Egyre gyengébbek a pendrive-ok

Egy német adatmentési szakember megerősítette azt, amit sok olvasó már biztosan sejtett: az USB-memóriák egyre kevésbé megbízhatóak. Ennek oka a rossz minőségű memóriachipek, miközben a flash-cellánként több bit tárolására való áttérés is szerepet játszik.

A CBL Data Recovery szerint a microSD és az USB-stickek újabb memóriakomponenseinek minősége romlik, és beszámolójuk szerint adatmentő laboratóriumukban egyre gyakrabban fordulnak elő olyan USB-stickek, amelyeknél a NAND gyártójának logóját eltávolították a borításról. A gyanú szerint az olyan gyártók, mint az SK Hynix, a Sandisk vagy a Samsung által gyártott flash chipek ha nem felelnek meg a minőségellenőrzésnek, azokat újraértékesítik a piacon, de alacsonyabb memóriakapacitású alkatrészként jelölik meg őket. "Amikor tavaly hibás USB-stickeket bontottunk fel, riasztóan sok rosszabb minőségű memóriachipet találtunk, csökkentett kapacitással és a chipről eltávolított gyártói logóval" - írta Conrad Heinicke, a CBL ügyvezető igazgatója.

Heinicke elmondta, hogy sok USB-stick valójában microSD-kártyákat tartalmazott, amelyeket az áramköri lapra szereltek, és egy külső vezérlőchip kezelt. Az ilyen USB-stickek többnyire reklámajándékok voltak, de voltak köztük márkás termékek is - tette hozzá: "Nem szabad túlságosan bízni a flashmemória megbízhatóságában". Heinicke úgy véli, hogy a többszintű cellarchitektúrák elterjedése, ahol egyetlen memóriacellát a feszültség változtatásával rávesznek arra, hogy ne csak egyetlen bitet tároljon, szintén súlyosbította a helyzetet. A négyszintű cellák (QLC) esetében például cellánként négy bitet tárolnak, ami azt jelenti, hogy 16 állapotot kell megkülönböztetni.

A NAND flash gyártók azért választották ezt az utat, mert nagyobb tárolási sűrűséget biztosít, ami nagyobb kapacitású meghajtókat és alacsonyabb GB-onkénti költségeket jelent. Ez azonban kihatással van a cellák tartósságára, azaz élettartamára is. Más szóval a cellák annál gyorsabban elhasználódnak, minél több bitet tárolnak. "A tárolási sűrűség növelésében elért sikerek hátulütője, hogy csökken az írhatóság (tartósság) és a tárolási kapacitás (megőrzés)" - írta. "Ez azt jelenti, hogy csökken a maximálisan lehetséges írási-olvasási ciklusok száma, és nő annak a kockázata, hogy a töltéskülönbségek - amelyeket bitként olvasunk - a töltéseket tartó szigetelőréteg öregedése miatt már nem olvashatók."


Egy egyszintű cella körülbelül 100 000 ciklust bír el, míg egy (2 bites) MLC-cella körülbelül 10 000 ciklus után elhasználódik, egy háromszintű cella 3000 ciklusra korlátozódik, a QLC pedig körülbelül 1200 ciklust bír el. A közeljövőben megjelenő penta-szintű cellák (cellánként 5 bit) valószínűleg kevesebb mint 600 ciklust fognak bírni. "Még a kiváló minőségű memóriachipek esetében is óriási erőfeszítéseket kell a gyártóknak a vezérlőben lévő hibajavító mechanizmusokba fektetniük. Nem meglepő, hogy a használaton kívüli chipeket tartalmazó USB-stickeknél adatvesztés következik be" - állítja Heinicke.

Közölt néhány tippet a flash-felhasználóknak: ha gyakran írunk és törölünk adatokat az USB-stickekre, például amikor biztonsági mentőeszközként használjuk őket, érdemes több sticket rotációban használni. Ha a flash adathordozót hosszabb ideig bármi tárolására használják, használjanak jó minőségű tároló hardvert, és tartsák hűvös helyen, mivel a magas hőmérséklet felgyorsíthatja az adatvesztést. A flash-tárolókat évente vagy félévente használni kell, mivel ez lehetővé teszi a hibajavító mechanizmusok számára, hogy belsőleg másolják a "halványuló" adatokat. Az eszközöket nem szabad teljesen feltölteni - a ki nem osztott hely meghagyása lehetővé teszi, hogy a belső adatkarbantartó és hibajavító mechanizmusok tovább működjenek