30 éves a zenei CD

Az első zenei Compact Disc pontosan 30 évvel ezelőtt jelent meg a világpiacon, napjainkra azonban sokan már a CD halálát jósolják. A technológia megváltoztatta a világot, de mostanra a háttérbe szorult.

1981. április 15-én Herbert von Karajan karmester a Philips és a Sony cégek képviselőivel közösen mutatta be a világ első kereskedelmi forgalomban kapható zenei CD-jét. Akkor még senki sem sejthette, hogy az ezüst színű korongok milyen hódító útra indulnak majd. Az új eszköz éveken belül meghatározóvá vált a piacon, teljesen a háttérbe szorította a bakelitlemezeket és ami még ennél is fontosabb: beharangozta a digitális korszakot, amelyben a zenéket minőségvesztés nélkül lehet másolni.

Az első CD-t 1979 márciusában alkotta meg a Philips, a holland gyártó hamarosan be is mutatta az első lemezeket a közvéleménynek. A végső szabványok kidolgozása ezután további egy évet vett igénybe, ebben a munkában már részt vett a Sony is. Az első zenei CD-k az ABBA együttes The Visitors című albumát és Richard Strauss Alpesi szimfóniájának egyik előadását tartalmazták. Utóbbi felvételén a karmester Herbert von Karajan volt.

A legenda szerint egyébként a CD azért lett pont 12 centiméter átmérőjű és 74 perc tárolására alkalmas, mert a Philips mérnökei azt a feladatot kapták, hogy Beethoven 9. szimfóniáját rögzítsék az első próbalemezeken. Állítólag azért választották ki ezt a Beethoven-darabot, mert Norio Ohga akkori Sony-alelnök felesége nagyon szerette. A korongra végül egy 1951-ben eljátszott változat felvétele került fel, amelynél a karmester Wilhelm Furtwängler volt. Ez Beethoven 9. szimfóniájának leghosszabb változata.

Vannak, akik szerint ez a történet igaz, mások kétségbe vonják a valódiságát. Ami viszont tény, hogy a CD robbanásszerűen meghódította a világot. A Dire Straits 1985-ben a Brother in Arms című albumát több mint egymillió példányban adta el. Ez volt az első alkalom, amikor egy album esetében a CD-eladások megelőzték a bakelitlemez-eladásokat. nem véletlen, hogy az ezüstös diszkeknek köszönhetően az 1980-as évek a zeneipar számára abszolút aranykorszakot jelentettek. Akkora volt az őrület, hogy számos korábbi bakelitlemezes kiadványt is újra kiadtak, ezúttal CD-n.

Az 1990-es évek elején megszületett egy formátum, ami a CD halálát vezette fel: az MP3. Az MP3-at eredetileg azért találták ki, hogy megkönnyítsék a rádiósok munkáját, de később már bárki használhatta, hiszen volt egy hatalmas előnye egy CD tartalma néhány tíz megabájtban elfért. Az egyik utolsó szöget a koporsóba az online kalózkodás felerősödése jelentette. Azóta nem is igazán a letöltések, hanem a streaming-ajánlatok jelentik a legnagyobb problémát a kiadóknak. A Compact Disc végülis legalább 30 évet megélt, ez egy pár évre tervezett technológia esetében komoly siker. Az már egy más kérdés, hogy pár év vagy egy évtized múlva a CD-k bekerülnek majd a bakelitlemezek mellé a múzeumokba...

Sir Bob Geldof, a Boomtown Rats együttes énekese átélte a CD megjelenését. Néhány nappal ezelőtt a következőket nyilatkozta: "A minőség szempontjából egy zenei CD még mindig egy kicsit jobb az MP3-as zeneszámoknál. Mi régen a stúdiónkban nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a zenénk tökéletes legyen. A CD és a bakelitlemezek közül egyértelműen az utóbbi biztosít jobb zenei minőséget, ezt minden hangmérnök megerősítheti. A Boomtown Rats egyik albuma volt a világon gyártott 11. CD-lemez. Aggódtam és azt kérdeztem, hogy ugye azért csinálunk egy lemezt is? Mire jött a válasz, hogy az az idő már elmúlt... Amerre jártam, mindenhol panaszkodtam és nem tudtam elfogadni ezt az új technológiát."