A régi város - A gyász ötven árnyalata

Csendes, visszafogott és nagyon megkapó film, az Oscar-díj komoly esélyese volt, de sokaknak nem biztos, hogy nagy élmény lesz nézni.

Hogy tetszett A régi város?

Tetszett, jó film.

Közepes lett.

Gyengén sikerült.

Még nem láttam.

A régi város kezdése egy mindenes dolgos hétköznapjait mutatja be, amint szerel, takarít, illetve lomtalanít, de már ekkor láthatjuk, hogy valami nem stimmel a Casey Affleck által valóban zseniálisan megfogott figurával. Hogy mi, arra sokáig nem derül fény, de a történet azt követően visz közelebb a megoldáshoz, hogy hősünknek egy kórházból telefonálnak, mint kiderül, egy igencsak rossz, és az egész életét megváltoztató hírrel.


A régi város egyrészt igen szomorkás hangulatú film, ez már az első percein is érződik, azonban mindennek ellenére valami finom, érzékeny humor is jelen van a történetmesélésben. Az egész hangulat hátterében megbúvó tényezőről visszaemlékezések és egyéb utalások révén tudhatunk meg egyre többet és többet, azonban mindezt a rendező nem holmi rejtélyes MacGuffinként kezeli, hanem abszolút szervesen szövi bele a történetbe.

Amikor kiderül, hogy mi okozza a főhős viselkedését, és azt, ahogy másokkal viselkedik, illetve mások viselkednek vele, A régi város egy cseppet sem esik vissza, sőt, épp ellenkezőleg, ekkor nyílik csak igazán lehetőség a karakterek kibontására, akik sokszor egy-egy mondatukkal vagy gesztusukkal többet mesélnek el, mint más film az erőltetett expozíciójával. Ez a tényező persze odafigyelést követel meg a nézőtől, hiszen Kenneth Lornagantől már megszokhattuk, hogy nem nagyon rág a szánkba semmit, hagyja, hogy a képek, a ki nem mondott szavak, illetve a színészeinek a játéka beszéljenek a forgatókönyv helyett.


Jó látni, hogy egy amerikai film ennyire erőteljesen szembemegy a hollywoodi konvenciókkal, illetve, hogy úgy mesél el egy alapvetően melankolikus történetet, hogy egy pillanatig nem fordul át melodrámába. A régi város úgy szól a gyászról és a veszteségről, illetve egy monoton, majdhogynem céltalan életet élő emberről, hogy még véletlenül sem azt üzeni számunkra, hogy nincsen semmi remény.

A régi város nem olyan film, amit a kiemelten díjazott, kritikuskedvencektől ódzkodó nézőknek ajánlani érdemes. Nem azért, mert túlságosan lila ködbe burkolózna, hanem mert annyira földhöz ragadt, mindennapi a története. És éppen ezért lehet másoknak vonzó. A rendezés mellőz minden bombasztikus, üres elemet és flikflakkot, pusztán a legalapvetőbb emberi érzelmekre koncentrál. Ezért némiképp "fapadosnak" is tűnhet, de a színészi alakítások szerencsére magasan az átlag fölé emelik. Klasszikus nemigen lesz belőle, csak azok szemében, akiket személyes élményeknek köszönhetően megérint a sztori.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A régi város (Manchester By The Sea) feliratos, amerikai filmdráma, 137 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Kenneth Lonergan forgatókönyvíró: Kenneth Lonergan zeneszerző: Lesley Barber operatőr: Jody Lee Lipes producer: Matt Damon, Chris Moore szereplők: Casey Affleck (Lee) Lucas Hedges (Patrick) Kyle Chandler (Joe) Michelle Williams (Randi) Gretchen Mol (Elise)