Közepes lett a Hangya és a Darázs: Kvantumánia

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia sajnos tovább halad azon a lejtőn, amire a Marvel Studios negyedik fázisával rálépett. Egy középszerű filmet kaptunk egy remek főgonosszal.

A Marvel fantasztikus filmeket tudott kreálni, de a harmadik fázis lezárásával mintha minden puskaporukat ellőtték volna. Voltak nagyon jó kis sorozatok (Loki és WandaVízió) és filmek (Pókember: Nincs hazaút) de sajnos a többség maximum a közepes szintet ütötte meg. Miközben az elején még nagyon mérgesek voltunk a Fekete Özvegy érdektelenségére, a Thor: Szerelem és mennydörgés után viszont már visszasírtuk az az időszakot. Azt gondolhattuk, hogy az ötödik fázis nyitányának beharangozott A Hangya és a Darázs: Kvantumánia majd visszarak minket a megszokott mederbe, de sajnos tévedtünk. No persze a Hangya-filmek sajnos sosem tartoztak a jobbak közé (bár az első kimondottan szórakoztató volt), de Kang és M.O.D.O.K. beeresztése a Cinematic Universbe jó ötletnek tűnt.


De kezdjük az elején, a sztorival. Scott Lang élvezi a celeb-létet, de közben egyre távolodik a családjától. A lánya, Cassie titkos kísérleteket végez a nagyapjával és az egyik ilyen alkalmával az egész családot beszippantja a Kvantumvilág. Itt fény derül Janet itt töltött idejének piszkos részleteire és és persze felbukkan pár gonosztevő is.

A Hangya az eddigi Marvel-filmek között mindig is a könnyedebb vonalat képviselte de most valamiért azt gondolta Kevin Feige és csapata, hogy a következő fázis komolyabb kalandját és ezzel az új gonoszt is általa kell prezentálni. Ez valahol érthető, hiszen a Kvantumvilág Scott Lang kalandjaiban jött elő, de azért Kang komolyabb ellenfélnek tűnt, mint amivel egy Hangya el tudna bánni. Éppen ezért kicsit komolyabbra vették a film hangnemét, mint a korábbi részekben és ez rossz döntésnek bizonyult. Lang karaktere a filmekben nem igazán tud drámai vonalon működni, a képregényekben is hosszú évek után lett belőle egy megtörtebb, valóban sokoldalú karakter. Ezt két fő film és pár beugró a Bosszúállókba nem tudta még megalapozni.


Ezzel pedig Kang járt a legrosszabbul. A karakter - aki már a Lokiban is tiszteletét tette Jonathan Majors alakításában és itt sem lehet rá panasz - sajnos nem tud úgy működni, mint Thanos. Nem érezzük a jelenlétét, főleg egy olyan világban amelynek történései semmilyen hatással nincsenek a normális világra. Még nagyobb csalódás a képregény-rajongók számára nem ismeretlen M.O.D.O.K, aki már a megjelenésével is röhejesnek hat, de a szerepe is semmilyen. Jellegtelen az egész karakter, talán a Marvel Cinematic Universe legnagyobb melléfogása az, ahogy behozták. M.O.D.O.K. ennél sokkal, de sokkal többet érdemelt volna.

Amire viszont kevesebb panasz lehet, az maga a Kvantumvilág. A színes, élő és lélegző környezet nagyon jól néz ki, persze nem Avatar mércével nézve, de Marvel szemszögből ez még mindig okés. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden a helyén lenne, de legalább egy teljesen új oldalát mutatja meg ez a világ is. Összességében a Marvel-filmek utóbbi időben mutatott színvonalát nagyjából hozza a Hangya és a Darázs: Kvantumánia de ez sajnos már nem számít dicséretnek. Ha ezen a szinten halad tovább Feige és csapata, akkor hamarosan bajba kerül a Marvel Cinematic csapata, mert maximum a legvérmesebb rajongók tartanak majd ki a hőseik mellett, mint ahogy a DC-nél is. 6,5/10

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia (Ant-Man and the Wasp: Quantumania) szinkronizált, amerikai akció-vígjáték, kalandfilm, 125 perc, 2023 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Peyton Reed Producer: Kevin Feige Forgatókönyvíró: Jack Kirby, Jeff Loveness Zene: Christophe Beck Operatőr: Bill Pope Evangeline Lilly (Hope van Dyne / Darázs) Michelle Pfeiffer (Janet Van Dyne / Darázs) Kathryn Newton (Cassie Lang) Paul Rudd (Scott Lang / Hangya) Michael Douglas (Dr. Hank Pym) Jonathan Majors (Kang)