Unalmas és vontatott Az éjféli égbolt

George Clooney túl nagyot akart mondani új filmjével, mely azonban elég unalmas. A színészek kitesznek magukért, de nem ez lesz a Netflix legjobbja a karácsonyi kínálatából.

2049: bekövetkezett az Esemény, ami miatt a sarkvidéki Barbeau Obszervatóriumot evakuálni kell. Csak a halálos beteg Dr. Augustine Lofthouse marad hátra, hogy tartsa a frontot. Ráadásul ő fedezte fel a K-23-at, a Jupiter egyik holdját, ahol az emberiség első kolóniáját megalapították. Az Æther űrhajóval éppen hazafele tartó Sully, a kolonizáló csapat vezetője vinné a jó hírt, de nem tudják, hogy az emberiség lassan kihal. Erre próbálná figyelmeztetni a legénységet Dr. Augustine, ám a jel túl gyenge, ráadásul egy kislány is az obszervatóriumon maradt.

Az éjféli égbolt egyértelműen két részre osztja a cselekményt. Az elsőben, mely a kislány és a professzor vonulását láthatjuk a másik bázisig, ahonnan feltehetően erősebb jelet lehet kibocsátani és így elérni az űrhajót - és persze a második, melyben az Æther legénységének utazását láthatjuk. Egyértelműen az előbbi vonulat az erősebb, kimondottan Clooney alakításának köszönhetően. A magányos, az egész életét az emberiség túlélésének áldozó csillagász szerepében megható, érzelmes és meggyőz alakítást nyújt.

A két szereplő közötti interakciókat jó nézni, azonban aki látott már olyan jellegű filmet, melyben egy szakállas, életunt férfi egy gyermekkel az oldalán vág bele egy kéretlen utazásba (Logan, Az út - vagy a játékvilágból jó példa a The Last of Us), annak a film fordulatai és fő tanulsága sem okoz majd semmilyen meglepetést. Azonban az a tény, hogy a doki egész életében képtelen volt bármilyen kapcsolatot kialakítani társaival, most pedig "Noé bárkájának" legénységével kell mindenáron kapcsolatot létesítenie, egy érdekes dráma.


Clooney a saját jeleneteit elviszi a hátán, mindent bele is ad, ám sajnos az űrhajós részek pont, hogy lehúzzák a filmet. Pedig lenne itt is érdekes szál a terhes Sully vezetésével (Felicity Jones a forgatás kezdete előtt lett terhes, így ezt a pontot kényszerből tették be, ami egyébként számos logikai bukfenc okozója is), ám sajnos ezek kevésbé érdekesek, mint Clooney személyes drámája. A jelenetek itt látványosabbak, kis akció is van, ám mindez teljesen üres - mint az űr, ahol mindez történik. A Csillagok között egyetlen perce több feszültséget, izgalmat és mondanivalót tartalmaz, mint Az éjféli égbolt teljes számítógéppel készített jelenetsora.

Ez köszönhető a rendezésnek is, melyet szintén Clooney vállalt magára. És bár már korábban bizonyította, hogy képes a kamerák másik oldalán is emlékezeteset alkotni (Good Night, and Good Luck), azért többnyire érdektelen vagy ostoba sztorikat választott (Suburbicon: Tiszta udvar, rendes ház vagy éppen a Műkincsvadászok). Itt a saját sztorijával nincs gond, ám sajnos a másik oldal egyszerűen érdektelen. Így aki drámát szeretne látni, az a film egyik felében fog unatkozni, aki pedig akciót, az nagyjából a háromnegyedében.

Clooney sokat akart mondani az emberiség jövőjét, a kapcsolatok fontosságát és az önfeláldozást illetően, de sajnos a szarka farka most sem bírta. Az éjféli égbolt egy unalmas és vontatott film, mely megpróbálta egyesíteni a Mentőexpedíció túlélős vonulatát a Csillagok között eposzi látványvilágával. Nem jött össze, ennek ellenére a színész neve eladta a filmet és a Netflix jelenlegi legnézettebb alkotása. Ami egyébként egy karácsonyi időszakban bravúr. Ettől függetlenül Clooney maradjon inkább a színészetnél, ott még mindig brillírozik. 5/10

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Az éjféli égbolt (The Midnight Sky) szinkronizált, amerikai sci-fi dráma, 122 perc, 2020 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: George Clooney Forgatókönyvíró: Mark L. Smith Producer: George Clooney, Bard Dorros, Grant Heslov, Keith Redmon Operatőr: Martin Ruhe George Clooney (Dr. Augustine Lofthouse) Felicity Jones (Sully) Kyle Chandler (Mitchell) David Oyelowo (Adewole) Caoilinn Springall (Iris) Tiffany Boone (Maya)