Legrosszabb évén van túl az Északi-sark 

A melegedés és olvadás minden korábbinál egyértelműbb, a hangulat pesszimista.

Az elmúlt hónapokban mi is beszámoltunk arról, hogy a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) egymás után adott hírt a havi hőmérsékleti rekordok megdöntéséről, amelyet valószínűleg éves szinten is követ majd az újabb lehangoló eredmény, hiszen 2016 minden bizonnyal az eddigi legforróbb évünk lesz. Most az Észak-sarkról adták ki éves jelentésüket, amely szintén nem sok jót vetít előre.

A jelentés készítői (11 ország összesen 61 szakembere) kiemelik, hogy a felmelegedés és az olvadás minden korábbinál egyértelműbb jeleket mutat. Ez különösen Grönland területén okoz komoly változásokat a megszokott képhez képest - eddig csak nagyon ritkán láthattunk az állandó melegedésre utaló ennyire tiszta jeleket. 1900-hoz képest mintegy 3,5 Celsius-fokkal emelkedett a levegő éves átlaghőmérséklete, ez pedig továbbra is a globális érték duplájával emelkedik a térségben. A tavasz végén rekord kicsire (4 millió négyzetkilométerre) zsugorodott a hóval borított terület, erre a műholdas megfigyelés 1967-es kezdete óta nem volt példa, a grönlandi jégtakaró pedig ismét nagyon korán kezdett olvadni, megközelítve a 2012-es negatív rekordot.


A tengeri jég kiterjedése október és november folyamán szintén negatív rekordot döntött, ezt műholdak segítségével 1979 óta figyelik és azóta nem láttak ehhez foghatót (az 1981 és 2010 közötti időszak átlagához képest 28 százalékos az eltérés). A jégtakaró ráadásul vékonyodik, a teljes kiterjedés mindössze 22 százalékán marad némi jég a korábbi évekből, miközben ez az arány 1985-ben még 45 százalék volt. Az említett periódus átlagához képest a tenger felszínén (a Barents- és a Csukcs-tengeren) mért hőmérséklet augusztusban 5 Celsius-fokkal volt magasabb, a gyors olvadás következtében pedig több napfény érte a víz felsőbb rétegit, ami az alga és egyéb apró tengeri növények gyors megjelenéséhez vezetett, ezzel is rávilágítva a változásokra.

A tengerek savasodása (az emberi tevékenység következtében megjelenő szén-dioxid miatt) még intenzívebbé válik, ez pedig az élővilágra helyez még nagyobb nyomást. A melegedő tundra több szén-dioxid bocsát ki, mint amennyit elnyel, márpedig ezen a területen a légkörben lévő mennyiség kétszerese van jégbe zárva.