unalmassá, túlontúl kliséssé válnak az ütközetek, és hiába próbáljuk meg feldobni magunkat újabb fejlesztésekkel, hiába próbálunk ki más fegyvereket, csakhamar rájövünk, hogy az első két-három órában a készítők minden muníciót elpufogtatnak, és utána csak ezeket használják fel újra meg újra.




Grafika: A Shadow Warrior 2 alatt az első részt is meghajtó, azóta viszont nyilván számtalan fejlesztésen átesett Road Hog Engine teljesít szolgálatot, aminek köszönhetően bár a küllem egészen kellemesnek és elfogadhatónak tekinthető, viszont messze nem neveznénk a legjobbnak. Az összkép tekintetében már minden a legnagyobb rendben van vele, de például az átvezetőkkel akadnak problémák, az emberek kidolgozottsága és arcmimikája pedig kritikán alulira sikerült, sőt a nagy újdonságnak beharangozott kaszabolással is vannak problémák, hiszen vagy csak egy nagy vérpacát látunk a képernyőn, vagy például nem tudjuk tovább trancsírozni a földre hullott ellenfeleket, ami egy kicsit ronthat az összképen.

Jó hír viszont, hogy a játékot nagyon jól optimalizálták, és bár a töltési idők lehettek volna rövidebbek, de technikai oldalról nincs komoly probléma a végeredménnyel. Sőt mi több, a költségvetéséhez képest a grafika minősége is kalapemelésre adhat okot!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület és az irányíthatóság a jól megszokott FPS-kliséket állítja a középpontba, éppen ezért senkit nem érhet majd meglepetés ezen a téren. Habár a készítők egy kicsit azért túlzásba estek a felesleges mozdulatokkal, de pozitívum, hogy ha nem akarjuk, akkor ezeket nem kell használnunk.

Játszhatóság: A kampány elég hosszúra, 10-12 órásra sikeredett, amit ráadásul kooperatív módban is átélhetünk, egyszóval örülnünk kellene, de összességében azért mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Noha többedmagunkkal igazán kellemes tud lenni a sztori felgöngyölítése, ellenben egyedül már az első néhány óra után kellemetlenül unalmassá, önismétlővé válik az egész. Nyilván ennek jó ellenszere lehet, ha kisebb adagokban éljük át a kampányt, ellenben ez akkor sem mentség a problémára.

Intelligencia, nehézség: A Shadow Warrior soha nem volt egy kifejezetten intelligens játék, és ez természetesen a folytatásra is maximálisan igaz, hiszen a szerencsétlen ellenfelek soha nem taktikáznak, soha nem gondolkoznak, csak és kizárólag az hajtja őket, hogy támadjanak, és a tömegverekedéshez hasonló élmények közepette felülkerekedjenek rajtunk. Hogy mennyire lesz nehéz dolgunk a játékban, azt a nehézségi szint beállításával tökéletesen kontrollálhatjuk, noha általánosságban a régi rajongóknak helyenként talán így is túl könnyűnek tűnhetnek a harcok.

Hangok, zene: A szinkronhangok tekintetében a Shadow Warrior 2 nyilván össze sem mérheti tudását a nagy büdzséből készült FPS-játékokkal, ellenben zeneileg valami egészen elképesztő lett, amit megvalósítottak a készítők. Különösen igaz mindez a pazar főcímzenére, amit akkor is érdemes megfülelnie mindenkinek, ha amúgy a játék nem érdekli!

Összegzés: Ahhoz képest, hogy a Shadow Warrior 2-t egy kis lengyel stúdió rakta össze, meglepően jól sikerült. Nem lehetne az egekig magasztalni, ellenben többet érdemel annál, minthogy rosszat mondjunk róla, így bár nyilván nem lett egy új Doom, és nem is veszélyezteti a legnagyobbak trónusát, de sajátos világának, közelharci lehetőségeinek és számtalan újdonságnak köszönhetően a játék folytatása igazán kellemes lett. Ha nem akarsz mást, csak agyatlan kaszabolást egy-egy fárasztó nap után, a Flying Wild Hog legújabb alkotásában hibái ellenére sem kell csalódnod. Ebben a minőségben és ennyi újdonsággal nyugodtan jöhet a harmadik rész is!