Kígyók a fedélzeten - Besült az év leginkább várt filmje

"Kibaszott kígyók a kibaszott gépen" - sommázza a helyzetet az év egyik legjobban várt filmjében Samuel L. Jackson. Nincs köntörfalazás, a film valóban erről szól.

Persze a kígyókig el is kell érni. Balga módon azt hittük, hogy azzal indul a film, hogy felszáll a gép és Sam L. Jackson átvált Terminátor-üzemmódba, de azért bizonyos filmes szabályokkal illik tisztában lenni. Még ha bevallottan bé-filmről is van szó, akkor is illendő némi felvezetés, így megismerjük a tökéletesen fölösleges, érdektelen és logikarajongóknak logikátlan előtörténetet mintegy fél órában, ami azonnal redőket csalhat a nézők homlokaira, hiszen nem erről volt szó, mi nem ezt a lovat akartuk. Fél óra múlva persze előkerül egy kígyó is, rá 15 percre rá pedig be is indul a krízishelyzet, hogy a 100. perc környékén megoldódjon (vagy nem.)

A történetről többet nem is érdemes mondani, mert bár tényleg azt hittük hogy végre egy film, ahol nem lacafacáznak holmi sztorival, mégis kapunk valami krimi alapot, de szerencsére elég felejtős módon. Inkább arra érdemes kitérni, hogy mekkora hype, szóbeszéd övezte a film moziba jövetelét, amire az alkotók még rá is tettek egy lapáttal és elhalasztották az amerikai premiert augusztusra. Hogy ennek a késlekedésnek köszönhető-e, de az egyik legnagyobb nyári sikervárományos film a premier napján hatalmas durranás helyett csak pukkant egy kicsit és csendben kimúlt.


Nem mintha nem térülne meg a készítők, producerek befektetése, nem mintha nem lenne szép eredmény a harmincegynéhány milliós amerikai bevétel és az ugyancsak zsenge nemzetközi inkasszó egy tipikus trash filmtől, de a sokkal csekélyebb reklámmal és promócióval moziba kerülő hasonszőrű Anakonda magasan lekörözte a Kígyókat a fedélzeten, mely az Anakonda második részének közelében helyezkedik el a sikert tekintve.

Mindezek ellenére ha a nézői véleményeket nézzük, akkor általában nyílt színi taps fogadja a filmet, melynek leginkább az egyszerűségét lehet dicsérni. Jönnek a kígyók, mészárolnak, majd pedig hirtelen üldözött lesz az üldözőből, miközben egy levegőben ide-oda hánykolódó repülőgéppel is meg kell küzdeni - vagyis megkapjuk a kígyóktól és a repüléstől való félelmünket négyzetre emelve. A rengeteg gusztustalan csúszómászó remek alaphangulatot teremt a filmhez és egy-két kreatív, viszont annál elborzasztóbb halálesethez is tapsikolhatunk örömmel.


Jó látni, ha egy produkció nem veszi magát komolyan és csakis a puszta szórakoztatást tűzi zászlajára (ennek eklatáns példája a film végén, a stáblista alatti videóklip, vagy klipparódia.) Kapunk egy-két jó beszólást, röhögünk is alkalomadtán, viszont a készítők a forgatókönyvet nem tömködték tele jobbnál jobb poénokkal, de legalább bevállalták a gagyit.

Ugyan valóban egy vérgőzös, öniróniával teljes belekben és vérben való tapicskolást kapunk, sajnos nem tudunk a negatívumok mellett sem elmenni. Nyilván színészi alakításokról felesleges beszélni (Jackson persze kivétel), mindössze pár (nyilván szándékosan) papírmasé klisét kapunk, akiket le lehet mészárolni - nem is ez a baj. Inkább az, hogy a rengeteg karakterrel dolgozó filmesek bátorsága egy idő után inába szállt és ahelyett, hogy hatalmas vágóhidat rendezve minden a horrorokat érintő sztereotípiával leszámolnának, nagyon kesztyűs kézzel bánnak szereplőikkel. Azt persze alá kell írni, hogy nem lehet tudni ki és mikor fog meghalni, ki éli túl - ilyen szempontból tehát nem kiszámítható a film. Mindössze egy biztos: most végre egy olyan horrort látunk, ahol nem a négerek harapnak először a fűbe.


Nulla elvárásokkal kifejezetten élvezhető a film, de a hype és az IMDB-pontszám tekintetében bizony mélyen alulmúlja a várakozásokat. Így csak egy rettentően jópofa és élvezhető, de túlértékelt és hamar felejtős horror kerekedik a filmből, mely nem nagyon emelkedik ki az utóbbi évek állatos-horroros filmjei közül (Anakonda, Lake Placid, Mérges pókok, Háborgó mélység), nem született egy új Tremors. Egyszerűen az alkotók gyávasága, illetve az, hogy az eredetileg viszonylag alacsony korhatárra tervezett filmhez csak később forgattak pár keményebb jelenetet erőteljesen befolyásolta a film végén a nézők szájízét. Sebaj, majd talán jövőre a Grindhouse.

Az mindenesetre biztos, hogy nagyot senki sem csalódhat, hiszen nomen est omen, a film valóban azt kínálja, amit a címe is. "Kibaszott kígyókat a kibaszott repülőgépen" - vagyis a fóbiások kezdhetnek rettegni. Aki erre nem kíváncsi és mégis megnézi, az magára vessen.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Kígyók a fedélzeten (Snakes on a Plane) feliratos amerikai akcióthriller, 107 perc, 2006 Rendező: David R. Ellis Forgatókönyvíró: John Heffernan, Sebastian Gutierrez, David Dalessandro Operatőr: Adam Greenberg Zene: Trevor Rabin Szereplők: Samuel L. Jackson (Neville Flynn) Nathan Phillips (Sean Jones) Byron Lawson (Edward 'Eddie' Kim) Julianna Margulies (Claire Miller) Rachel Blanchard (Mercedes Harbont) Flex Alexander (Three G's/Clarence Dewey) Kenan Thompson (Troy McDaniel) Keith Dallas (Big Leroy DuBois) Bobby Cannavale (Hank Harris) Todd Louiso (Dr. Steven Price)