The Whispered World

Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Daedalic Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP, Vista vagy Windows 7, Intel Pentium IV 2,3 GHz vagy ezzel egyenértékű AMD, 1 GB RAM, 3 GB szabad tárhely, Geforce 7800 GTX, Radeon HD 5570
Ajánlott:
Hasonló játékok: Ankh, So Blonde, Tales of Monkey Island
Kategória: kalandjáték

A kihalófélben lévő klasszikus kalandjátékok az elmúlt években ismét életjelet adtak magukról. Azonban egy letűnt kor szellemének nagyon nehéz megfelelni, így talán nem meglepő, hogy közel sem akkora monumentális tartalommal megtöltve érkeznek az egykoron fényesen ragyogó stílus utolsó képviselői.

Az elmúlt évtizedben komoly hanyatlásnak indult klasszikus kalandjátékok pár évvel ezelőtt keltek ismét életre. Az un. point and click játékok szerelmesei olyan sikeres remekműveknek örülhettek mostanában, mint a So Blonde, a nemrég feltámasztott Tales of Monkey Island, vagy jelen tesztünk alanyát is készítő csapat, a Daedalic Entertainment remekbe szabott produkciója, az Ankh. A német stúdió ezúttal is kedvenc játékfajtánkban próbált szerencsét, a The Whispered World ugyanis egy ízig-vérig 2D-s, rajzfilmes körítésű kalandjáték, így a Daedalic csapatának minden esélye megvolt arra, hogy maradandó élménnyel ajándékozza meg a stílus rajongóit. Vajon sikerült ez nekik?


A "Suttogó Világ" főhőse egy vándorcirkuszt üzemeltető család egyik tagja, az állandóan depressziós Sadwick, aki nagyapjával és bátyjával karöltve járja a vidéket, hogy a helyi lakosokat szórakoztassa esténként. A családi vállalkozásban a magának való, mindig szomorú és egykedvű Sadwickre hárul a bohóc szerepe, az ő dolga lesz, hogy mosolyt csaljon a vendégek arcára, ő azonban ki nem állhatja, hogy versírás helyett meg kell játszania magát, ráadásul szenilis nagyapja és a mindig bunkó zsonglőr bátyja, Ben sem könnyíti meg a helyzetét.

Az egyik este azonban a sors közbeszól, a zötykölődő karaván egyik szekerében a csendes Sadwick nyugtalanul forgolódik, álmában rémisztő képek váltják egymást, a végkifejlet pedig lehangoló: hamarosan eljön a világvége, melynek központi figurája természetesen éppen szentimentális főhősünk. Küldetésünk tehát nem más, mint fogni a batyunkat, és a Spot névre hallgató, szótlan társunkkal nekivágni egy ismeretlen kalandnak, hogy megváltoztassuk saját és ismert világunk végzetét.

A játékmenet az elmúlt évtizedekben alkalmazott és jól bevált formula alapján működik, azaz a klasszikus point and click kalandjátékra jellemző irányítással lesz dolgunk. Utunk során rengeteg tárgy és eszköz akad majd a kezünkbe. Gyakorlatilag minden tárgyat felvehetünk, és kombinálhatjuk majd egymással, hogy az ezáltal kapott új eszközöket használva oldjuk meg az aktuális kihívásokat, fejtörőket. A küldetések során segítségünkre lesz kukacos társunk, Spot is, aki öt különféle alakot képes felölteni, amiket különböző szituációkban kell alkalmaznunk.


A játék szerencsére mindenben a segítségünkre lesz, szinte végig fogja a kezünket, így nem lesz nehéz kitalálni, mely tárgyakkal hozhatjuk interakcióba útitársunkat, vagy hogy mely földön heverő eszközöket kell egymással párosítanunk. A kalandjátékok állandóan visszatérő rákfenéje, a megoldhatatlannak tűnő fejtörők miatt sem kell aggódnunk, a készítők ugyanis ügyesen találták meg az arany középutat, így nem is túl egyszerűek a kihívások, de azért kicsit dolgozni is kell azért, hogy sikeresen vegyük az akadályokat. Az így kapott élmény egyébként nyolc-kilenc órára rúg, gyakorlatlanabb kalandorok esetleg tizenegy-tizenkét órát is a játék előtt tölthetnek, aminek egyébként jelentős részét a sokszor kicsit unalmas barangolások és utazások teszik majd ki.

A játék legnagyobb negatívuma mégis a hangulatért felelős forgatókönyv, a The Whispered World ugyanis teljesen érdektelen mellékszereplőket és egy motiváció hiányában szenvedő főhőst vonultat fel. Így egy olyan, amúgy nagyon érdekes és látványos világot kapunk, amit nem sikerült élettel megtölteni. Kalandjaink során senkivel, még Sadwickkel sem sikerül azonosulni, a mellénk szegődő csapattagok nagyon rövid ideig kísérnek minket, időnk sincs igazán megismerni őket, így kicsit úgy érezzük, hogy mindenfélét összeharácsoltak a készítők, azt behajították a játék univerzumába, és ráhúzták, hogy akkor ez most egy fantasy-kalandjáték.

Nincsenek válaszok, nincsenek előzmények, csak haladunk előre, tesszük a dolgunkat, és egyszer csak véget ér a produkció. Ugyanezt az érdektelenséget érezzük a történet során utunkba kerülő NPC-kkel szemben is: a dialógusok unalmasak, vontatottak, sokszor csapongóak, és a játék szarkasztikus humora sem azt a hatást éri el, amit eredetileg szolgálnia kellene.