A jövő gyalogos katonája: ­baka a digitális korszakban

Noha egy katonának a felszerelésével kapcsolatban mindig a fegyver az első lépcsőfok, harcértékét nagyban befolyásolja a felszerelés többi része, kezdve a környezetnek megfelelő öltözéktől és lábbelitől a megfelelő kommunikációs eszközökig.

Az amerikaiak jelenlegi felszerelése

Hiába van a gyalogosnak kitűnő kézifegyvere, ha az öltözéke nem megfelelő az adott harctérre, vagy nem tud elég hatékonyan kommunikálni a társaival. A katonák megfelelő ruházatának hiánya már nem egy háborúban okozott nehézséget, elég az 1942-es keleti frontra gondolni.

A gyalogos katona személyi védelmét az elmúlt évszázadokban meglehetősen mostohán kezelték. Míg az ókorban is mellvérttel, sisakkal és pajzzsal vonultak háborúba, a lőfegyverek elterjedésekor ezek már eltűntek, és mindenféle páncél vagy védősisak nélkül kellett helytállniuk. Az első világháború előtt jelentek csak meg újra a fémből készült sisakok, és a nagy emberveszteségek miatt az első védőmellény próbálkozások, amelyek azonban a harctérre nem jutottak ki.

A koreai háborúban, az 1950-es években jelentek meg az első katonai védőmellények, de még nem igazán illett a golyóálló jelző rájuk, mivel inkább a repeszektől védte a gyalogost. A kevlár megjelenése azonban fordított a dolgokon, igaz szemben a civil és rendfenntartói célú mellényeknél, amelyek képes a bűnözők által leginkább használt pisztolyok által kilőtt lövedékek megállítására, nem elegendőek katonai célra. Ezért a mellényen e célra kialakított zsebekbe kemény (általában kerámia) védőpanelek kerülnek, amelyek képesek akár a gépkarabély- vagy puskalövedékek megállítására is.

Mindennek persze ára van, vagy inkább súlya: egy ilyen mellény tömege a védőpanelekkel együtt a 10 kilogramot is meghaladhatja, és csak a felső testet, a vállakat és egy lehajtható résszel a lágyékot védi. Az amerikai hadsereg pár éve kezdte el használni, az új, Interceptor fantázianevű védőmellényt, amely nemcsak a torzót védi, de felkart, és a combokat is - és még így is könnyebb, mint elődje.

Az Interceptor védőöltőzék bemutatása - klikk a képre a nagyobb változathoz
Persze még ennél is könnyebb és jobb védelmet nyújtó páncélt készítése a cél, például titán-kompozit védőpanelek alkalmazása. Ezek a modern védőpanelek képesek akár a közelről kilőtt, 7,62 mm-es páncéltörő géppuskalövedékek megállítására is. De épp ebből következik a megoldás egyik rákfenéje is: a panelek a mellény egy részét fedik le, tehát a védelem nem azonos mértékű a mellény egész területén.

Komfort és álcázás

A hadseregeknek mind a mai napig az adott éghajlati övnek megfelelően külön-külön egyenruhát kell biztosítania, de hála a modern technológiáknak, ezek már egyre komfortosabbak és kényelmesebbek. A jövő katonai öltözékei jól szellőző, ugyanakkor víztaszító, és igen ellenálló anyagokból készülnek, forró égöv alatt speciális hűtőmellények, fagyos környezetben pedig fűthető alsó ruházat is dukál. Az előbbit már most is használják, például az Irakban szolgáló ausztrál gyalogosoknál. A mellényben egy kristályos anyag található, amely vízzel reakcióba lépve gél állagúvá válik, és néhány órán át képes hűsíteni a katonát.


A Kanadai Hadsereg mérsékelt égövi CADPAT álcázómintájának hatékonysága szemmel látható, a háttérből legkirívóbb a katona fekete színű fegyvere
A ruházat és a felszerelés színe és mintázata is folyamatosan fejlődik, az egykori egyszínű egyenruhákat felváltották a terepszínű utódaik, azokat pedig mostanában a digitalizált változataik váltják le. Az új pixeles álcázóminták rövid idő alatt fergeteges karriert futottak be. A kanadai hadsereg 1996-ben vezette be a CADPAT nevezetű mintát (erdős és forró égövi változatban), 2001 után az amerikai tengerészgyalogság a MARPAT mintát, az amerikai hadsereg pedig nemrég az ACUPAT nevezetű saját mintáját, és a világon már több belügyi és katonai egység tért át ilyen típusú álcázó mintákra.


Az Amerikai Hadsereg új ACUPAT álcázómintás egyenruhája
Kutatják annak lehetőségét is, hogy a ruházat kaméleon módjára képes legyen felvenni a háttér színeit, így nem jelentene problémát az, hogy az álcázóminta mérsékelt övi erdős, városi vagy éppen éjszakai legyen - mindig az adott környezetnek és viszonyoknak megfelelően váltana. A végső megoldás pedig az lenne, hogy az öltözék - afféle kijelző módjára - a mögötte lévő tájat mutassa. Persze ennek megoldása sok problémába ütközik, kezdve onnantól, hogy meg kellene oldani, hogy bármely szögből is nézzenek a katona felé, a látvány megfelelő legyen.