Ontja a mikroműanyagot az újrahasznosítás

A hulladéklerakókban elhelyezett műanyagszemét jórésze a környezetbe kerül.

A műanyagipar régóta hivatkozik az újrahasznosítás előnyeire, pedig az ágazat vezetői tisztában vannak vele, hogy az kudarcot vallott. Világszerte a műanyaghulladék mindössze 9 százalékát hasznosítják újra. A legtöbb használt műanyagot a hulladéklerakókban helyezik el, és utána elégetik vagy a környezetbe sodródik. Most egy új tanulmány riasztó tényt állapított meg: még ha a műanyag el is jut egy újrahasznosító központba, akkor is apróbb darabokra törik, amelyek szennyezik a levegőt és a vizet. Ez a tanulmány egyetlen létesítményt vizsgált, melyben a műanyagokat válogatják, aprítják és granulátummá olvasztják. A folyamat közben a műanyagot többször átmossák, és a mikroműanyag-részecskék - 5 milliméternél kisebb darabok - az üzem szennyvizébe kerülnek.

Mivel több mosás történik, a kutatók a gyártósor négy különböző pontján tudtak mintát venni a vízből. A kutatók szándékosan nem hozzák nyilvánosságra a létesítmény üzemeltetőjének kilétét, aki együttműködött velük. Az üzemben folyamatban volt olyan szűrők telepítése, amelyek képesek az 50 mikronnál nagyobb részecskék felfogására (egy mikron a méter milliomod része), így a csapat ki tudta számítani a nyers és a szűrt szennyvíz mikroműanyag-koncentrációját - gyakorlatilag egy előtte-utána pillanatfelvétel készült arról, hogy mennyire hatékony a szűrés.

A mikroműanyagok száma csillagászati volt. Számításaik szerint a mosókból származó teljes kibocsátás még szűréssel együtt is akár 75 milliárd részecske is lehet egy köbméter szennyvízben. Az újrahasznosító létesítménytől függően ez a folyadék végül a városi vízrendszerekbe vagy a környezetbe kerül. Más szóval, a műanyagválságot megoldani próbáló újrahasznosítók valójában súlyosbíthatják a mikroműanyag-válságot, amely a környezet minden szegletét bevonja szintetikus részecskékkel.


"Szinte már visszásnak tűnik, hogy a műanyag újrahasznosítását a környezet védelme érdekében végezzük, és a végén egy másik, potenciálisan károsabb problémát hozunk létre" - nyilatkozta Erina Brown műanyagkutató, aki a Strathclyde Egyetem munkatársaként vezette a kutatást. Az újrahasznosítás ugyanúgy szabályozott, mint bármely más ipari folyamat. A jó hír az, hogy a szűrés változást hoz: a kutatók kiszámították, hogy enélkül ez az egyetlen újrahasznosító üzem évente akár 3 millió kilogramm mikroműanyagot is kibocsáthat. A szűréssel ez a becslések szerint a felére csökkent. Tehát határozottan nagy hatású a szűrés, különösen magas arányban a 40 mikronnál nagyobb részecskék kerültek eltávolításra.

Fontos kikötés azonban, hogy a csapat csak az 1,6 mikrométerig terjedő mikroműanyagokat vizsgálta. A műanyagrészecskék sokkal kisebbek lehetnek, például a nanoméretűek elég aprók ahhoz, hogy az egyes sejtekbe is bejussanak. Az eredmény tehát valószínűleg jelentős alulbecslés. És a kutatók sok különösen kicsi részecskét találtak: két mintavételi ponton a mikroműanyagok körülbelül 95 százaléka 10 mikron alatti volt, 85 százaléka pedig 5 mikron alatti. "Teljesen megdöbbentett, hogy a többségük milyen apró volt" - mondja Brown. "Pedig könnyen találhattunk volna ennél sokkal kisebbeket is."


Az újrahasznosító létesítménytől függően ez a szennyvíz ezután a csatornahálózatba, majd végül egy olyan tisztítóműbe kerülhet, amely nincs felszerelve az ilyen apró részecskék kiszűrésére, mielőtt a vizet a környezetbe pumpálná. De néhány ilyen létesítmény közvetlenül a talajvízbe is bevezetheti a szennyvizet, mert nem mindig csatlakoznak a közcsatorna-hálózathoz. Ez azt jelenti, hogy a műanyagok bekerülhetnek az emberek által ivásra vagy a növények öntözésére használt vízbe. A probléma teljes mértéke még nem világos, mivel ez a tanulmány csak egy létesítményt figyelt meg. De mivel egy új üzemről van szó, valószínűleg ez a legjobb forgatókönyv, mondja Steve Allen, az Ocean Frontiers Institute mikroműanyag-kutatója és a tanulmány társszerzője. "Ez egy korszerű üzem, szóval ennél jobb kevés van." - mondja. "Ha ez ilyen rossz, akkor milyenek a többiek?"

A kutatók a létesítményen belül a levegőben szálló mikroműanyagok magas szintjét állapították meg, melyet a dolgozók belélegezhetnek. Korábbi kutatások megállapították, hogy az újrahasznosított pellet számos mérgező vegyi anyagot tartalmaz, köztük olyat, ami károsítja az endokrin rendszert. A műanyag részecskék veszélyesek lehetnek az emberi tüdősejtekre, és egy korábbi tanulmány szerint a szintén műanyagból készült nejlonnal dolgozó munkások egy krónikus tüdőbetegségre hajlamosak. Amikor a műanyagok lebomlanak a vízben, szivárgásuk vegyi anyagok összetett koktélját hozza létre, amelyek közül sok veszélyes az életre.

A műanyag palackok újrahasznosítása tehát nem csak annyit jelent, hogy új palackot készítünk belőlük, hanem szétbontják és újra összerakják azokat. "Az újrahasznosító központok potenciálisan rontanak a helyzeten azzal, hogy valójában gyártják a mikroműanyagokat, és azokat a vízbe és a levegőbe juttatják" - mondja Deonie Allen, a tanulmány társszerzője, a Birminghami Egyetem mikroműanyag-kutatója. "Nem vagyok benne biztos, hogy technológiai úton ki tudunk jutni ebből a problémából."


Az újrahasznosítás a csökkenő mennyiségek játéka. Egy műanyag palackot elég könnyű feldolgozni, de ezt csak néhányszor lehet megtenni, mielőtt az anyag túlságosan lebomlik ahhoz, hogy újrahasznosítható legyen. És ahogy a műanyag termékek egyre összetettebbé váltak - például a bébiételeknek szánt többrétegű tasakok -, úgy lett egyre nehezebb újrahasznosítani őket. Az iparág szó szerint piszkos titka, hogy műanyaghulladék-hegyek kerülnek a fejlődő országokba, ahol az anyagot gyakran nyílt gödrökben égetik el, megmérgezve a környező közösségeket, és még több mikroműanyagot és vegyi anyagot juttatnak a légkörbe. Ha az újrahasznosítás jelenlegi formájában valóban hatékony lenne, akkor az iparnak nem kellene exponenciálisan több műanyagot termelnie. Jelenleg évente egy milliárd kilogrammot termel.

Az olyan kutatók, mint Brown, mégsem gondolják, hogy fel kellene hagynunk az újrahasznosítással. Ez az új kutatás azt mutatja, hogy bár a szűrők nem tudják megakadályozni, hogy az összes mikroműanyag elhagyja az újrahasznosító létesítményt, de legalább jelentősen segítenek. "Tényleg nem akarom, hogy ez azt sugallja az embereknek, hogy nem kellene újrahasznosítani, és hogy negatív hírverést csapjunk." - mondja. "Amire ez tényleg rávilágít, az az, hogy figyelembe kell vennünk a megoldások hatásait." A tudósok és a környezetszennyezés ellen küzdő csoportok egyetértenek abban, hogy a végső megoldás nem az újrahasznosításban rejlik, vagy abban, hogy megpróbáljuk kiszűrni a szemetet az óceánból, hanem a műanyagtermelés tömeges csökkentésében. A műanyag-újrahasznosítás hagyományos formájában elég komoly problémákkal küzd, és ez a tanulmány egy újabb ok arra, hogy mindent megtegyünk, ami emberileg lehetséges, hogy elkerüljük a műanyagok vásárlását.