Én nem játszom, csak DeFacto :o) az idegeskedés, szemromlás (zsírúj Samsung moncsik lesznek) sõt a nevezési díj DeF része, én meg találkozom 100 ismerõssel, haverkodom. :o)
Efreet neked volt vmi nem? Nekem múlt decemberben kezdõdött. Most megint lsez :oP
Bazeg! :D Tudod mit ajánlok figyelmedbe? Egy december-januári vizsgaidõszakot. Abba vagy belehal az ember, vagy meghülyül. Én már csak toom, mert nekem is volt :D Komolyan, másnak milyen érzés a vizsgaidõszak? Efreet?
fura! nekem meg ettôl lett jó kedvem. ezt most nagyon brutálisan hangzott! meg nem csak ez játszott közre, hanem a környezetem úgy általában. és rájöttem, hogy senki sem boldogabb vagy szomorúbb a másiknál. egyenlô felek vagyunk! és a világ nem szürke, hanem rózsaszín:-)
Depis voltam, elhiheted. Belátom....én kigyógyultam 1enlõre, de te továbbra is bemagyarázod magadnak a senkisemszeretengemet, ami persze szerinted totálisan igaz és megcáfolhatatlan, tehát senkinek nincsen a témában igaza csak neked ami amúgy 1 jó dolog nagyjából, nemde ?
Tényleg menj el pszichológushoz, mert õ fog tudni segíteni rajtad, ugyanis a depresszió kezelhetõ. Nem fog kinevetni, se magában, se az ebéd közben. Nem Te vagy az egyetlen, nem vagy vmi furcsa csodabogár. Javaslom, hogy tényleg menj el orvoshoz.
Annyira jó, hogy szóba hoztátok ezt a témát, mert rámtört egy kisebbfajta depi szombatra. Kiheverem pikpak!
Amúgy errõl az egészrõl a véleményem, hogy faszság.
Aham. Erre van a net. Azt is vállalhatod, amit másnak nem mondanál normális esetben. Én 9 hónapig éltem ebben az állapotban.. és tudom magamról - ez a szerencsém, hogy soha nem lenne erõm eldobni mindent. Faszság. Inkább csak tényleg az volt a rémisztõ, hogy a végén már perceket gondolkodtam rajt, mielõtt rájöttem, mekkora faszság. Igazából nem tudom, miért kerültél ebbe az állapotba, viszont azt biztosra veszem, meg lehetne változtatni. Gondold át a dolgokat! Én elmentem pszichológushoz, pedig elvbõl nem szedek semmilyen gyógyszert. Asszem ha elmondanád neki az elejétõl a végéig, nem csak bólogatna meg mosolyogna miközben hülyeségeket rajzolgat papírra (ami egyébként zavaró :) ) hanem tényleg tudna segíteni. Megoldás még : olvass CS topicot :D
Igen. Ha van kiért élni, az egészen más, én emiatt tartottam ott, ahol tartottam; és igen, már múlt idõben beszélhetek errõl; viszont nekem nem az hozott javulást, hogy lett vkim, hanem beletörõdtem abba, hogy nincs.
nagyon köszi hogy leírtad. keress bátran cicológust.. nem szégyen, és semmi rossz nincs abban, ha eljársz egyhez. nagyjából értem, és ismerem azt amiben élsz (ezt visszaolvasva szerintem látod), csak nekem nem 6 évig tartott ez a súlyosabb része. mindenképp keress meg 1 hozzáértõ embert, hidd el tudnak, és fognak segíteni. az elsõ látogatás után érezni fogod, hogy tud-e hozzád úgy beszélni, és meg tudsz-e bízni benne. ha nem, állj tovább, és keress másikat. mindenképp érdemes nekikezdeni.
Na beleugatok már én is mivel volt szintén egy ilyen depis haverom mint itt egyesek...leírom már mit csináltunk vele ,hogy rendbe jöjjön...
Szal mivel a srác egésznap szomorú volt meg már azon gondolkozott végetvet az életének mert annak szerinte semmi értelme úgy láttuk jónak,hogy kicsit kiszedjük a lakásból.Kb. 1 hónapon át hetente 3szor elvittük magunkkal szórakozni stb... Aztán összehoztuk egy csajjal is és hipp - hopp már lett kiért élnie. Szal javaslom a depis emberkéknek,hogy próbálják magukat legyõzni és minnél többször emberek társaságába járni... Ja és kerüljék a szomorú mûsorokat mert az nem tesz jót:)) A nevetés a legjobb gyógyszer:))) Legalább is nálunk bejött:)
...és ha egy valamit kérhetnék az élettõl, akkor három év mínuszt kérnék.
De.. tudom, hogy Õ AZ (vagy az egyik az Õ-k sorában), csak idõsebb vagyok nála. Minden más stimmel.
olyanokkal ismerkedj, akik az új gondolatmenetedhez közel állnak. de higyjétek el, nem kell keresni. a fontos, lényeges alakok az életetekben megjelennek úgy, hogy nem keresitek, nem várjátok õket.
Nevezzük át a topicot "Depresszió/Legnagyobb közhelyek" topikká :DDD
Továbbá keresés alatt én az ismerkedést értettem, tehát megismerni minnél több embert (akit "méltónak" tartasz, hogy megismerd).
"utánna elkezdõdhet a keresés, azután a személy után, aki elfogad v. meg1ezik a felfogásotok, sokmindenben hasonlítotok stb." nem kell keresni. vagy megjelenik az életedben, vagy nem. egyik iránt se kell vágyakozni, mert nem tudhatod, hogy melyik következik be.
"Végül is igen, de tegyük fel ha vki ellened tesz és idegel v. rossz a környezet, akkor ÚGYMOND le kell küzdened magadban vmit, vagy küzdened kell a rossz dolgok ellen, amik neked nem tetszenek az életben." - minden ami rossz, el kell fogadni, és tisztelni kell, mert megtanít, és megismertet a rossz fogalmával. ugyanígy a jó dolgokat is ismerni és tisztelni kell, de egyik oldal felé sem kell elkötelezni magad.
132: az a pánikbetegség legtisztább jele. nekem is volt, másnak is volt már. kiszabadultam, és most már tisztán, egyenesben vagyok.
akor yo, #128 persze, h. befigyelt :D, csak az nem most, hanem a tavaly november szerelem balesetnél :D
Az a lényeg ! Csütörtök délután még én is rosszul voltam mindentõl, aztán szépen kigyógyultam...elbeszélgettem vkivel, eldöntöttem, h. változtatok...és tessék, máris jobban érzem magam. Ez a depi elég hamar elmúlt, de mondjuk más is volt mint a többi :-(
"Már nem akarok tökéletes életet, évre pontosan beosztva a házasság-gyerek- családiház-kutya-kocsi elõremenetelt" - szerinted ez a tökéletes? ki mondta ezt neked? találj egy olyan utat, ami NEKED tökéletes, és ne várd a világtól, hogy ezt megértse vagy elismerje.
De miért élsz sablonok szerint ? Miért az a tökélet6es amit leírtál ? Az a lényeg, h. magadnak legyél tökéletes ÉS utánna elkezdõdhet a keresés, azután a személy után, aki elfogad v. meg1ezik a felfogásotok, sokmindenben hasonlítotok stb. DE az is lehet, h. személy, olyan nagy hatással van rád, hogy kifordulsz magadból...nem ritka...néha szerelemnek is szokták csúfolni, de máshogy is jelentkezhet :o)
Itt vagyok egyedül két napja albérletben, nem szóltam senkihez, nem ért napfény 3 napja, nincs itthon semmi kaja, éhes vagyok, de nem bírok lemenni boltba mert nincs erõm :D király.
Végül is igen, de tegyük fel ha vki ellened tesz és idegel v. rossz a környezet, akkor ÚGYMOND le kell küzdened magadban vmit, vagy küzdened kell a rossz dolgok ellen, amik neked nem tetszenek az életben. Efreet sztem ua. arra gondolunk csak máshogy fejezzük ki magunkat, de a fõ téma 1ezik vmelyest, nem ?
Hm. Igen, magamon változtatok. De nem a világon. Már nem akarok tökéletes életet, évre pontosan beosztva a házasság-gyerek-családiház-kutya-kocsi elõremenetelt, igazából nem érdekel. Majd 40 évesen lesz nõm, meg ilyenek. És? Aki greenpeace-s, meg krisnás meg ilyenek.. a társadalomban elhullanak bizonyos emberek, nem mindenki lesz kétgyerekes-családiházas-autós-kutyás felnõtt. ÉS? Na mentem F1.
szép tiszta depressziós-pánikbetegséges tünetek... a "nemmozdulok ki itthonról mert nem bírok" is mûködött egy ideig?
küzdeni se kell. ha megfelelõen állsz a dolgokhoz, küzdelem nélkül minden úgy alakul, ahogy a legjobb. ilyen egyszerû, és semmivel többet nem kell mögéképzelni. - és nem kell azt hinni, hogy azért, mert valaki más boldogabbnak látszik, attól az õ módszere vagy világa a követendõ. találd meg a saját utad, és járd végig.
Én meg már, olyan szinten voltam belül lelkileg beteg, h. kiütött a külsõ énemre (gyk:a fizikai testemre) és szinte folyamatosan fájt a gyomrom, rossz közérzet, hányinger, ájulásközelség stb.
"Egyébként azt hogy szomorú vagyok szinte nem is lehetett látni rajtam, csak csendesnek, vagy 'éppen-most-rosszkedvû'-nek hittek. Anyám látta csak meg." nem rossz eredmény. nálam anno senkinek se tûnt fel.
Dehogynem te változtatsz. csak idáig rossz módszert próbáltál követni. és pont emiatt maradt minden úgy, ahogy volt. most, hogy erre rájöttél, megtaláltad azt a módszert, amivel a világ pontosan a valódi kedved szerint (és nem aszerint, amit eddig hittél, hogy jónak kell lennie) alakul.
Nekem pont ez az; napközben ha jött egy munkatárs beszélgetni, vagy találkoztam egy ismerõssel, vagy mittomén, akkor mosolyogtam, szomorkásan beszélgettem, meg egész nap magamban szomorkodtam és gondolkoztam. Este viszon fizikailag is rosszul lettem. Úgy 8 után.. addig akár egész nap jókedvem volt (pl. mert letöltöttem valamit :) ) utána mintha elvágták volna, mélységes rosszkedv, hányinger, majdnem sírtam. Minden este meghaltam, és reggel újjászülettem. Ha nincs az éjszaka, ami után megint viszonylag normálisan ébredek, antenna. Egyébként azt hogy szomorú vagyok szinte nem is lehetett látni rajtam, csak csendesnek, vagy 'éppen-most-rosszkedvû'-nek hittek. Anyám látta csak meg. Bár pszichiáter sem mondta, hogy súlyos lenne.
Neeem, neeem :) Félreértesz. Én nem változtatom meg a világot, inkább megtanulok a jelenlegiben élni. Kimozdulok, ez rendben van, 15 év után elõször a városi strandon is voltam idén, most elõször mentem el két év alatt itthon bulizni, focizni járok.. de minden más marad a régiben, csak egyszerûen rájöttem, nem érdemes nyaszogni a világon. Ilyen. Nem változtatok én semmit, most sem lesz senkim, most sem lesznek más barátaim, más lakhelyem, nem váltok stílust; csak már nem akarok változtatni. Na. érted.
"már gyógyult fazonok leírhatják jó élményeiket" csak kérdezzetek :o)
Dikkma: a kezdet jó :) bár az "én se szeretek senkit" számomra nem tûnik a legjobbnak, de a nyöszörgés helyett máris nagy elõrelépés. mozdulj ki, hajrá, és változtasd meg a környezeted. a te világod, olyannak építed fel, amilyennek akarod. építsd a neked legjobban tetszõre - úgy, hogy jó legyen benne élni.
Te csak esténként voltál rosszul ? Én a nap minden szakaszában szinte :-/ Amúgy ez nem önreklám, hiszen ide minden alkalmi / komolyabb depis is írhat v. már gyógyult fazonok leírhatják jó élményeiket :D
Jah. Egyébként bennem ios felvetõdött már vmi hasonló topic nyitása, de nem akartam ennyire 'reklámozni' magam, így is túl sokat nyavalygok. Egyébként tegnap kijelentettem valakinek : meggyógyultam. Már nem leszek minden este rosszul, nem szenvedek magamban, nem gondolkodom antenna-takarításon. Ugyan továbbra is magányos vagyok, és senki nem szeret, de leszarom! Ahogy Majati mondaná : engem se szeret senki, de cserébe én se szeretek senkit :D Tegnap az elmúlt két év elsõ szombat estéjét töltöttem el az _otthonomon_ kívül (bp-n ugye néha eljutottam eddig is vhova). Nem történt semmi érdemleges, de akkor is kimozdultam. Kezdek úgy viselkedni, mint egy ember. Szóval beletörõdtem a megváltoztathatatlanba (wow, de hosszú) meg nem érdekel, viszont már nem 10% esélyt látok rá hogy elvégzem sulit, kezd érdekelni a dolog, sportolni fogok járni stb. És tegnap elõször néztek 18-nak életemben! :D