Need for Speed: Pro Street

Kiadó: EA
Fejlesztő: EA Canada
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,8 GHz, 512 MB RAM, 8 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Pentium IV 3 Ghz , 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7900+
Hasonló játékok: Need for Speed: Carbon, GTR 2, Test Drive Unlimited
Kategória: árkád autóverseny

A karácsony közeledtével ma már a hóesésnél jóval biztosabb dolog, hogy az Electronic Arts piacra dobja legújabb Need for Speedjét, mely idén már a 11. epizódját ünnepelheti. Végre 5 hosszú és sötét év után a lóerőfüggők újra előbújnak a tükrös aszfalt árnyékából és a közvilágítás helyett újra napfény csillan fel a vagány autók fényezéséről. Ettől persze a játék még nem biztos, hogy főnyeremény.

Az éjszakai vagányok, illegális gyorsulók eposzai után a 2007-es NFS újra előbújik odújából és az eddig sosem kóstolt amerikai showműsorok mintájára az unatkozó átlagemberek szórakoztatására kitalált száguldó cirkusz hangulatával örvendezteti meg a kiéhezett rajongókat. A főként épített pályákon zajló futamok nézőkkel, kommentátorral, néhol tribünökkel egészülnek ki, így a gázpedált addiktívan nyomkodó főszereplők újra legális harcosokká válnak. A bemutató videókban minden eddiginél részletesebb autómodellek, csillogó effektek és minden egyéb nyalánkság csábítja a fogyasztókat, hogy emeljék le a polcról a játékot, bár telepítés után természetesen és sajnos, de újra csalódnia kell a játékosoknak. Legalábbis egy részüknek biztosan. Az NFS korábbi részei is megosztották a közönséget, tehát bizonyos, hogy ismét lesz egy tábor, aki leborul az EA előtt, míg a többiek fintorognak jövő télig, mire megjelenik egy nekik tetsző újabb rész.


A legújabb NFS, a Pro Street mindazonáltal komolyan szakít elődjeivel és amellett, hogy grafikailag igyekszik kihozni a maximumot, a játékélményre fókuszál és szembeszáll a korábbi árkád stílussal. Kezdjük azzal, hogy a lehetőségekhez képest egész valóságosan törnek az autók, ami nem csak azt jelenti, hogy ha beleszállunk egy falba, akkor betörik az ablak vagy leesik a motorháztető, hanem szép lassan totál károsra amortizálható minden kocsi a versenyek közben. A karosszérián túl az autó belsőségei is sérülnek, ami megmutatkozhat rosszabb irányíthatóságban, de elveszett teljesítményben is, sőt akár teljesen fel is adhatja az autó, ha párszor keményen oda csapunk az arcának. A pályák mellett az sem mindegy, hogy minek megy neki a játékos, csakúgy, mint a valós életben.

Ha közel azonos sebességgel haladó két autó csúszik egymásba, akkor komolyabb kár nem keletkezik, sőt a gumifal sem zúzza ripityára az autót (ami azért a valóságban másképp van), de egy keményebb fallal való találkozás a verseny végét jelenti bármely nevezőnek. Sőt újra leéghet a motor, ha túl sokáig maximum fordulaton pörög, illetve kisebb bukkanókon megugorva egy gyönyörű piruett után is game over van. Az árkádságból persze sok minden megmaradt, továbbra is vissza lehet tenni az útra az R megnyomásával a kocsit, illetve a mesterséges intelligencia ezúttal is dinamikusan simulékony, azaz minél gyorsabban megyünk, annál jobban pörög ő is.


A valósághűség másik megkísértése a valós vezetési élmény felé elrugaszkodás, amit persze nehezen lehet szimulálni, főleg ha a PC-s platformról és billentyűzet kontrollról van szó. Ennek ellenére végre megint van valami köze a fizikához a játéknak, a kilométerórára pillantva néha megnyugtató, hogy a nagy kanyarokat a kijelző szerint nem 120-szal veszi be a versenyző, hanem a reális 30-40-70 km/h sebességen.

Sőt egy kézifék nem feltétlenül azt jelenti, hogy hajóként sodródva valmikor majd megáll az autó, hiszen ha keresztbe csúsztatjuk, akkor mint a valóságban megáll szépen a kocsi a négy gumi súrlódása miatt. Ez viszont nem volt igaz teljesen minden modellre, voltak olyanok, melyek teljesen kellemesen kezelhetőek, mások viszont inkább emlékeztettek kenura, bár lehet, hogy azokat a böszme nagy modelleket tényleg ilyen nehéz kordában tartani.