heh ja én még nem láttam olyan embert aki szintetikus szerek hatása alatt depis lett volna :) na meg a monoton dübörgés. a sok kész ember körülötted. megjött a kedvem egy technobulihoz :D
kezdj el csinalni valamit! marmint olyan dolgot amivel nem kell otthon ülni, kimész és vagy magadnak, el tudsz nagyokat gondolkodni. Önbizalmat ettõl nem fogsz kapni, ,de legalább jó/jobb kedved lesz.
Amikor annyi idõs voltam mint te, önbizalmam -1 volt. Csajozás nem ment egyáltalán, mert semmi bátorságom nem volt. Haveri társaságban, nem volt semmi jó bige, így egy uncsi nyári napon elkezdtem chatelni (eléggé szar az egész). Na de jött pár randi és ugye arra jó volt ez az egész hogy megtanuljak/kitanuljak pár dumát, harcicselt :) Tudtam válogatni (fõleg akkor, amikor kép nélkül talizva jöttek a gólemek meg a mamutok). De tök happy voltam, hogy 4-5 csajjal levelezek, sms meg miegymás. Mostmeg 1 éve van egy édi csajom, önbizalmamat nem csak a fent leírtakkal, hanem sok mással is felhúztam elég szépen. Mondjuk én mindig is optimista ember voltam, szeretek röhögni, élvezni az életet. Szerintem az élet szép, de tele van szarral :)
Hi! Kösz mindenkinek a tanácsokat, de nem hinném, hogy ez elég önbizalmat adott. Egyenlõre talán még tényleg nem vagyok depis, de voltam már egy párszor és érzem az elõjeleit... Sajnos csajozás terén nincs semmi tapasztalatom, nem tudok mibe kapaszkodni, mástól meg nem lehet eltanulni, mert még ha a dumát meg is jegyzném, akkor is tuti lámpalázas lennék. Azt mondják, ez magától jön, de akkor velem valami súlyos gond van. Plusz még gondolom az is rá tesz, hogy nagyon gátlásos vagyok. Amúgy a csaj csak az egyik dolog... Családon belüli gondjaim vannak, de ezt már leírtam. Én is beleestem ugyanabba a hibába, amit Vlala mondott, az álmodozásba, pedig tudom, hogy ez nem segít. Nem szabadna illúziókba temetkeznem, mert a végén még teljesen más fogalmat kap nálam a realitás. Komolyan gondolkozom egy pszihiáteren, talán fel kéne keresnem egyet.
Ezt én is írhattam volna 7 éve. Teljesen ugyanez. Barátnõ még láthatáron sincs, pedig az osztálytársak már el is koptattak egy párat, finoman fogalmazva szarul élünk, alig van pénzünk, ráadásul apám nyugdíjazása után még kevesebb lesz. A lányt, aki tetszik, olyan srácok veszik körül, akik saját autóval, pénzes szülõkkel szinte a tenyerükbõl etetik, teljesen padlón voltam, ha nem alatta. Ilyenkor az ember a szüleire támaszkodik, azonban édeasanyám enyhén szólva ideges természet, semmit nem lehet vele úgy megbeszélni, hogy a második mondat után ne kívánja a lószerszámot a hátsómba. Apámat ki nem lehetett robbantani a tévé elõl, reklám közben volt vele egy kis esélyem beszélgetni. Suli hasonló helyzet, ott is volt egy lány, igaz, barátja volt, meg satöbbi, de el lehetett vele beszélgetni. Újabb zárt kapu, nem mertem kiönteni a lelkemet, mert féltem, õ sem állna velem szóba. Ráadásul beleestem az álmodozás hibájába is, a "mi lenne, ha milliomos lennék és körülrajongnának a lányok" sztori ezerszer átfogalmazott példányai csak erõsítették bennem a tudatot, hogy rossz helyre születtem, és az élet egy üres kalap. Az öngyilkosság gondolata bennem is felmerült. Egy oszttársamnak bszéltem is róla, erre felajánlotta, hogy van otthon kötelük, szívesen odaadja, legalább eggyel kevesebben leszünk. Ezzel azért egy kicsit elrettentett az öngyilkolászás gondolatától, nem érné meg, ha senkinek sem hiányoznék (csak bosszúból akartam meghalni - én hülye) Aztán jött az új suli, és egy még nálam is depisebb oszttárs, aki egyszer tényleg betablettázta magát. Hosszadalmas "szarazélet" beszélgetéseinkbõl annyi esett le, hogy az élet tényleg szar, de legalább nem csak én szagolom.
Na ennyit rólam... A Te elmondásod alapján lehet, hogy nem is vagy depis. "Évekkel ugyanígy éreztem egy másik lány iránt, de õt próbáltam elfelejteni és most megint ugyanez..." Ebbõl gondolom. Te csak pesszimista vagy, mert egy lány egy elõzõ kudarcodat hozta felszínre. El kellene beszélgetned a lánnyal, különben nem fog sokat változni a helyzet... ha sikerül Vele valami, ki fogod nevetni önmagadat. Ha nem, akkor sem szabad elhagyni magad, van, aki 20. próbálkozásra találja meg az igazit. Öngyilkosság? Felejtsd el, még nem is éltél... nekem az elsõ öngyilkossági gondolatom ötéves koromban volt, amikor nem kaptam csokit. Biztos azért, mert már nem szeretnek stb. Ha most végignéznél rajtam, nem hinnéd el, hogy depis voltam. Szinte 24/7-ben nevetek, mosolygok, jól érzem magam. Nincs ebben semmi titok, meg kell látni azokat az apró örömöket, amelyektõl boldog(abb) leszel. Pl. mosolyogj valakire, vissza fog mosolyogni; foglalkozz a háziállatoddal, adj enni egy kóbor kutyusnak, add át a helyed a buszon stb. Tégy valami jót, és a világ visszamosolyog Rád. Ja, és persze fel a fejjel, kitartás kell a sikerhez.
Ja. Mondd el a lánynak hogy mit érzel, hogy tetszik neked, a szemébe, még ha nem is mered, mégha zavaró is kicsit. Ne kapd el a pillantásod, hanem nézz rá és mosolyogj. Nem tudok sokat a depresszióról, de õ talán kigyógyíthat belõle.
Szerintem szedd össze magad és szólítsd meg a csajt. A gátlásaidat megszüntetheted egy kis piával (persze nem azt mondom, hogy idd sz*rrá magad). Ha tényleg tetszel neki akkor nincs mit veszítened, max összejön a dolog :) Én is rohadt sokat depiztem régen, néha manapság is rámjön, de ha van egy barátnõd aki szeret, az nagy segítség. Ja, ha meg füvezel akkor csökkent az adagot, ez nekem is bejött.
Helló! Nálam is megint jelentkeznek a gondok. Voltam már párszor ilyen helyzetben, de szerencsére ez most nem olyan rossz, mint az eddigiek. Legutóbb például egy egész hetet aludtam végig szó szerint, nem szóltam egy árva szót sem a saját anyámhoz sem és esténként volt a legrosszabb, mert sokszor ok nélkül sírtam órákon keresztül, pedig nem vagyok egy bõgõs gyerek. Sõt, még a telefonomat sem vettem fel soha, akárki hívott. Akkor nagyon mélyen magamba zárkóztam és most megint itt vagyok a teljes boldogtalanság tornácán és már elegem van mindenbõl. A szüleim már szinte nem is foglalkoznak velem, de lehet, hogy ennek én vagyok a fõ okozója, mert egyszerûen nem is kezdeményezek velük beszélgetést és nem szeretem, hogy ha a közelembe jönnek. A másik, hogy itt vagyok majdnem 17 éves és mág SOHA nem volt barátnõm! Teljes önbizalomhiányban szenvedek. Ha valamelyik csaj tetszik, azt meg sem merem szólítani és még a pillantását is kerülöm. Pedig most van is vki aki tetszik. Lehet, hogy ez az oka mindennek? Tudom, hogy én is tetszem neki, de félek és fogalmam sincs, hogy mitõl. Évekkel ugyanígy éreztem egy másik lány iránt, de õt próbáltam elfelejteni és most megint ugyanez... Õt már nem hagyhatom veszni. Érzem, hogy tennem kellene vmit, de nem tudom, mit csináljak. Évrõl évre egyre többet fontolgatom az öngyilkosságot. 3 éve nyáron már majdnem megtettem, de szerencsére erõsebb voltam az elkeseredettségnél. Tudom, hogy ez nem megoldás és nagyon önzõ dolog is, de ki tudja mit hozhat még a jövõ... Nem tudom, hogy meddig bírom még, fõleg ha még az állapotom is romlik majd. Nem tudom, hogy kihez forduljak, nincs olyan ember a környezetemben, aki segíteni tudna. Nincs vmi jó módszeretek ennek az egésznek a megoldására?
Köszönöm annak, aki meghallgatott.
ez nem tûnik kicsit értelmetlen dolognak ? csak úgy a semmiért gyilkolni??? ésszerû legalább pár dolgot követelni, úgy jobban hangzik a trévé híradóban hogy "fiatal gyerek agyonvert néhány idõs embert és járókelõt vascsõvel, és közben drogot követelt"
csk hogy kört is halott, meg divattá is vált a depresszió.. :)
ez ilyen amerikai kitaláció hogy az emberek elvigyék a kutyájukat pszichológushoz, meg hasonló dolgok. a jóléti társadalmakban ki kell találniuk valamit amitõl az emberek rosszul érezhetik magukat.
Ezt a gondolatmenetet indirekt módszerrel bizonyítom. A zplayer vagy galocza nickbõl nem asszociálsz a dick szóra. Rólam igen. Akkor..? :)
Nevem Dick Dickenson (mostantól dikki dickenson ) a szó a dikkmá mutter dróton dzsáll a petró! ból jött; dick=prick=fasz.. lehet, ezért asszociáltál a dick-re :)
el nem hiszitek, mennyivel jobb! másfél évig néztem a Szia Dikkma! feliratot; namost, ugye a Dikkma az nagy betû. és az úgy gáz. egyszerûen eljárt a nagy betûs nevek felett az idõ. most meg kisbtûst nézhetek! pl. [CsIrA]Dikkma helyett mennyivel menõbb x-csira][dikki ?
Vizsga: erettsegin meg a kezem is remegett rendesen. Ma mar... :) a nagyobbik gaz, hogy mindig utolso pillanatra hagyok mindent. Utana megfogadom, hogy soha tobbet, aztan megint ott vagyok, hogy hat igen, bazze mar csak ennyi van, ez a konyv meg de vastag, legalabb 1x el kene olvasni :)))
Mielott megkerditek: most eppen nem tanulok, de asszem elobb-uitobb igen, mert ez igy nagyon uncsi, csak a melo, meg a langyos pisi
Nagyszeru otletem tamadt: aki depis, es ongyin gondolkodik, fagyasztassa le magat. Vegul is mit veszithet, egy probat meger
matfiz (gimis és mondjuk 1etem elsõ 1-2 félév)-vel nincs gondom.
beszétem matektanárommal, hát ha akár infó szakra is mehettél volna a felvételiddel akkor eléggé vágod a reál témát :D
egy érettségi összesen nem igényel annyi tanulást mint 1 bme-s vizsga... és ha ügyes vagy, csak hetente 2 vizsgád van, darabjára a napi 24 óra tanulás is kevés lehet... :)
nekem volt, hogy aznap délelõtt hívott haver, hogy aznap vizsgázok-e... tökre nem tudott idegesíteni már akkor se... :) most meg fõleg :) abszolut nem kell túllihegni a dolgot, nincs az égvilágon semmi ami miatt megérné az idegeskedést.
és a yysw - az a "igen, igen, persze, hogyne..." címû, és "beszélj csak, úgyse értesz semmit, meg azt se tudod mit mondasz" hozzáállást próbálja leírni... hidd el, tudom mit érzel, és tudom, hogy lehet másképp is élni, mint gondolod.
én az elsô vizsgámnál, nagyon izgultam, de késôbb már csak a vizsga elôtti nap jöttem rá, hogy "jé! vizsga van", és ezt konstatálva el is feledkeztem róla (de csak majdnem). persze egy kis drukk azért volt!
vizsgaidõszak fun... a drukkról már anno a gimiben leszoktattak, meg amúgy sincs min idegeskedni... ami sikerül az heppi, ami nem, az meg úgy jó...
Dikki te meg próbálj meg legalább elgondolkodni azon, amiket itt mások leírtak, és nem a yysw hozzáállást elõadni, mert akkor nem fogsz elérni semmit...
(yysw - yeah,yeah,sure,whatever)
Banyek. El akarok járni társastáncra. Nem nyõsz? New York