Dungeon Siege II

Kiadó: Microsoft Game Studios
Fejlesztő: Gas Powered Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Intel Pentium vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, 16 MB-os videókártya (GeForce 256-tól, illetve Radeon 7000-től kezdve bármi)
Ajánlott: 2.4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2400+, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya, jó minőségű, szívós egér
Hasonló játékok: Diablo, Diablo 2, Dungeon Siege
Kategória: szerepjáték

Még mielőtt bármit is leírnék a játékról, érzem, ahogyan a gonosz és a jó összecsap, úgy fognak küzdeni egymással a fórumokon a játékot istenítők és a plágiumot kiáltó Diablo fanatikusok. A játék nem teremtett új műfajt, sőt, nyilvánvaló hibridje a Diablonak és egy kicsit a Warcraft világnak, illetve az AD&D vonalnak. Ennek ellenére egy izgalmas, ötletes és pörgős anyagnak ismertem meg a Dungeon Siege második részét.

Világok harca

Történetünk valahol ott kezdődik, hogy a gonosz újra megpróbálja meghódítani a világot, sőt kisebb világvégét próbálnak meg előidézni, mert úgy gondolták, hogy eljött az új korszaknak ideje. Az istenek vezetgetik seregeiket, de a közvetlen irányítás egy Valdis nevű izmos úriember kezében van. A mi szerepünk - gondolom nem meglepetés - a semmiből előlépő kalandor, aki végül megmenti a világot.



Karakterünk első lépései a rossz oldalt segítik, ahol tartalékosként ugrunk neki a driád nemzetség békés lényeinek, akik foglyul ejtenek, de nagy nehezen lehetőséget biztosítanak arra, hogy megmutassuk, mi nem is a rossz oldalon állunk, csak véletlenül csöppentünk bele párezer zöldbőrű lemészárolásába. Ezt sikerül is megoldanunk, így a rab kategóriából hamar átlépünk a helyi menő csávó/csaj kategóriába. A későbbiekben persze egészen a szuperhős szintig jutunk, amikoris emberfeletti erővel rendelkező gonosz lényeket győzünk majd le.

A kis bevezető nagyjából felvázolja a kerettörténetet, ami egy jó szerepjátékhoz mérten apró kis puzzle darabokból áll majd össze. A játékmenet ugyan lineáris, de aki nem arra gyúr hogy három nap alatt végigmenjen a játékon, az kalandozhat kedvére. A fő küldetések mellett számos másodlagos küldetésbe botlunk, amik persze nem csak kedvtelésre jók, hanem igen tápos eszközökhöz is hozzájuthatunk. A Diablón szocializálódott játékosoknak nem lesz nagy meglepetés a karakter modul, talán annyi pozitívum van, hogy itt nem kasztok közül kell választanunk, hanem a négy faj valamelyikét testesíthetjük meg.



Természetesen az ember az örök kiegyensúlyozott, akiből legfőképp jó harci varázsló válik. Ők a tűz és a halál mesterei, igazi pusztítók. A második faj a driád, akik inkább a természetmágia felé húznak, ami a gyógyítás és a jég erejét használja. A maradék két faj pedig a fizikai sebzésben jeleskedik. Az elfek - ki gondolta volna - íjászkodni szeretnek nagyon, a félóriások pedig a közelharc nagymesterei. Szerencsére ezek nem eleve elrendelt dolgok, tehát karakteünk úgy fejlődik majd ahogy mi szeretnénk, illetve ahogy használjuk. Ezek csak hajlamok, amiket azért érdemes figyelembe venni.

Szereposztás

A karakterfejlődés rendszere számomra szimpatikus volt, ugyanis minden karakter rendelkezik az imént felsorolt négy képességgel és aszerint fejlődik, hogy melyik képességet mennyit használjuk. Amennyiben váltogatjuk mondjuk a természet és a harci mágia használatot, akkor mindkettőben jeleskedhetünk, viszont mindkettőben átlagosak leszünk.

Egy jó csapat építéséhez kétféle út vezet. Az első, hogy eleinte egy karaktert húzunk minél magasabb szintre, majd később fogadunk partnereket magunk mellé akik hamar utol érik a főnököt. A másik megoldás - amit én is választottam -, hogy már a játék elején begyűjtöttem mind a három karaktert, akik folyamatosan erősödnek és sok lúd disznót győz elven három alacsonyabb szintű karakter náluknál jóval erősebb ellenféllel is elbánhat.

A varázsszó a csapatmunka. Míg a Diablóban csupán egy karaktert irányítottunk, itt maximum 6 tagunk lehet, ami már kellemes multis érzetet ad a játéknak. Három nehézségi szint van a játékban - persze először csak az elsőn vághatunk neki, ahol viszont csak 4 fő a maximum létszám. Ideális esetben a csapat rendelkezik egy tankkal, azaz egy olyan karakterrel, aki közelharcos és bírja a gyűrődést, egy gyógyítóval, aki életben tartja a csapatot azokon a nehéz napokon is, illetve egy sebzés osztóval, aki feloldja ezeket a kellemetlen pillanatokat. Persze lehet más utat is választani, mondjuk gyógyító helyett egy másik sebzőt, de akkor a gatyánk is rámegy majd a gyógyitalokra. Az íjász mint olyan, annyira nem hiányzik a csapatból, bár aki elf hívő, az mindenképp vállaljon be egyet. Persze kérdés, hogy megéri-e feláldozni az utolsó helyet is, ugyanis ő pótolható, a másik három kaszt kevésbé.



A tapasztalati pontok nem leölt szörnyenként jönnek, hanem bevitt sebzések után, ami egyenlő részben osztódik el a karaktereink között. Itt érdemes megemlíteni a pet, azaz a megszelídített lény bevonásának lehetőségét. Minden nagyvárosban találunk egy állatfarmot, ahol vásárolhatunk magunknak kis kedvenceket. Ezek ugyan elfoglalnak egy helyet a csapatban, de nem veszik le a részüket az XP-ből, hanem a fő karakterrel együtt fejlődnek. Fontos tudni, hogy etetni kell őket ahhoz, hogy felcseperedjenek és erősebbek legyenek. Attól függően, hogy mit adunk nekik, változik, hogy milyen értékekkel gyarapodnak.

A Skorpió Királynő (az egyik jószág) íjászként funkcionál, és fura módon ha íjakkal etetjük, attól nő az ügyességük. Ugyanígy egy elementált varázslatokkal vagy mágus fegyverekkel tápolhatunk, mert náluk az intelligencia számít. Persze faraghatunk magunknak tankot is, ekkor pajzsokat és páncélokat adjunk nekik, így akár kiváltható a harcos a csapatból. Sőt, a legjobb, ha szép lassan egy egész kis állatkert alakul ki belőlük, hogy szituációnak és környezetnek megfelelően lehessen őket betenni a harcba.