Kék Bogár - Kellett volna a Chemotox

A Kék Bogár tökéletes példája a megkésett, nem mozikba való filmnek és kérdés, hogy a DC képes még kimászni ebből a mocsárból, amibe Villámgyorsan tolta be magát.

A szuperhősös filmek aranykorának már hivatalosan is vége. A Marvel-sikerszériája az utolsó Bosszúállók filmmel elvesztette minőségi mivoltát és ezt a tényt alátámasztják a visszajelzések is. Bár akadnak kivételes sikerek (Galaxis őrzői 3, Pókember: Nincs hazaút és az animációs Pókemberek), de többségében mind bevételeikben, mind minőségükben csalódást okoznak.


Így újra szabaddá vált a pálya a DC előtt, akik mintha meg is látták volna a lehetőséget és a Joker, a Suicide Squad és a Batman mind arra utalt, hogy megtalálták a saját hangjukat... hogy aztán mindezt Black Adam - Villám - Kék Bogár trióval le is nullázzák. Igen, nem árulunk zsákbamacskát: a DC legújabb filmje egy megkésett film, mely tovább erősíti a cikk első mondatát.

Jelentkezzen, aki tud bármit is a Kék Bogár nevű hősről! A sokadik vonalbeli hősök sorát gyarapító szárnyas hős nem túl népszerű a DC világában sem, így érdekes, miért pont ő következett a sorban. A sztori szerint egy titokzatos tárgyat talál egy nagy multicég, melyet aztán az alapító lánya ellop és egy szegény sorból származó mexikói srácnak adja, akibe a szkarab végül beleköltözik és ezzel elindul a nagy kaland.

Az egész leírást idézőjelbe tehetném, hiszen a film nem más, mint egy gyenge eredettörténet. Megismerjük a főszereplő Jaime Reyes és családja szerencsétlen történetét, jelenlegi körülményeiket és persze elkezdünk együtt is érezni vele. Majd jön a szkarab, ami végül el kellene hogy indítsa a filmet, de cserébe sokkal unalmasabbá teszi azt. Egész egyszerűen nem áll össze a történet és maguk a szereplők is egyre unszimpatikusabbá válnak.


Itt van mindjárt Jamie, akinek lehetne szurkolni, hiszen egy nagy álmokkal megáldott mexikói-amerikai fiatal, de amint megkapja a "ruhát", egy, a korábbinál is töketlenebb, folyamatosan csak a szerencséjének köszönhetően életben maradó hőst kapunk, akinek ráadásul ismét egy nagyon jellegtelen és jellemtelen gonosszal kell összecsapni.

Az nagyon nagy kérdés, hogy Susan Sarandon miért pont ezt a szerepet érezte elvállalhatónak, hiszen a "gonosz" igazgató egy tucatkarakter, bármely másik gonosztevő jobban állt volna egy ekkora tehetségnek. Persze kihozza amit kell az egész szerepből, de ugye nem kell sok. A többi karakter közül talán csak a nagymama az, aki szót érdemel, hiszen ő hozza be a vicces elemeket a filmbe - többnyire.

A Kék Bogár minden fronton elhasal. Az ilyen jellegű eredetfilmek már nem érdekesek, a szuperhősök kalandjai is szintet léptek és azért, mert egy mexikói a főhős, nem fogunk már hasraesni. A Kék Bogár effektjei ugyan jobban sikerültek, mint a Villám műanyag látványa, de azért így sem érik el a 2000-es éveket.


Az összecsapások egész elviselhetők, de súlytalanok és kiszámíthatók. A lezárás talán egy kicsit meglepő, de nem pozitív értelemben. A Kék Bogár a DC talán legcsúfosabb kudarca és szerintem soha senki nem hitte volna, hogy valamikor visszasírjuk a Zöld Lámpás minőségét, de ez az idő is eljött. A nagy kérdés most már csak az, hogy James Gunn mennyire lesz képes elfordítani ennek a hajónak a kormányát. Személy szerint szurkolunk neki, de nagyon nehéz feladat előtt áll. 3/10

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Kék Bogár (Blue Beetle) szinkronizált, amerikai-mexikói sci-fi akciófilm, 2023 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Angel Manuel Soto Producer: John Rickard Forgatókönyvíró: Gareth Dunnet-Alcocer Operatőr: Pawel Pogorzelski Xolo Maridueña (Jaime Reyes / Kék Bogár) Susan Sarandon (Victoria Kord) Raoul Trujillo (Conrad Carapax) Elpidia Carrillo (Rocio Reyes)