Teljesen átlátszó laptopot mutatott be a Lenovo, de hogy mire jó, az nem teljesen világos

A Lenovo régóta pletykált átlátszó laptopja tényleg létezik, és meglepően jól működik. Egy közönségkedvenc, futurisztikus dizájnnal, amely sokféle sci-fi technológiai toposzt megtestesít.

A Lenovo a spanyolországi Barcelonában megrendezett Mobile World Congress-en mutatta be a ThinkBook Transparent Display Laptopot, egy 17,3 hüvelykes noteszgépet, amelynek képernyőjén egyenesen át lehet nézni. Nehéz lefényképezni, különösen egy zsúfolt kiállítótéren, ahol több tucat ember könyököl előre, hogy megpillantsa. Nagyjából úgy néz ki, mint egy laptop, egy átlátszó üveggel a képernyő helyén. A keret nélküli MicroLED kijelző 55 százalékos átlátszóságot kínál ha a pixelei feketére vannak állítva és ki vannak kapcsolva. Ahogy azonban a pixelek egyre erősebben világítanak, a kijelző egyre kevésbé lesz átlátszó, míg végül egy teljesen átlátszatlan fehér felület lesz, amelynek fényereje 1000 nits csúcsfényerővel rendelkezik.

Az átlátszó kijelző laptopba történő beépítése néhány különleges kihívást rejtett magában. A felbontás sokkal fontosabb egy szöveg megjelenítésére tervezett laptopon, mint egy képmegjelenítésre tervezett tévén. A Lenovo emiatt választott MicroLED panelt OLED helyett. Bár a koncepció 17,3 hüvelykes kijelzője csak 720p felbontású, AG Zheng, a Lenovo termékekért és megoldásokért felelős ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az OLED kijelző használata 480p felbontásra korlátozta volna a vállalatot. A 720p persze egy ekkora laptopon nagyon kidolgozatlan specifikációnak tűnik, de attól még persze a képernyőn megjelenített szöveg tökéletesen olvasható.


A készülék alját egy nagyméretű kapacitív érintőfelület borítja, tehát nincs fizikai billentyűzet. Ez a terület egyszerre szolgál billentyűzetként és nagyméretű, stylus-kompatibilis rajzfelületként. A laptopon látható billentyűzet valójában egy kivetítés, amely eltűnik, amikor az ember a rajzfelület közelébe viszi a tollat, vagy akár akkor is, ha teljesen eltávolodik a laptoptól. Ekkor egy sík felület marad a vázlatkészítéshez, hasonlóan ahhoz, amit egy képernyő nélküli Wacom táblagépen látni. A sima felület persze nem veheti fel a versenyt a valódi, tapintható billentyűzetekkel: a gépelés nem a legnagyobb élmény, ahogy azt a korábbi kétképernyős Lenovo laptopok is bizonyítják, de a virtuális változat sokoldalúságáért cserébe meg kellett hozni ezt a kompromisszumot.


Az átlátszó képernyők vonzereje a sci-fi filmekben és tévéműsorokban nyilvánvaló, hiszen ilyenkor látszik a gépet nyomogató színész arca is, de sokkal nehezebb megragadni a gyakorlati felhasználását a való életben. Milyen gyakran akarja valaki látni a laptopja mögötti üres íróasztalt? Hasznos vagy zavaró lenne látni a szemben ülő kollégát? És az átláthatóság természetesen mindkét irányban működik. A Lenovo szerint a formavilág hasznos lehet a digitális művészek számára, segítve őket abban, hogy a laptop képernyője mögötti világot lássák, miközben a laptop alsó felén, ahol a billentyűzet van, vázlatokat készítenek. Szerintük egy építész képes lenne a helyszínen ülve felvázolni egy épületet anélkül, hogy levenné a szemét az előtte lévő környezetről.

Talán a legjobban egyfajta kiterjesztett valóság eszközként értelmezhető, abban az értelemben, hogy a grafikája rá van helyezve arra, ami éppen mögötte van. A forma a funkció felett áll, amivel nincs is baj, ha egy koncepcióeszközről van szó. Amikor azonban a terméket ténylegesen szállítani fogják, az már egy teljesen más tészta. De jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy a koncepció valaha is eljut az értékesítésig.